Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. indemnitási törvényben keresik azt. Ez az egyik szempont. A másik az elvi szempont, amiért szintén nem tartom helyesnek, hogy a városok és falvak között különbség tétessék a kategória szempontjából az állami feladatok elvégzésére vonatkozólag. Ezeket a terheket az adóterhekkel egyenlően kell viselni. Ez veszedelmes precedens. Ma az államrendőrség költségeihez járulnak külön hozzá, jöhet majd egy ujabb javaslat, amikor a posta vagy nem tudom milyen költségekkel fogják a városokat megterhelni, vagy más esetben megint mással. (Györki Imre: De azt is megszavazza!) Az 1928/29. évi költségvetés szerint az állami, vármegyei és községi közigazgatási kereken 14 milliós költségből: 7-9 millió esik a vármegyei, 4-6 millió a községi alkalmazottakra, 1*5 millió pengő pedig a vármegyei számvevőség illetményeire. Ezeket a közterheket a városok eddig is viselték. De a városoknak ezekből az intézményekből közvetlen hasznuk vagy előnyük nincsen. A városi lakosság ezzel szemben maga viseli minden állami hozzájárulás nélkül az általános igazgatásnak 35 millió pengőre tehető költségeit. A rendezett tanácsú városok 1*7 millió pengővel hozzájárulnak a vármegyei közigazgatás költségeinek fedezéséhez; most tehát a vármegyei költségek megosztása annyit jelent, hogy a városi lakosság terhe lélekszám szerint 1 pengő 75 fillérrel nagyobb lesz, mint a falusi lakosságé, azokkal a költségekkel, amelyek rá esnek azáltal, hogy a falusi intézmények terheit is kénytelenek viselni. Azonkívül azl92S/29. évi költségvetés szerint a csendőrség fentartása 32 millióba kerül, amely csendőrség pedig kizárólag a faluban teiljesit szolgálatot s ezeknek a költségeihez város nem járulhat hozzá. Tehát kivánatos volna, az egyenlő igazság elvének ez felelne meg, ha a városi rendőrség költségeihez is ép ugy hozzájárulna a falu lakossága. De még szembetűnőbb ez az aránytalanság, ha azt nézzük, hogy az összes egyenesadó jellegű közszolgáltatások 199,680.000 pengőt tesznek ki és ebből egy-egy városi lakóra 43 pengő esik, mig a falun egy-egy lakosra 16 pengő esik. (Zaj, — Forster Elek: De mije van a falunak*?) Ezt nem kivánom tovább folytatni, mert nem szeretném kiszinezni azt az ellentétet, amely a városi és falusi lakosság között van. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget ) Már megmondtam, hogy meghajlok azok előtt az okok előtt, amelyek arra késztetik a kormányt, hogy ezt igy fentartsa, de nem szeretném, ha a jövőben ilyen különbséget tennének a városi és falusi lakosság teherviselése között. (Folytonos zaj. — Forster Elek: Nagy különbség!) Ami a harmadik szempontot illeti, a városok gazdasági szempontját (Halljuk! Halljuk!) ebből a szempontból a legsúlyosabb a helyzet. Azelőtt a városok az államrendőrség fentartására költséget kaptak. Ma ezt a költséget megszüntették és a rendészet költségeinek felét még mindig a városok tartoznak fizetni, mert hiszen kénytelenek voltak rendészeti hivatalt felállítani, amely rendészeti hivatal az iparügyeket, a hegyrendészeti, vízügyeket, stb. ügyeket intézi. Igaz, hogy a kormány különféle jövedelmeket átengedett a városoknak. (Ugy van! Ugy van!! a jobboldalon.) Ez jövedelmük jelentékeny részét teszi ki, hiszen átengedte a fogyasztásiadót, a forgalmi adórészesedést, a keresetiadót, az italmérést. (Zaj. — Forster Elek: Mit kapott a falu?) Elnök: Forster képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Oberhammer Antal: Ezzel szemben a városok el is estek jövedelemtől, mert mig azelőtt a pótadóra nézve nem volt meghatározott szám és az átlag városonként 75% volt, ma 50%-nál több nem lehet, (Folytonos zaj. — Kuna P. András: Falun is ugy van!) úgyhogy itt tulajdonképen 25%-ot elvesztettek a városok. Elvesztették azt a jövedelmet, hogy a keresetiadó után is pótadót vethettek ki, Elvesztették a városok a közigazgatási és rendőrségi államsegélyt és elvesztették a regálekártalanitási kötvények utáni kamatjövedelmet. Ha ezeket leszámítjuk, akkor tulajdonképen csak körülbelül 85 millió az az összeg, amivel a városoknak ma többjük van. (Zaj — Mozgás a jobboldalon.) Ezzel szemben azonban jelentékenyen megnövekedtek a városoknak egyéb kötelezettségeik. Ujabban a csecsemő- és gyermekvédelem, a leventeintézmény, (Forster Elek: Falun nincsl) egyéb kulturális és közegészségügyi szükségletek és követelmények léptek fel, amelyeket a városok alig képesek kielégíteni. Mindezeket összefoglalva, én csak arra kérem az igen t. kormányt, — meghajolok azok előtt az érvek és okok előtt, amelyek miatt ezt a költségvetésbe, illetőleg az appropriációs törvényjavaslatba belevette — hogy vagy az uj városi törvényjavaslatban, vagy a városok háztartásának rendezését célzó uj javaslatnál ezeket a szempontokat vegye figyelembe és külö» nösen vegye figyelembe a városok rendkívül nehéz anyagi helyzetét, mert bizony maholnap már igazán nem képesek megfelelni azoknak a kulturális és közegészségügyi feladataiknak, amelyeknek eddig megfeleltek. (Helyeslés a középen. — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Én önmagamat elég ellenzéki embernek ismerem, (Kuna P. András: No, azt tudjuk!) azt hiszem, a mélyen t. Képviselőház, is ellenzékinek ismer, de ebbe a felszólalásomba mégsem ellenzéki temperamentumom vitt bele, hanem két körülmény. Az egyik a városok kongresszusának egy memoranduma, amelyben tiltakoznak ez ellen a rendőrségi hozzájárulás ellen, a másik pedig az értekezlet, — amelyről Fábián barátom már megemlékezett — amelyet dr. Petz győri főorvos felsőházi tag elnöklése alatt tartottunk itt, amelyen pártkülönbség nélkül jelentünk meg, elfogadtunk egy határozati javaslatot, és amelyen pártkülönbség nélkül én voltam a leggyengébb hangú felszólaló, (Zaj. — Derültség. — Kuna P. András: Ki hiszi azt el? — Simon András: Kifáradt már akkor! — Fábián Béla: Petrolőrök a kupolacsarnokban! — Zaj.) amely értekezleten a felszólalók pártkülönbség nélkül tiltakoztak a rendőrségi hozzájárulás megállapítása ellen. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ellenőrizhetnek. Ott volt Erdélyi Aladár mélyen t. képviselőtársam is, ott volt Székesfehérvár felsőházi tagja, Mátray főigazgató, aki megható szinekkel ecsetelte, hogy milyen rettenetes viszonyok közt van Székesfehérvár városa, nem képes több kiadást elbírni, ott voltak más felszólalók, ott volt Hódmezővásárhelynek felsőházi tagja, Imre egyetemi tanár ur, aki szintén egy nagy tanulmányt terjesztett elő

} kijelentvén, hogy Hódmezővásárhely többe semmiféle fizetésre nem képes. Engedelmet kérek, én Budapest főváros egyik képviselője vagyok, de mint Budapest fő29»