Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

188 Az országgyűlés képviselőházának lenség, hogy észre ne vegyék, hogy mindenki à dezoláltságról beszél, mindenki panaszkodik és egy bizalmi törvényjavaslatnál, ahol azt vártám volna, hogy elogeok hangzanak el a kormány felé, ahol azt vártam volna, hogy amikor bizalommal ajándékozzák meg ezt a kormányzatot, akkor itt valósággal dithiram­busokat fognak zengeni a kormány érdemei­ről, minden oldalról nem látok mást, mint ké­rést, panaszt, jajgatást, jajszót és kétségbe­esést. Lehet-e akkor a kormányzatnak, a t. kor­mánynak bizalmat szavazni? Amikor önök ezt teszik, akkor azt hagyják jóvá, hogy legyen szegény a társadalom, pusztuljanak el a dol­gozó osztályok csak az állam legyen gazdag. Ezt a teóriát juttatják gyakorlati érvényre. A mi belső berendezkedésünk, fájdalom, való­sággal olyan, hogy Csonka-Magyarország egy lesatnyitott test. Hogy életerőre kapjon, annak ellenáll az, hogy olyan mint a vizfejü gyermek; a tetején él egy nagy kormányzati hatalmi és erő, amely ezt a satnya testet valósággal fel­szívja. Majdnem azt lehetne mondani, hogy ez a kormányzati politika lassanként megeszi az országot. Elpusztulnak azok a teremtő ener­giák és erősségek, amelyek a gazdatársadalom­tól a kereskedővilágig, a gyáripartól a sza­tócsig, az egyszerű földmivestől a munkástár­sadalomig mind egy nagy, vad erőbe kellene, hogy összefogjanak, ugy amint a németek ösz­szefogtak egy vad erőbe, ahol a politikát alá­rendelték a gazdasági összetartozandóságnak. Nézzék meg, milyen tanulságot meríthe­tünk a német választásokból. Ott azt látom, hogy a centrum, ez a keresztény katholikus gondolattól áthatott nagyszerű párt, amely XIII. Leónak működése alapján áll és amely azokat a fenséges elveket juttatja kifejezésre, amelyekről majd lesz alkalmunk a rokkant­sági biztositási javaslatnál beszólni, (Malasits Géza: Amelyeket megtagadott a keresztény­párt!) a maga katholikus, egybefoglaló, szere­tetteljes erejével és a munkának apotheozisá­val szövetségre tudott lépni a kommunizmus ellen a munkásokkal. (Malasits Géza: Meg is kapták már érte a megrovást innen!) Nézzék meg ezt a nagy nacionalista erősséget, ezt a kisarjadó hatalmat, amely a népnek bűvös gé­niuszából fakad és közel vonja egymáshoz a dolgozó energiákat, amelyek a pártokban él­nek, amelyek megteremtik a nemzetvédelmi kapcsolatokat, megteremtik a külpolitikai erős­ségeket, amelyek tiszteletet parancsolnak azért, mert a »Deutschland, Deutschland über Alles« gondolatában valamennyien együtt vannak. Ezzel szemben mit csinálunk mi? Minister­elnöki beismerés szól arról, hogy dezolált tár­sadalmi osztályokra bomlunk, gazdasági ellen­tétek és gazdasági pretorianizmus tobzódnak itt, amikor valamennyien érezzük és látjuk, hogy egy hanyatló társadalom, egy romboló erejű, diktatórikus erejű kormányzati rend­szer üli meg ezt az országot, pusztítja a velőt csontjainkból, pusztítja képességeinket, eler­nyeszti bátorságunkat, elveszi a szónak, az írásnak, az agitációnak szabadságát, elveszi a zsűri szabadságát, elvesz mindent és akkor ide­állaiiak t. uraim és tapsolnak annak a vezér­nek, aki mindezt politikája gerinceként hir­deti. (Egy hatig jobbfelől: Igenis tapsolunk! De ilyen beszédnek nem lehet tapsolni! — Rassay Károly: Ez, a szabadságjogokhoz hozzátarto­zik! Tessék tapsolni, nem kifogásolom. — Egy hang a jobboldalon: Beláttuk az építést, azért tapsoltunk! — Bródy Ernő: Fáj az igazság!) Igénytelen tudásom szerint gazdasági önállót­lanságunk annak az