Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. 207. Egy adó megszavazásáról van szó, amelynek burkolt mivolta és elnevezése adja meg a kormány számára azt a lehetőséget, hogy a kormánynak egy tagját, a belügyministert felhatalmazza arra, hogy a városok autonómiájának megterhelésére külön járulékokat szedjen. Hogy mennyire helytelen és mennyire a törvényhatóság önálló rendelkezését, tehát a városi és községi törvényben biztosított autonómiát sértő is a költségvetési törvényt is sértő rendelkezés ez, azt megtalálhatja a mélyen t. minister ur ennek a szakasznak harmadik alineájában, ahol az áll, hogy a későbbi években ezt nem szabad megtenni, hanem a későbbi években esak a költségvetés bevételi és kiadási rovataiba lehet ezt . felvenni. (Scitovszky Béla belügyminister: Azért kell törvény!) Azt meg kellene tartani most is. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem lehet!) Ha nem lehet, akkor nem szabad szedni. (Scitovszky Béla belügyminister: Azért hozunk törvényt!) Bocsánatot kérek, igy fogalmazni egy törvényjavaslatot, igy fogalmazni egy szakaszt: ez megkerülése annak a költségvetési jognak,^ amely azért van a törvény által előterjesztendőnek megállapítva, mert az az alkotmányhoz tartozik. Nem lehet állami bevételeket teremteni anélkül, hogy ne mondanók meg ugyanakkor az állami kiadásnak a határait is. Sajnálom, hogy a pénzügyminister ur nincs itt és igy nem hallja, amit mondok, de az államtitkár ur talán igazolhatja azt, hogy egy olyan költségvetési tétel, amelynek bevételi rovata megfelelő kiadási rovattal nem bír, csonka. Az ilyen egy oktrojált költségvetési törvény, amint hogy ez az egész szakasz egy oktrojált rendelkezés. Nekem ez a véleményem. Mit fog szólani a mélyen t. minister ur és mit szóljunk valamennyien törvényhozók ahhoz, ha a törvényhatóságok ezt a megszavazott törvényt majd kézhez kapják és gondolkodóba esnek és akadhat olyan önálló törvényhatóság, amely ezt birálni fogja és azt mondja: én nem adom oda a pénzügyminister urnák olvasatlanul ezt a pénzt, amíg nem látom, hogy kinek adják és mire forditják és megpróbál majd a törvényhatóság a maga autonóm határozatának a felterjesztés alkalmával érvényt szerezni. Itt nagy bizonytalanság fog előállani, itt egy jus correspondendi fog a minister ur elé kerülni, mert ez lehetetlen és mint ahogyan Csontos Imre t. képviselőtársam is érzi ezt, ugy fogják ezt érezni a városi és községi törvényhatóságok is. Mi, akik felelős népképviselők vagyunk, érezzüÉ azt, hogy ez nem egyéb, mint a törvényhatóságra oktrojálása annak, hogy a belügyminister egyes leiratára a belügyminister ur kezébe pénzt adjon. Ez igy nem lehet. Hiába fogja a mélyen t. minister ur bármiképen magyarázni ezt a kitételt, hogy 1929 január első napjától az államrendőrség költségeihez hozzájárulást szedhessen, ilyen nomenklatúrát sem nálunk, sem máshol nem fog találni sehol. Ez egy mondvacsinált autonómia. A minister ur állandóan hangoztatja, — és én hiszek a minister urnák — hogy az autonómiák barátja. De akkor ne fogadtasson el egy olyan szakaszt, amely őt olyan praerogativávaval ruházza fel, hogy pénzt szedjen anélkül, hogy ez akár szabályrendeletben, akár a költségvetési törvényben meg volna határozva. A városokat az egész Ház különös figyelmébe és jóakaratába ajánlom. Nézzék csak meg, mit csinálnak a városokkal Németországban. A pénzügyi viszonyok ott sokkal rendezetlenebbek voltak, mint minálunk. És akkor azt csinálták, hogy városfejlesztő részvénytársaságokat tremtettek, amelyeknél az állam 2 és V2%-ra adott a városoknak kölesönöket, hogy mindenütt legyen vizvezeték, vásárcsarnok és mindezt most a háború után csinálta az állam, ráfizetett azért, hogy a városokat felemelje. Méltóztatik gondolni, hogy a városi dolgozó_ polgárság ezt a terhet csakugyan birka módjára el fogja tűrni és fejethajtva azt fogja mondani: kérem, muszáj fizetni. Vagy itt is azt méltótatik gondolni, hogy majd ilyen összegekért árveréseket lehet tartani? Azt méltótztatik gondolni, hogy ilyen hozzájárulásokért lehet folytatni azt, amit a közadók módjára beszedendő közterhekkel csinálnak? Olyan városokban is, amelyek a leglojálisabbaknak mutatkoznak, meg méltóztatik látni, hogy milyen és pedig jogos rezonanciák támadnak. (Seitovszky Béla belügyminister: Nem különadó!) Hát kire akarják ezeket hárítani, kitől akarják beszedni? A kisgazdáktól akarják beszedni? Azok most bejárnak a takarékba terheket felvenni, hogy vetőmagot vehesenek és instruáljanak. Kitől akarják beszedni? Az inzolvens kereskedőtől? Hiszen a városi háztartásnak csak pótadókból és az átengedett forgalmi adórészesedésekből vannak bevételei. Lehetetlenség, t. Képviselőház, hogy be ne méltóztassék látni, hogy milyen helytelen ez az oktroj, amelyekkel a városokat meg kivánják terhelni. En ellenkezőleg azt gondolnám, hogy a belügyministernek az volna a feladata, hogy könnyítsen a városok terhén. Minden fejlődött város és minden városi haladás a közvagyonosodásnak és a művelődésnek egy-egy vára. És minden elcsenevészedő város, minden lerongyolt vagyoni állapotú város a kulturálatlanságnak, a biztonság hiányának, a dezolációnak fészkét jelenti. Méltóztassék példát venni a sokszor ócsárolt Ausztriáról. Mit csinálnak ott is? A városokat, a községeket folyton támogatják. Mindenki arra törekszik, hogy a városi polgárok jólétét előmozditsa. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem egészséges állapot!) Mert engedelmet kérek, semmi szükség nincs arra, hogy most a közbiztonság okából ezt a szaporítást véghezvigyük. Van kitűnő rendőrségünk és van kitűnő csendőrségünk, amely győzi, lelkiismeretesen végzi feladatát a közbiztonság szempontjából. Például itt a fővárosban semmi szükség sincs erre a szaporításra. Maga a főkapitány ur is aggodalommal beszélt erről a város közigazgatási bizottságában. (Scitovszky Béla belügyminister: Szaporítást kért!) Igen, kérte a szaporítást, de szinte bocsánatot kért, amikor hallotta, hogy milyen felzúdulás támadt. Azt mondották, lehetetlen, miből adjunk, nem bírjuk el ezeket. Inkább az egyszerűsítésre méltóztatnék törekedni a t. kormánynak, az egész kormányzatnak, arra, hogy a városokat tehermentesítse, ne pedig arra, hogy ilyen előrántott és rájuk oktrojált terhekkel kisebbítse értéküket. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A törvényjavaslat 13. §-a naiv egyszerűséggel felhatalmazást kér arra, hogy az államrendőrség költségeihez a belügyminister ur hozzájárulást szedhessen a városoktól. Szerettem volna és mi ellenzéki képviselők — mondhatom — elvártuk Volna az igen t. kormánytól, hogy precízebben megállapítsa, tulajdonképen mit ért az alatt, hogy