Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Az országgyűlés képviselőházának 172. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 13 Kenéz képviselő urak között. Bocsánatot kérek, az igazságnak megfelel, hogy abban a nagy pénzügyi bizottságban — és ez akkor is igy lett volna, ha még két bizottság lett volna hozzácsatolva — alig voltunk valamikor határozatképesek, s csak az ellenzéknek elnézése folytán lehetett egyáltalában az üléseket megtartani. íme, ma diszes közönség van itt, ami nekem nagy szerencsém. De nézzük csak azt, hogy rendes körülmények között hány képviselő van itten, aki az üléseket hallgatja. (Zaj a jobboldalon.) Azért, mert egy vendégünk jön, most Staatsvisit-re jönnek t. képviselőtársaink idei Nem voltak elég fontos törvényjavaslatok, amelyek megérdemelték volna az önök jelenlétét? Vagy nem vagyunk-e elég jól fizetve az állam részéről, hogy mi az üléseken megjelenjünk? (Kuna P. András: Miért nincs itt mindennap? Elmegy földkörüli útra! — Zaj.) T. Kuna képviselő ur, én inkább megyek földkörüli útra, raint kocsmába. (Zaj. — Pogány Frigyes: Eláll! — Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon; Mi az, hogy eláll? Ki mondta? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál: Ezt kikérem magamnak! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az, hogy eláll? Miért? — Zaj.) Azt állítom, .hogy azok a képviselő urak, akik nem jönnek ide, szintén anyagot szolgáltatnak ahhoz, hogy a parlamentarizmust le akarják járatni az egész vonalon. (Simon András: A képviselő ur is sokszor hiányzik!) Én azt látom... (Jánossy Gábor: Halljuk, mit lát? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak beszélgetni, képviselő urak! Sándor Pál: ... hogy annak, hogy a kép viselő urak ide be nem járnak, az az oka, hogy a mi ministereink sem járnak ide be. Itt mindig csak az illető resszortminister van jelen. mint jóformán egy ügyelő egy kis iskolában, az ismétlés szempontjából. Ide nem jár be senki, t. minister ur. (Barthos Andor: Én mindennap itt vagyok!) Én nem önről beszélek, t, képviselőtársam. Igaz-e, amit mondok vagy nem? (Zaj.) Én mintha t. képviselőtársaimnak sztrájkját látnám, mintha t. képviselőtársaim nem volnának megelégedve az egész kormányzattal és azért inkább tartózkodnak attól, hogy itt megjelenjenek. Talán a lelkiismeretük felébredt, hogy nem támogathatnak egy olyan irányt, amely semmi más, mint alkotmányos diktatúra, Az »alkotmányos diktatúra« kifejezés -- azt hiszem — annak felel meg, amit én itt mondottam. (Simon András: Fából vaskarika! — Zaj.) Ha a mi újságíróink nem hoznának parlamenti tudósításokat, akkor már meghaltunk volna. Csak az ő gráciájukból élünk mi, csak az újságokban olvassuk el, hogy mi történt a Képviselőházban. De azt nem lehet mondani, hogy itt volna olyan alkotmányos élet, mint volt Tisza Kálmán, Tisza István vagy Wekerle Sándor idején, amikor érdeklődött minden egyes honatya aziránt, hogy itt mi történik. Azt most nem láttuk, hogy lett volna egyiknek vagy másiknak más véleménye, mint a ministerelnök uré, vagy hogy máshogyan szavazott volna, mint a ministerelnök ur. Bocsánatot kérek, ez nem parlamentarizmus. Azt csak nem hagyhatják önök jóvá, t. képviselőtársaim, hogy ez igy tovább tartson? Vagyunk itt néhányan, akik rendszeresen bejárunk a Képviselőházba, (Ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Nem volt itt ebben az évben tízszer sem!) De a korridorok üresek, a parlament, a fórum üres. De