elhibázott kapitalisztikus 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. gondolkozásnak következménye, amely a tőke egészséges erejének kihasználásává] szemben a tőke oly egyoldalú hatalmi pozícióra való emelését tűzte ki célul, amelynek folyománya­ként itt exisztenciák, mégpedig úgy a gazda­sági, mint az agrikultur és a kereskedelmi exisztenciák pusztulása áll elő. Legyen szabad ezt az igazságot néhány számszerű tétellel megvilágitanom. A kormány itt áll előttünk és azt mondja, minden rend­ben van, tessék idenézni, ha kiírok egy köl­csönt, rögtön kapok pénzt, jónak tartanak ben­nünket, aláírásunk prima. Mind igazu De ha .a gyáripar vagy a kereskedővilág egy tényezője vagy egy nagybirtokos irja ki a pályázatot: pénzt akarok, mert jobban akarom instruálni birtokomat, mert építtetni akarok, ki van zárva, hogy olyan kamatra kaphasson pénzt, amely mellett meg is tudjon élni. (Fábián Béla: Az állam külföldi kölcsöneinek kamata is ret­tenetesen súlyos!) Erről majd mindjárt szólok. Méltóztassanak, most figyelmet szentelni ne­kem. A Credit Lyoanais betéti kamatlába 1-5%. Nyugat-Európában minden nagybanknak e körül forog a betéti kamatlába. Madridból, a sokat ócsárolt Spanyolországból, pláne el­küldik a kimutatást, amely szerint ott óriási tökéket helyeznek el a nemzeti bankban kamat nélkül, mert azt tartják, hogy az államnak rendelkezésére bocsátott összegek révén a. pénz biztonsága oly kiváló lesz, hogy megéri azt, hogy kamat nélkül, még megőrzési díj ellené­ben is halmozzanak fel tőkét. Most ez az 1-5%-os betéti kamatlábbal elhe­lyezett tőke megindul. Sajnálom, hogy a mé­lyen t. pénzügyminister ur nincs jelen, (Rothen­stein Mór: Mint rendesen!) amithogy egyálta­lán sajnálom, hogy a mélyen t. kormány a par­lamentarizmus alapelveinek azt a tételét is szem elől téveszti, hogy legalább akkor kellene itt lennie minden ministernek, amikor a parla­menttől bizalmat kérnek. (Malasits Géza: De­hogy! Ugy is tudják, hogy megkapják!) Ami­kor az egész kormány működése van bírálat alatt, legalább ezt az egyetlen alkalmat felhasz­nálhatnék arra, hogy kövessék a sokszor han­goztatott angol példát, amelyről mindig azt mondják, hogy ott kevesebbet és rövidebben beszélnek. Ez azért van ott igy, mert mindig ott vannak a kormány tagjai és rögtön eszme­cserét válthatnak. Ilyenkor, amikör az ellenzék részéről nem én, az ellenzék egy igényt«) e^ tagja, hanem bocsánatot kérek, az ellenzék élén álló elismert tekintélyek szólalnak fel, á minis­teri padok akkor is üresen szoktak tátongani. (Bródy Ernő: A parlament lekicsinylése!) Is­mételten, nagyon sajnálom, hogy nincsenek je­len a mélyen t. minister urak, pedig ugy tu­dom, hogy van valamely szabály erre, ide is lehet idézni a minister urat (Rothenstein Mór: De a többség nem fogja idézni!) Méltóztassanak megnézni, hogy a toleranciának micsoda esz­közeivel dolgozik az ellenzék, amikor erre a te­rületre nem téved. Lehet, van benne valami, hogy ugy is mindegy., itt vannak-e a minister urak vagy sem, de a parlamentarizmus elvei­nek megóvása szempontjából ez nem jelentékte­len dolog. Elindul tehát a pénz a Hitelbankhoz, a Kereskedelmi Bánkhoz és még talán két-három nagy bankhoz, ez az 1*5 százalékos pénz- 6—7 százalékkal érkezik. Megkapja a középbank. Itt van Horváth Mihály t. képviselőtársam, tanú­ságot tehet róla, ő ismeri a középbankok és a vidéki bankok helyzetét. Méltóztassék tanú­ságot tenni arról, hogy mire az a pénz odaér a kecskeméti nagytakarékpénztárba, a szegedi

Next

/
Thumbnails
Contents