Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

200 Az országgyűlés képviselőházának hoznak a forgalmiadó terén, akkor egy olyan spekulációs játékot jutalmaznak, amely sem az országnak, sem a fogyasztóközönségnek nem használ, amely tisztán csak egy maroknyi naplopó spekulánsnak használ, és azoknak, akik rendszeresen a börzére járnak. Én tehát tiltakozom ellene és javaslom ennek a szakasznak elvetését. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Á pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügy min ister: T. Képviselőház! Nekem nagyon kellemes volna itt mélyebb fejtegetésekbe belemenni, mert hiszen nem egészen egyszerű kérdésről van szó, hanem olyan kérdésről, amelynek rendkivül messzemenő gazdaságpolitikai kiágazásai vannak. Én csak egyet ajánlok az igen t. képviselőtársam figyelmébe. Lehetséges állást foglalni ez ellen az intézkedés ellen, azonban, ha nézem a tőzsdei forgalmiadót, azt kell megállapítanom, hogy a háború előtti szinvonalnak még mindig sokszorosán áll ez az adó. Ha pedig a külfölddel szemben összehasonlítást teszünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a külföldi adóknak is többszöröse. Itt a kötések forgalmiadójáról van szó, ahol ezek a nagy forgalmiadó tételek legfeljebb azt eredményeznék, hogy nem lehet kötést létrehozni. (Mai as its Géza: Valami nagy kár nem származnék ebből az országra!) Fontos érdek az is, hogy Budapest lehetőleg centruma legyen e cikkek forgalmának. Kétségtelen továbbá, hogy ez rendkívüli mértékben hozzájárul a gazdasági élet fejlesztéséhez és a hizlalás könnyitéséhez. Ebben áll ennek a szakasznak a jelentősége, miért is kérem a szakasz változatlan elfogadását. Elnök: Miután Malasits képviselő ur Írásbeli inditványt nem adott be, a 10. § meg nem lámadtatván, elfogadtatott Következik a 11. §. Perlaki György jegyző (olvassa a 11--12. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 13. §-t). Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Mi, akik ennek a Háznak baloldalán ülünk, azt hittük, hogy ennél a 13. §-nál nem mi fogjuk vezetni a vitát. Azért gondoltuk ezt, mert a 13. §-ban foglalt rendelkezések ellen a harcot nem is mi indítottuk meg, hanem megindították pártkülönbség nélkül ugy a Felsőháznak, mint a Képviselőháznak azok a tagjai, akik a városokat képviselik. Összehívtak egy értekezletet a Képviselőház kupolacsarnokába, amely értekezleten elhatároztuk, — képviselők és felsőházi tagok valamennyien — hogy késhegyig menő harcot fogunk folytatni ez ellen az ujabb adónem ellen, a városok ujabb megterhelése ellen. Az értekezleten valamennyien azon az állásponton voltunk, hogy . a városok semmiféle ujabb burkolt adót el nem bírnak. Valamennyien azon az állásponton voltunk, hogy a városokat tovább megterhelni nem lehet, mert a városok kétségbeesett gazdasági helyzetben vannak. Ma itt vagyunk a Képviselőház előtt és vártuk, hogy a kormánypárt részéről is meg fognak itt jelenni a városi képviselők, fel fognak szólalni, tiltakozni fognak. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy az egységespárti felbuzdulás ismét csak szalmaláng volt és amikor verekedni kell, ismét kénytelenek vagyunk magunk küzdeni és magunkra maradunk. (Neubauer Ferenc: Mi már elvégeztük másutt! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol végezték el? — Neubauer Ferenc: 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. A bizottságban. — Malasits Géza: Majd ha titkos választás lesz, nem igy fognak beszélni!) Volt nekünk egy derék professzorunk az egyetemen, aki a pénzügytannak és a pénzügyi jognak volt kiváló professzora, Istenben boldogult Mariska Vilmos. Nagyon sokat rnegszekirozta a magyar ifjúságot, de igen kiváló professzor volt és az a nemzedék, amely ért ma a pénzügytanhoz és a pénzügyi joghoz, — ezt nyugodtan, pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk — ezt elsősorban Mariska Vilmosnak köszönheti. (Györki Imre: A pénzügyminister ur nem nála vizsgázott! — Derültség a baloldalon.) Ennek a Mariska Vilmosnak tanításában, amikor a közterhekről és a közkölcsönök felvételéről beszélt, volt egy alapelve, amelyet, ha nem tudott a vizsgázó, feltétlenül megbukott a vizsgán. A kérdés az volt, hogy közületeknek milyen kölcsönöket szabad felvenniök. Erre azzal kellett felelni: Fényűzési és fogyasztási kölcsönöket felvennie nem szabad, csak produktiv kölcsönöket. Ez volt a közkölosönöknél az ő tanításának alapelve. Ha most vizsgálom azokat a kölcsönöket, amelyeket a városok vettek fel és amelyek véleményem szerint ma elsősorban okai a városok súlyos gazdasági helyzetének, akkor meg kell állapitanom, hogy ezek az úgynevezett Speyerkölcsönök nemcsak a mai időkhöz viszonyítva voltak túlságosan súlyosak, hanem az akkori időkhöz viszonyítva is. Ezeknél a kölcsönöknél azonban nem az volt a főoka a súlyosságnak, hogy súlyos kamatot kell utánuk fizetni, hanem az, hogy amikor a kölcsönöket felvették, helyesebben, amikor ezeket a kölcsönöket kvótális arányban szétosztották a városok között, akkor a községek még nem tudták, hogy ezeket a kölcsönöket mire fogják felhasználni. Minthogy pedig ezt nem tudták, a helyzet az lett, hogy mindaddig, amig a városokban alakult kigondoló bizottságok határoztak afelett, hogy milyen célra használják fel a kölcsönöket, és amíg a belügyminister ur a beruházásokat végre jóváhagyta, addig ezek a kölcsönök olcsó kamatok mellett ottfeküdtek a különféle bankokban és a községek 2—3 százalékos veszteséget szevedtek az által, hogy pénzüket nem tudták kellő időben felhasználni. A városoknak a felvett kölesönökért jövedelmeiket, azt hiszem, a forgalmiadóból, a keresetiadóból és a fogyasztásiadókból származó jövedelmeket, le kellett kötniök, ami azt jelenti, hogy azokat a pénzeket, amelyeket nekik fedezetül oda kellett adniok, csak akkor kapják vissza, amikor az elszámolás megtörténik. Mi ennek a következménye? Ennek következménye az, hogy sok város olyan gazdasági helyzetben van, hogy arra a célra, hogy tisztviselőit ki tudja fizetni, negyedévre függő kölcsönöket kénytelen felvenni. Meg vagyok győződve, hogy ugy a belügyminister ur, mint a pénzügyminister ur tudomással bir erről. (Scitovszky Béla belügyminister: Igen, de tudok arról is, hogy rosszul gazdálkodnak!) T.

f minister ur, én nem merem állítani, hogy azért kell felvenniök a városoknak függő kölcsönt, mert rosszul gazdálkodnak. (Scitov-zky Béla belügyminister: De azért!) Nekik be kell szolgáltatniok a pénzt, a jövedelmet és a pénzt nem oldják fel csak akkor, ha az elszámolás megtörtént, az elszámolás pedig később történik meg. Ennek következménye például az, amit a legutóbb olvastam az újságokban, hogy Pápa városának elsején, nem tudván kifizetni tisztviselőit, a helyi bankokból kellett függő kölcsönt