Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

âOé Az országgyűlés képviselőházának város egyik képviselőjének teljes szimpátiám van a vidéki városok iránt is, és épen ugy az ország képviselőjének érzem magam, amikor szót emelek a falu érdekében, mert a falun is van rendőrség s falu is telj es it rendészeti hivatást. A falunak is vannak rendészeti kiadásai, (Zaj. — Berki Gyula: Ahhoz az állam m hozzájárul.) elv tehát, amely itt keresztül tör, a leghelytelenebb. Nagyon csodálkozom mélyen t. Oberhammer t .képviselőtársamon, hogy ilyen körülmények között megszavazza, mert, engedelmet kérek, azzal nem érünk el semmit, ha akár a Képviselőházban, akár banketteken poharakat ürítünk a városok egészségére és amikor arról van szó, hogy levonjuk a konzekvenciákat, amikor ilyen kérdésekről van szó, megszavazzuk a kiadást. (Oberhammer János: Magasabb szempontokból!) Engedelmet kérek, a városok kongresszusának memorandumában van egy adat, amely azt mondja, hogy a városok, gondolom, 170 millió egyenes államiadót fizetnek. (Bud János pénzügyminister: Tehát 170 milliót, ezt konstatálni kell, ez nagyon helyes, ez objektiv, nem ugy mint Sándor Pál mondta, hogy 471-et.) Én csak magamért felelek, másokért nem felelhetek. Ebből a 170 millió egyenes állami adóból a, városokra esik 110 millió, ebből a 110 millióból kerek számban Budapestre esik 70 millió egyenes állami adó. (Bud János pénzügyminister: Hát akik a földadót is itt fizetik?) A földadó Budapesten nem komoly dolog, nagyon minimális. (Erdélyi Aladár: Az 44 millió, ez semmi: 200.000 korona.) Hogyan méltóztatik gondolni, hogy azt a rendőrségi külön hozzájárulást hogyan tudja a főváros beleszoritani a maga háztartásába? Emlékszem arra, — a főváros pénzügyi bizottságának tagja vagyok — hogy napokon és éjszakákon keresztül állítottuk össze a főváros költségvetését, le kellett faragni az összegeket; a legsürgősebb iskolaépítéseket el kellett halasztani; kérdezzék meg a fővárosnak tanügyi tanácsát, milyen, viszonyok között van a fővárosnak iskolaügye. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nem tudják a rendes iskolákba elhelyezni a gyermekeket a legóriásibb körültekintéssel sem. (Fábián Béla: Nincs kórház!) Itt van a Rókus-kórház kérdése. Nem tudja a város megoldani azt a kérdést, hogy a Rókuskórházat kitelepitse. Itt vannak ezek a súlyos, nehéz kérdések és a város a legnagyobb kinnal tudja összeállítani a maga költségvetését. Mit méltóztatnak gondolni, honnan vegye elő ez a főváros, honnan vegyék elő a vidéki városok ezeket az ujabb összegeket és az igen t. pénz-ügyminister úrral szemben mégis meg kell állapitanom, hogy itt megint egy adóemelés van, ez megint egy uj adónak statuálása. Nem birja el a lakosság. Ne méltóztassék itt hivatkozni a régi 1881-iki törvényre, amely a rendőrségi kvótát állapította meg. 1881-ben más viszonyok Toltak. Akik 1881-ben voltak fővárosiak és vidéki városok polgárai, azok az adóterheket nem viselték nehezen, mert az adóterhek komolyak nem voltak, az adóterhek nem húzták le az embereket. Ma egészen más a helyzet, ma az ladók megsokasodtak, óriási mértékben kiterjedtek, ma rendkívüli adóik vannak, a fejadó is sokkal magasabb és sokkal nagyobb lett. Egészen más viszonyok vannak, (Gál Jenő: A megélhetés .nehezebb!) a kereseti viszonyok pedig sokkal rosszabbak. Itt mindig a békebeli viszonyokra történik hivatkozás a kiadások terén, ugyanakkor azonban a