miért is járnánk ide be, hiszen nincs beleszólásuk semmibe. Kinek van itt beleszólása valamibe? Csak nekünk, akik ezen az oldalon néhányan vagyunk és segítjük a kormánypártot abban, hogy általában legyen ellenzéke. Hiszen a legokosobb az volna, ha mi sem beszélnénk egy szót sem, ha meghalna ez a parlament. Engedjék meg, de ez nem parlament. Engedjék meg, hogy mint egy idősebb ember, aki 27 év óta vagyok ebben a parlamentben, megmondjam, hogy ilyen időket még nem éltem. Annyira lenézni ezt a parlamenti hivatást és dignitást, még nem láttam, mint ahogy önök által történik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) A t. ministerelnök ur értelmes és okos diktátor. Furcsa, hogy a kormánypárt részéről a felszólalásokban olykor sokkal erősebb hangokat hallok, mint amelyek a mi padjainkról hangzanak el és amikor szavazásra kerül a sor, akkor vagy nincsenek jelen, vagy pedig épen az ellen a véleményük ellen szavaznak, amelyet itt elmondottak. Ezt a Bethlen-féle diktatúrát abban látom és azzal hasonlitom össze, amit Madáchnak. »Az ember tragédiája« című művében látok. Ott a falanszter rendszer ben Ádám nem birja többé az igazságtalanságokat, kardot akar rántani és neki akar menni a rendszer képviselőjének. Lucifer a vállára üt Ádámnak és azt mondja: »Álomkép, ne mozdulj, érezd kezemnek végzetes hatását!« Lucifer-Bethlen szintén, (Derültség a jobboldalon. — Krisztián Imre: Mondja Sándor Pál! — Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) amikor egy képviselő támadni akarja a kormánypárti rendi szert, az illető Ádámnak vállára teszi a kezét és megdermeszti és az azután ugy szavaz, mint a parancsolat. Ez a szisztéma. (Jánossy Gábor: Hát Évát miért tetszett kihagyni! — Derültség,) A kormánypárt képezi az alkotmányos diktatúra staffázsát. Gr. Bethlen pedig a fellebbezhetetlen fórumot képezi Magyarország poliJ tikájában. Itt senki sem beszélhet, senkinek . sem lehet véleménye, mindenkinek el kell hallgatni a véleményét, mert ránehezedik a keze Lucifer-Bethlennek, aki azt mondja: hallgass és szavazz ugy, ahogy én akarom! (Gr. Bethlen István ministerelnök: Az előbb mondotta, hogy erről az oldalról mondanak ellenzéki beszédeket:) Tisztelt ministerelnök ur, én nem akarok visszatérni az utolsó — hogy ugy mondjam — választási atrocitásokra, nem óhajtok i erre visszatérni, de talán, ha a nép tudta volna, I hogy a törvények keze, amelyeket mi itt alkotunk, ilyen irtózatosan fog ránehezedni, akkor talán még a hivatalos közegek és csendőrök is meggondolták volna, hogy asszisztenciát adjanak a ministerelnök urnák ahhoz, hogy ilyen ; erőszakos választások alapján majdnem teljesen kiküszöbölje az ellenzéket. Itt ismét Rassay Károly barátomnak és ve1 zéremnek szavaira kell visszatérnem: a szabadiságjogokat Magyarországon vissza kell állítani, ha alkotmányt akarunk. Vissza kell álli! tani a szabadságjogokat, ha meg akarjuk meníteni ezt az országot, (Ugy van! a szélsőbaloldaj Ion.) mert egy ember lehet bármilyen okos, ha ! annak a pártja árnyékokból áll, vagy olyan ok; ból, akik nem mernek a ministerek ellen eré; lyesen fellépni, akkor ez a legokosabb ember '. sem fogja ezt a szerencsétlen országot a kátyúból kihúzni. Láttuk a valorizációs javaslatnál, hogy néhány ember kivételével, akiknek más ambicióik voltak, nem volt ember ebben a nagy országgyűlésben, aki a valorizációs törvényt I ne tartotta volna rettenetesen igazságtalan, legutolsó szégyentörvénynek. A korridoron min-