Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

As országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. 195 megélnie nem lehet és hogy a szanálási költségvetés csak egy alsó keret volt, amelyre vonatkozólag azok is tisztában voltak azzal, akik megalkották, hogy azon tágitani kell. Maga a népszövetségi főbiztos ur volt az első, aki bennünket ebben támogatott. Csak örömmel (beszélhetünk tehát arról, hogy mégis odáig jutottunk, hogy az elmúlt négy évnek beruházásiaival meg tudtuk teremteni a gazdasági élet nyugodtságát. A feleslegek kérdése különben nem olyan egyszerű kérdés, hanem megvitatás alá kerül másutt is. Tudomásom szerint a három legnagyobb angol egyetem szokás szerint nemrég megtárgyalta az angol budgetét és ez alkalommal szóba került, hogy az. egyes államok milyen pénzügyi politikát kövessenek'- Legyenek-e feleslegeik, vagy ne legyenek. A vita során kidomborodott 3-Z HZ alapelv, hogy azoknál az államoknál, ahol a kölcsönszerzés nem: ütközik nehézségbe, ahol tehát nyiltott ut van, nem kell feleslegekkel dolgozni, ahol azonban ez a lehetőség nincs meg, nem követnének helyes politikát, hta nem azt az utat követnék, amelyet mi. És ha bennem talán nem is biznaik, akkor Keynes-ben, ebiben a nagy angol közgazdászban és fináncpolitikusban talán mégis megbíznak, aki pedig szintén arra mutat rá, hogy válságos időkben igenis helyes, ha kényszertakarékosság van egy államban, mert csak igy lehet az államot újra felépiteni, ha más eszköz, erre rendelkezésre nem áll, de ennek is megvan a maga hátára. Erre törekedtem én min dignes bármint lehet is az adatokat összekombinálni, én mégis állom igazamat. Ugy látszik, Apponyi Albert igen t. képviselőtársamban is bizonyos hatást váltott ki az az ellenzéki képviselői szerepem, amelyet itt néhány percig átéltem, mert más mód nem nyilt előttem arra, hogy megmutassam azt, vájjon a közterhek terén tettüník-e olyan intézkedéseket vagy nem, amelyek a gazdasági életnek használtak. Én ismételten fentartom, hogy soha nem mondtam — óvatos szoktam lenni kijelentéseimben, ezt el fogják ismerni, — hegy a bevételek csökkentek. Nemezt mondottam. Én azt mondtam, hogy az utóbbi években tett pénzügyi intézkedéseknek mérlege az, hogyha változatlanul fentartottam volna ugyanazokat a pénzügyi intézkedéseket, amelyek megvoltak, amikor a tárcát átvettem, akkor ma 198 millió pengővel több bevételemnek kellene lennie, mint van egyébként. Ennek kontrapéldája nagyon egyszerű, ha olyan merészek ellenzéki-igen t. képviselőtársaim, hogy azt mondják, hogy ez mind haszontalan dolog volt, akkor az Isten szerelméért, vonassák vissza mindezeket a,z, intézkedéseket. De abban azután nincs kételyem hogy az uraknak még irmagjuk sem lesz a következő parlamentben, mert a közönség nem fogja ezt olyan könnyedén eltűrni a saját hátrányára. A Kereskedelmi- és Iparkamara is objektiven elismerte jelentésében, hogy az adómérséklések megtörténteik. Én ezzel kapcsolatban csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy én helytállók minden kritikának, azonban ne vegye rossz néven Sándor Pál igen t. képviselőtársam, aki velem szemben mint gladiátor lépett fel, hogy olyan beszéddel, amely végeredményben belefulladt a személyeskedésbe, sokat foglalkozni nem kívánóik. (Szabó István: Nem illett hozzá!) Hol volt az a megalapozottság, hol volt az az objektivitás