Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

206 Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. Elnök; Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Erkölcsi kötelességem, hogy felszólaljak ennél a paragrafusnál, mert jogosultnak és igazságosnak tartom a városok feljajdulását. Igazságosnak tartom azért, mert a rendőreégnek kevesebb létszámban való fentartása is elég volna egy városban. (Györki Imre: Ez már beszéd! — Neubauer Ferenc: A fogalmazói karban!) Tökéletesen tudjuk, hogy kevesebb rendőrséggel el lehetne látni a beírendőrségi szolgálatot, amikor a csendőrségre nehezedik rá egyenesen minden súly. A csendőrség és rendőrség között pedig még mindig nincs rendezve a viszony. Ebből származik a legtöbb kellemetlenség, s engedje meg a belügyminister ur, hogy ezt figyelmébe ajánljam, mert ebből határozottan sok rendetlenség és komplikáció keletkezik olyan dolgokat illetőleg, amelyeknél a rendőrségre csakugyan szükség van. A nyomozásnál, hogy megy a dolog ? Ugy, hogy a csendőr, amikor megteszi jelentését a rendőrkapitánynak, aki a rendezett tanácsa városokban feje a közbiztonsági szolgálatnak, nem tud elmenni a nyomozásra, amig a rendőrhatóságtól utasitást nem kap és az alatt akármit is csinálhat az a tolvaj. Amikor megkapja az utasitást, sokszor órák, sokszor napok múlva, akkorára a tettesnek már nyoma veszett, így tehát ezt a kérdést is rendezni kell. Más tekintetben az én hitem az. amit láttam a múltban is, és nem szeretek róla beszélni: hogy igazán kevesebb számú rendőrséggel fenn lehet a rendet tartani. Mire használhatjuk azt a rendőrséget? Belső szolgálatra, de még ott is csendőrt alkalmazzunk mellette. így tehát, ha lehet könnyítéseket tenni, ott a belügyminister urnák alkalmas, alapos körültekintéssel, a rendőrség számának fogyasztásával, a csendőrség megerősitésével, — amelynek ma mégis csak megvan a tekintélye — határozottan többet lehet tenni a rend fentartására. Más tekintetben, ismerve a városok anyagi helyzetét, nem vagyok abban a helyzetben, hogy szótlanul elmenjek e mellett a dolog mellett. Megmondom magyarul: két rendezett tanácsú város képviselője vagyok kötelességem e témánál határozottan állást foglalni, mert nem tilthatja meg senki a városoknak, hogy itt propagandát ne inditsanak saját jól felfogott érdekeik mellett. Amikor képviselő vagyok, kötelességem ebben a teremben íigyelmetzetni a belügyministeremet, hogy itt igenis vannak sérelmek. Most már látom, az a számítás a belügyi kormányzatnál, hogy majd be fogják állitani ezt a tételt költségvetéseikbe a városok. Igaz, hogy ha muszáj, beszoritják. csak az a kérdés, mit szorítanak ki helyette, mert lehetetlen, hogy abba a költségvetésbe, amelyet most a városi kiadások határozottan felemésztenek, a rendőrség fizetésére még 40—50 ezer pengőt be kelljen állitani. — mert lesz annyi — anélkül, hogy egy másik tételt ki ne hagyjanak. Nagyon helyeslem a belügyminister urnák szigorúbb álláspontját, amikor szabályozza a városok háztartását. Ezért hálás vagyok a kormányzatnak, mert akármennyire szent az autonómiánk, mindamellett gondolkodni kell. Szomorú dolog, hogy igy kellett lenni, hogy felülről kellett a belügyi kormányzatnak belenézni egyik-másik város gazdálkodásába, de ezért teljes tisztelettel hajlom meg a minister ur gondossága előtt. Nem szabad mindenre szabadkezet adni, hogy — magyarul