Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

2Öä Az országgyűlés képviselőházának 176. illése 1928 május 25-én, pénteken. Méltóztassanak megengedni, hagy ennél a pontnál, amikor a legteljesebb mértékben ellenzem azt, hogy a községeknek nyakába ismét uj terheket varrjanak azon a címen, hogy az államrendőrség költségeihez járuljanak hozzá, szeretnék egy igen tiszteletteljes kérelmet intézni a pénzügyminister úrhoz. Az előbb az én igen t. képviselőtársam és általában az egész vita folyamán mi állandóan ugy aposztrofáltuk a pénzügyminister urat, mint kiváló, nagyszerű, tudós statisztikust. Az ő helyettese is kiváló statisztikus. Mégis ezek a kiváló statisztikusok ennek az országnak mindent adnak, csak statisztikát nem. Már esztendők óta könyörgünk, hogy az Isten szerelméért adjanak már statisztikát arról, mennyi az állam adóbevétele községenkint, vármegyénkint, adónemenkint, mutassák ki, mennyibe kerül ezeknek az adóknak behajtása, (Szabóky Alajos: Meglesz!) mutassák ki, mit szednek be bírságpénzekben s mutassák ki általában mindazt, amit a pénzügyi tudomány megkövetel. (Bródy Ernő: De hiszen akkor mi is tudnók! Nem lehet!) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni! Fábián Béla: T. Képviselőház! Minthogy beszédidőm lejárt, nem kivánom igénybe venni a Ház idejét. Azzal a szakasszal kapcsolatosan tehát legelsősorban azt mondom: nem tudjuk megszavazni a városok ujabb megterhelését; azután pedig kérjük a polgármesterek tekintélyének a kormány által való tiszteletben tartását és kérjük a statisztikát a pénzügyminister rumtól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Oberhammer Antal! Oberhammer Antal: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő ur aposztrofálta azokat a képviselőket» akik néhány héttel ezelőt itt a Képviselőház egyik termében ugy képviselők, mint felsőházi tagok összejöttünk, hogy megbeszéljük a tennivalókat az appropriációs javaslatnak ama része ellen, amely azt célozza, hogy az államrendőrség költségeinek egy részét a városok viseljék. Azok között a képviselők és felsőházi tagok között én is ott voltam és igy kötelességemnek tartom most felszólalni. De felszólaltam volna akkor is, ha az igen t. képviselő ur nem is hivatkozott volna ezekre a képviselőkre, amit bizony it az, hogy én már délelőtt feliratkoztam a Ház jegyzőjénél, sőt már az általános vita során fel akartam szólalni, miután azonban az appropriációs törvényjavaslatnak épen csak ezt a részét akartam szóvátenni, nem tartottam szükségesnek, hogy a Ház türelmét akkor vegyem igénybe. Egyébként az appropriációs vita során ezt majdnem minden egyes képviselő szóvátette. Igaz, hogy a képviselők közül csak Bródy képviselő ur foglalkozott részletesen ezzel a dologgal, ő is azonban csak a fővára» érdekében beszélt, a vidéki városok ügyeit és érdekeit pedig a többi képviselők is — a szociáldemokrata párt részéről és az egyéb pártok részéről is — csak érintették, nem fejtették ki részletesen a kérdést, miután beszédek tartalma csak politikai és nem gazdasági területeket ölelt fel. Én belátom, hogy nagyon súlyos okok késztethették a kormányt arra, hogy ezt a szakaszt aa appropriációs törvényjavaslatba felvegye. Siílyos okoknak kellett itt közrejátsztaniok, hogy bár egy képviselőházi és felsőházi tagokból alakult értekezlet állást foglalt ellene és ebből az értekezletből küldöttség ment a pénzügyminisiter urhoa és a belügyminister úrhoz, bái a városok kongresszusa is állási foglalt ellene és a polgármesterek is küldöttségben mentek a belügyminister úrhoz és bár a pénzügyi bizottságban is szóvátették ezt a kérdést: a kormány mégis fentartotta ezt. Valószínűleg igen fontos okai voltak az államrendőrség fejlesztése céljából, hogy ezeket a költségeket a városokra akarja áthárítani. (Bródy Ernő: Végezze a maga pénzén! Az állam feladata!) Miután én ezeket a fontos okokat és célokat, amelyek az államrendőrség fejlesztése céljából szükségesek, nem ismerem, nekem, mint kormánypárti képviselőnek el kell fogadnom azt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Ez a baj!) hogy itt nagyon fontos okok játszanak közre. Végre is az egyetemes érdekek szempontjából kell tekintenünk ezt a dolgot és ha én kormánypárti képviselő vagyok és a kormányt támogatom, el kell fogadnom ezt, (Feh kiáltások a szélsőbaloldalon: Ez nagyon szomorú!) annak a mozgalomnak ellenére, amelyet a városok megindítottak, a polgármesterek meginditottak s a képviselők és felsőházi tagok együttes értekezlete megindított. (Pakots József: Mert nem a kormány érdeke, hanem az ország és a városok érdeke a fő!) De viszont tessék megérteni, hogy nekünk kormánytámogató képviselőknek ezen az állásponton kell állanunk. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lesz megváltoztatva az én felszólalásomra sem, nekem ebben a tekintetben nincs is reményem és biztosan tudom, hogy ezt a szakaszt igy fogják elfogadni. Hogy mégis felszólalok, ezt azért teszem, mert a Ház előtt sem lehet eléggé hangsúlyozni és nem lehet elégszer a Ház elé hozni a városok súlyos anyagi helyzetét s az én felszólalásomnak is csak az a célja, hogy ha már ezt megváltoztatni nem is lehet, legalább is arra kérjem a kormányt, hogy ez legyen az utolsó megterhelés, amellyel a városokat sújtja. (Györki Imre: Ott van a testnevelési pótadó!) Nekem is súlyos aggályaim vannak ez ellen a szakasz ellen. Súlyos aggályaim vannak alkotmányjogi és törvény technikai, továbbá elvi és városgazdasági szempontból. Alkotmányjogi szempontból aggályosnak tartom, hogy a törvény általános rendelkezéseket foglal magában, vagyis nem mondja ki a törvény, hogy a városok mennyivel járuljanak hozzá, hanem felhatalmazást ad a belügyministernek arra, hogy ő állapítsa meg, hogy az egyes városok teherviselő képességükhöz képest hogyan járuljanak ehhez hozzá. Némi módositás van most a törvényben, most is azt mondja ki azonban, hogy: »az Öszszes városok által fizetendő hozzájárulások öszszege nem haladhatja meg az állami rendőrségköltségeinek 15 százalékát. A hozzájárulásnak a belügyminister által az 1929. évre megállapított összege a törvényhozás hozzájárulása nélkül nem emelhető fel.« Azt tehát tudom, hogy nem emelhető fel, de az nincs benne, hogy ezt az egyes városokra vonatkozólag a belügyminister nem változtathatja meg. De ettől eltekintve törvénytechnikai szempontból is vannak kifogásaim és aggályaim ez ellen a szakasz ellen, mert különálló törvényben szerettem volna látni ezt a rendelkezést, ha már egyáltalában fel kell venni és nem az appropriációs törvényben. Épugy nem tartom helyesnek azt sem, hogy egyes rendelkezések felvétettek annak idején az indemnitási törvénybe úgyhogy manapság a pénzügyigazgatóságok és a közönség is ott tart, hogyha valamely pénzügyi rendelkezésről nem tudják, hogy melyik törvényben keressék, akkor az appropriációs, vagy