és igazságkeresés amelyet ő magának vindikál? Az ő állításaiból nem fogok sokat felhozni, csak néhány adatra mutatok rá. Azt mondotta: eltöröltem a házhaszonrészesedést, de felemeltem a házadót. Ez épen olyan, igen t. Ház, mintha bármilyen két különböző dolgot hasonlítanék össze. A házhaszonrészesedést a lakók fizették, akiknek 95%-a tudomásom szerint nem háztulajdonos, a házadót pedig az fizeti, akinek háza van. Kérdem tehát: össze lehet egymással hasonlitani ezt a két adót, és vájjon helyes volna-e, ha a házhaszonrészesedést fentarianók? A házadót illetőleg pedig egyszerű az én problémám: ott adókulcs van. Válasszanak tehát a háziurak a következő két eshetőség között: vájjon a mérséklés előtti adót fizetik-e^ 10%-os bér után — bár kétségtelen, hogy a népjóléti minister ur nem lesz hajlandó a béreket erre a nivóra leszállítani — vagy pedig szivesebben fizetnek-e 20%-ot 85%-os bér után? Én biztos vagyok abban, hogy az utóbbit fogják választani. Itt meny tán ytalanságról szó sem lehet, mert hiszen az adóalap tulajdonképen a háború előtti színvonalra emelkedett, márpedig mondjanak nekem még egy kategóriát, ahol az értékeknek teljes valorizálása következett be. Ne tessék tehát ilyen öszszehasonlitásokat végezni. Hogy milyen könnyű a közvéleményre megtévesztőleg hatni, ezt mindjárt Önmagámon fogom bebizonyítani. Sándor Pál igen t. képviselőtársam felolvasta, hogy Nagy-Magyarországon — a számra nem emlékszem pozitive — 430 millió pengő egyemesadót fizettek, CsonkaMagyarországon pedig 471 milliót. Nem tudom megérteni, t. Ház, hogy tévedés volt-e ez, vagy elnézés volt-e? Ezt abszolúte nem tudom megmagyarázni. Mert vegyék elő a költségvetést, s azt fogják látni, hogy 171-et olvasott téve>désből 471-nek a képviselő ur. Ilyen tévedésekkel mégsem lehet alátámasztani felfogásokat, vagy meggyőződéseket. Még csak egy tényre térek ki. Sándor Pál igen t. képviselőtársam felihozta ellenem azt, hogy mit Írnak az én barátaim. Ö Popovics Sándorra, a Nemzeti Bank elnökére hivatkozott és felolvasta Popovics Sándornak az előszavát addig a mondatig, ameddig az. rám vonatkozik. Én felszólítottam a képviselő urat, háromszor is odakiáltottam, hogy a másik mondatot is olvassa fel, de erre azt mondta, hogy nincs ideje. Hát nekem van időm rá. (Derültség.) Utolsó mondatában azt mondja — magyarul fogom idézni — (olvassa): »Kétségtelen, hogy ezek a különböző oldalról megnyilatkozó kivánságok veszélyt rejtenek a pénzügyi kormányzattal szemben, amelyről azonban el kell ismerni, hogy az egyes reszortok részéről megnyilatkozó ezen expanziós törekvésekkel szemben eddig helyt tudott állani«. Miért nem olvasta fel a t. képviselő ur ezt a mondatot is? (Viczián István: Vollt esze!) A bankjelentéseket is felolvasta, és itt elismerem, én tévedtem egy kicsit. Nem tudom, van-e szemrezgése t. képviselőtársamnak, vagy nem. Nekem van, s ha velem történnék meg az, ami vele történt, azt meg tudnám magyarázni. De t. képviselőtársamnál nem láttam, hogy szemrezgése volna, és szemei mégis átrezegtek azokon a mondatokon, amelyek az én javamra szóltak és csak azokat látta meg. amelyeknek alapján belém lehetett kötni. A Hitelbank jelentésében, amelyből ellenem idézett, a következő mondatot kifelejtette (olvassa): »Ha az utóbbi időben a kormány ellenőrzésé mellett felvett külföldi kölesönöket a fentebbi szem28*