mondva — szabadon hajigálják az ezreseket a város kontójára. Amikor ezt nem kifogásolom, hanem helyeslem, igazán mondom, hogy azt a másik tételt nagyon nehéz lesz elhelyezni a városi költségvetésbe, amikor abban már minden fillér helye ki van szabva. Határozottan igaza van egyik-másik képviselő urnák: bizony sokszor fordul elő olyan eset, hogy a tisztviselőket nem tudják egykönnyen kifizetni, mert nem jönnek be a város pénztárába a szükséges összegek, kölcsönt kell felvenni. Ezért nem kifogásolom, hogy a belügyminister ur szigorítást akar, sőt helyeslem, de a rendőrség kérdését — megmondom őszintén — a belügyminister ur rendezhette volna másképen. (Gál Jenő: Azért mégis meg fogja szavazni a szakaszt!) Bocsánatot kérek, én vagyok annyira bátor ember, hogy nem szavazom meg, ha ez az érdeke városomnak. Punktum! (Derültség és éljenzés a baloldalon.) Az állami költségvetést tessék ugy megcsinálni, hogy beleférjen az állam közigazgatásának minden szakasza. Férjen bele! Az a rendőr nem azért van, hogy csak Karcagot szolgálja. Az szolgálja Karcagot, akit épen odaküldtek, a másik azt a várost szolgálja, ahova küldik. A rend fentartása határozottan állami kötelesség, állami hivatás. Azt is figyelmébe ajánlom a belügyminister ur őexcellenciájának... (Szilágyi Lajos: Itt a Házban nincsenek címek! — Egy hang a középen: Erre az elnöknek van joga figyelmeztetni!) Ezzel nem sértettem meg senkit. Mondom, nem akarok senkinek kárára lenni, de igazán, a vidéki városokban csak ugy bámuljuk, hogy mekkora csapat detektiv van ott. Nem számoltam meg őket, de nagyon sok van. (Derültség.) Márpedig egy városiban amugyis mindenki detektív. Bocsánatot kérek, igen t. minister ur, határozottan ellenőrzi magát a polgárság annyira, mint az a detektiv. Keresi, hogy melyik közte a tolvaj, keresi jobban, mint a detektiv (Derültség.) és ha rájött, meg is teszi a feljelentést. (Igaz! Ugy van!) így van ez, és egészen komolyan mondom, hogy a magyiar parasztság van annyira becsületes, hogyha megsejti, hogy közötte olyan ember van, aki a máséra áhítozik, megteszi a feljelentést, százszor hamarabb, mint egy detektiv. Azért mondom, hogy vannak esetek, ahol lehet könnyíteni. Én nem akarok a detektivekkel veszekedni, (Derültség.) de a rend fentartását kevesebbel is meg lehet győzni. Én csak ezeket akartam elmondani. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő ur előadása nagyszerű memento, íme valaki, aki jogot nem tanult és a jogot megérzi, ime valaki a nép közül, aki azt, amit a jogtudás jelent, tudat alatti meggyőződéssel előadja a t. Házban. Milyen érdekes volt hallani azt a megállapítást, hogy mit tart t. képvislőtársunk állami feladatnak és mit tart a közbecsület szempontjából rendőri teendőnek. Igazán hálás vagyok t. képviselőtársamnak, aki a népből való ember és megérezte azt a szörnyűséget, amely ebben a paragrafusban van. Miért mondom, hogy szörnyűség? Mikor e szakasz felett dönteni fog a t. Ház, kérem, mindenki bírálja meg saját lelkiismeretét, vájjon nem súlyos alkotmánysértés történt-e ebben a szakaszban. A mélyen t. belügyminister ur figyelmébe ajánlom, hogy a szakasz három alineáját legyen szives összevetni és akkor mindjárt rájön arra, hogy a ( bevezető rendelkezés olyan súlyos alkotmánysértést foglal magában, hogy azt a Képviselőházzal megszavaztatnia annak, aki féltékeny az alkotmányra, nem szabad.