Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

Az országgyűlés képviselőházának J Malasits képviselő ur, méltóztassék folytatni! Malasits Géza: Ezt a kis intermezzot, t. elnök ur, ne méltóztassék az én időmbe beleszámítani. (Derültség.) Ismétlem tehát, amit az előbb mondottam, hogy a felhatalmazási javaslatnak ez a szakasza azt látszik bizonyítani, hogy a kormánynak a városok csak akkor kellenek, amikor diszpolgárságokat kell szállitani, (Folytonos zaj a középen.) vagy amikör a minister urakat vagy néhány a kormányhoz közelebb álló képviselőt diszbandériummal és egyébbel kell fogadni, egyébként azonban a városokkal szemben, a kormány minden látható alkalommal kimutatja ellenszenvét. Én nem akarom tisztán ennek iaz (ellenszenvnek tulajdonítani a javaslatnak ezt a rendelkezését, hjanem inkább! annak a körülménynek, hogyi a kormánynak vagy az a szándéka, hogy burkoltan adót emeljen, vagy pedig az, hogy a rendőrséget a mai létszámnál is erősebben fejlessze, a mai létszámot is erősen szaporitsa, mert máskép nem tudom megérteni, hogy erre a rendelkezésre miért van szükség. Ha nézem a rendőrség létszámát a vidéki városokban, akkor azt kell mondanom, hogy az azelőtti állapotokhoz képest, amikor a városok a maguk erejéből... (Folytonos zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek a középen, képviselő urak! (Györki Imre: Mi lesz ottf) Malasitsl tëréza: „.. amikor még nem volt az egész rendőrség államosítva, tartották fenn a rendet, azt ítell mondanom, hogy a rendet épugy fentartották, mint ma, sőt merem állítani, hogy a bűntettek kinyomozásában az arányszám akkor talán még kedvezőbb volt, mint ma, pedig a rendőrség létszáma lényegesen kisebb volt és lényegesen kevesebb teher esett a polgárságra. Akkor még megelégedtek egy kapitánnyal, egy-két fogalmazóval. Ezek elintézték az összes rendőrségi ügyeket. Ma a vidéki városokban azt tapasztaljuk, hogy van rendőrség, rendőri karhatalom, amely a közbiztonság és a bűnügyi nyomozás dolgait intézi, — meglehetősen nagy apparátussal — rendszerint főtanácsossol vagy tanácsossal az élén, ezenkivül egész sereg tisztviselő, - detektív és rendőr. Ezenkivül azonban^ a városoknak saját rendészeti ügyeik elintézésére — cselédügyek és egyéb dolgok — külön rendőrséget kell tartaniok* ami természetesen külön pénzbe kerül. A városok tehát ezzel a rendszerváltozással egyáltalán nem nyernek semmit, sőt súlyosabb terheket voltak kénytelenek magukra venni, mint azelőtt. A rendőrség szaporítása tehát nem lehet indok, mert szerintem a rendőrséget szaporítani nem kell, sőt a rendőrség létszámát józanul le is kellene szállitani, mert túlzottan sok a lakosság számához és azokhoz a terhekhez képest, amelyeket a városoknak viselniök kell. (Folytonos zaj a középen. — Györki Imre: Mi lesz ott?) Hogy a városok ez ellen miért tiltakozr nak,' annak igen egyszerű a magyarázata. Budapesten kivül alig van városa Magyarországnak, amelynek számbavehető földbirtoka vagy földbirtokból eredő jövedelme van. Néhány várost kivéve, a legtöbb város koldusszegény és polgárainak adójából tartja fenn magát. Polgárainak adójából kell fentartania magát, ezenkivül rengeteg kulturális, egyházi kiadás is van, amelyet a városok lakosaira rónak, úgyhogy minden nj megterhelés, amely ezenfelül van, a kulturális fejlődés, a szociál7. ülése 1928 május 25-én, pénteken, 205 higiéné, vagy az utea rendjének rovására megy, hiszen valahol kell megtakarítani öszszegeket. , , .,

; j'^yf A városok csak annyi alkalmazottat tarthatnak, — nem is tarthatnak többet, — mint amennyi elengethetetlenül szükséges. Legfeljebb a«, történik, amit az állam is megtett, amikor' a tisztviselők létszámának csökkentéséről volt szó, hogy elbocsátottak egy sereg segédhivatali alkalmazottat; a nagyobbak ottmaradtak, a kicsinyek számát ritkították. Ha a városok nem fogják a terheket birni, akkor a valóban dolgozó városi alkalmazottaknak, — akik a közönséggel mindennap érintkezésben vannak, — létszámát fogják ritkítani, ami által az ügyek vitele fog szenvedni, de sem a polgármester, sem a tanácsosok, sem egyéb honorációrok számát nem fogják csökkenteni, ezek megmaradnak. Az eredmény az lesz, hogy át kell törni azt az elvet, amely addig volt, hogy a pótadót nem lehet emelni, hanem igenis, emelni fogják a pótadót csak azért, hogy a rendőrségi díjakat bevegyék. (Zaj a középen.) Elnök: Kérem a középen ülő képviselő urakat, szíveskedj ének csendben maradni, mert kénytelen leszek egyenkint megnevezni a képviselő urakat. Malasits Géza: Már Fábián képviselőtársam rámutatott arra, milyen ujabb megterhelés érte a városokat az úgynevezett testnevelési adóval. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom, hogy a testnevelésiadó alapjában véve a testnevelés érdekeit szolgálná... (Zaj a középen,) Elnök: Szabó István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Györki Imre: Ideje volt már rendreutasítani! Bégen rendetlenkedik! — Várnai Dániel: Ugy van, Excellenciád rosszul viseli magát! — Derültség.) Malasits Géza: Nagyon jól tudjuk, hogy a testnevelési alapból mi mindent szoktak kiutalni. A r lakosságot megterhelik ezzel. Az egyik vidéki városban — nevet nem akarok emliteni — egy szálloda fizetési zavarokba jutott. Erre mit csináltak? Összeálltak és a testnevelési alapból átutaltak egy csomó pénzt csak azért, hogy a szállodát megmentsék. A városok iparossága, főként kisiparossága keserűen panaszolja, hogy a testnevelési adót és ezzel kapcsolatban a leventeadót olyan mértékben hajtják be rajtuk, amely az ő teherviselőképességüket messze felülmúlja. A leventeadót például azokon az iparosokon is bevasalják, akiknek törvény szerint leventeadót nem is kellene fizetniük, mert hiszen azt csak bizonyos számú munkás alkalmazása esetén kell fizetni. Ha azonban egyszer már alkalmazott átmenetileg 2—3—4 munkást, akkor már az egész évben» sőt a rákövetkező évben is^ bevasalják rajta a leventeadót. Amikor tehát a városok munkássága, polgársága és lakossága a nélkül is adókkal túlontúl meg van terhelve, amikor a városok adminisztrációja olyan horribilisen drága, mint amilyen drága valóban, s amikor tudjuk, hogy az államnak rengeteg munkát végző városi adminisztráció a városok költségére megy, amikor kulturális célokra és szociálhigiéniai célokra alig telik valami, akkor én valósággal merényletnek tartom a váró; sok fejlődése ellen, hogy alapjában véve uj adókkal terheljük meg őket, másrészt azt érzem, hogy a városok ilyen ujabb megterhelése fejlődésüket még lassúbbá fogja tenni, mert azt a nagy kulturális haladást, amelyet a városok jelentenek, csökkenteni fogja s ezért én javasolom a 13. § törlését.