bevételek terén nem találjuk a békebeli viszonyokat, sőt ellenkezőleg, jke176. ülése 192$ május 25-én, pénteken. reskedő, iparos és lateiner a legrettenetesebb helyzetben van. Ez nem kifelé szóló beszéd, nem népszerűséghiajhászás, de valamennyien a társadalomban élünk, nem hunyhatunk szemet a jelenségek előtt. Méltóztassék akárhova menni, akárhova nézni, ez a város tele van panasszal, kétségbeesett emberekkel. Soha hasonló viszonyok nem voltak. Mi nem azért vagyunk népképviselők, hogy ezeket fel ne hozzuk, meg ne emlitsük. Kénytelenek vagyunk vele. Sokkal szivesebben dicsérném az állam viselkedését és a polgárok helyzetét, ha rózsásabbnak találnám a helyzetet, de ilyen körülmények között a magam részéről nem járulhatok hozzá egy ujabb adó megállapításához, egy ujabb kvóta felállításához. A határ itt van, a mérték betelt, a polgárságot tovább megterhelni nem lehet. Ezenkívül alkotmány jogilag is nagyon helytelen ez az elv, amint erre Oberhammer t. képviselőtársam is hivatkozott. Ma a rendőrség, holnap a posta, holnapután meg más intézmény. Ezt így nem lehet csinálni! Hiszen az államrendőrség fent art ás a állami feladat, tehát az állami feladatot az állami költségvetésből kell fizetni. Hogyan jutnak a városok ahhoz, hogy akkor, amikor ezt nem is tárgyalják meg velük, róluk és nélkülük határoznak és nagy költségeket állapítanak meg terhükre. Pénzügytanilag, alkotmányjogilag, gazdaságpolitikailag lehetetlen rendszer ez, amely itt most kezdődik,

N amelynek útját kell állani, amelynek mi nem adhatunk szabad folyást, mert ebből az egész városi gazdálkodás teljes felborulása következnék. Ne méltóztassék erre a térre és erre az útra léipni,mert ez nagyon helytelen következtetésekre vezet. Csak azt állithatom, hogy nem egyedül csak én, az ellenzéki ember, hanem a városi polgárság összes képviselői felismerték ezt a helyzetet, és ugy a városok kongresszusa, mint a pártkülönbség nélkül összehívott ankét ezen az állásponton volt. Én tehát annak az egyhangú álláspontnak adok kifejezést, amely pártkülönbség nélkül azt kéri, hogy ne legyen ujabb adóemelés, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ne történjék itt ujabb adómegállapitás, mert a városok a pótadót nem emelhetik fel, a községi pótadó határa meg van állapítva 50 százalékban, tehát nem tudom, hogy a városok hogyan fogják összeállítani költségvetésüket, hogy ezt a tételt beleszorítsák. Majd megint ki kell találni ezen a címen egy uj adót. Ez pedig nagy ellentétben áll gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunk kijelentésével is, hogy legyen vége az adómoloch munkájának, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) ellenkezőleg, el kell kezdődnie az adóterhek csökkentésének, mert ha ez nem következik be, a polgárság elpusztul, elhull. Nem a férgese, hanem a java, a derék, szolid, becsületes és dolgozó polgárság, amelyet engedjenek élni és dolgozni, ne kergessenek romlásba és pusztulásba! Nem fogadom el a tételt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik: Perlaki György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A javaslat bizony it ja azt, hogy a kormánynak a városok csak akkor kellenek, amikor... (Csontos Imre: Én következtem volna. — Zaj) Elnök: Csontos képviselő ur reklamálja, hogy ő következik soron. A jegyző ur a jelentkezés sorrendjében olvassa a neveket. Csontos képviselő ur későbbi sorrendben lett feljegyezve, erről meggyőződhetik.