Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

188 Az országgyűlés képviselőházának lenség, hogy észre ne vegyék, hogy mindenki à dezoláltságról beszél, mindenki panaszkodik és egy bizalmi törvényjavaslatnál, ahol azt vártám volna, hogy elogeok hangzanak el a kormány felé, ahol azt vártam volna, hogy amikor bizalommal ajándékozzák meg ezt a kormányzatot, akkor itt valósággal dithirambusokat fognak zengeni a kormány érdemeiről, minden oldalról nem látok mást, mint kérést, panaszt, jajgatást, jajszót és kétségbeesést. Lehet-e akkor a kormányzatnak, a t. kormánynak bizalmat szavazni? Amikor önök ezt teszik, akkor azt hagyják jóvá, hogy legyen szegény a társadalom, pusztuljanak el a dolgozó osztályok csak az állam legyen gazdag. Ezt a teóriát juttatják gyakorlati érvényre. A mi belső berendezkedésünk, fájdalom, valósággal olyan, hogy Csonka-Magyarország egy lesatnyitott test. Hogy életerőre kapjon, annak ellenáll az, hogy olyan mint a vizfejü gyermek; a tetején él egy nagy kormányzati hatalmi és erő, amely ezt a satnya testet valósággal felszívja. Majdnem azt lehetne mondani, hogy ez a kormányzati politika lassanként megeszi az országot. Elpusztulnak azok a teremtő energiák és erősségek, amelyek a gazdatársadalomtól a kereskedővilágig, a gyáripartól a szatócsig, az egyszerű földmivestől a munkástársadalomig mind egy nagy, vad erőbe kellene, hogy összefogjanak, ugy amint a németek öszszefogtak egy vad erőbe, ahol a politikát alárendelték a gazdasági összetartozandóságnak. Nézzék meg, milyen tanulságot meríthetünk a német választásokból. Ott azt látom, hogy a centrum, ez a keresztény katholikus gondolattól áthatott nagyszerű párt, amely XIII. Leónak működése alapján áll és amely azokat a fenséges elveket juttatja kifejezésre, amelyekről majd lesz alkalmunk a rokkantsági biztositási javaslatnál beszólni, (Malasits Géza: Amelyeket megtagadott a kereszténypárt!) a maga katholikus, egybefoglaló, szeretetteljes erejével és a munkának apotheozisával szövetségre tudott lépni a kommunizmus ellen a munkásokkal. (Malasits Géza: Meg is kapták már érte a megrovást innen!) Nézzék meg ezt a nagy nacionalista erősséget, ezt a kisarjadó hatalmat, amely a népnek bűvös géniuszából fakad és közel vonja egymáshoz a dolgozó energiákat, amelyek a pártokban élnek, amelyek megteremtik a nemzetvédelmi kapcsolatokat, megteremtik a külpolitikai erősségeket, amelyek tiszteletet parancsolnak azért, mert a »Deutschland, Deutschland über Alles« gondolatában valamennyien együtt vannak. Ezzel szemben mit csinálunk mi? Ministerelnöki beismerés szól arról, hogy dezolált társadalmi osztályokra bomlunk, gazdasági ellentétek és gazdasági pretorianizmus tobzódnak itt, amikor valamennyien érezzük és látjuk, hogy egy hanyatló társadalom, egy romboló erejű, diktatórikus erejű kormányzati rendszer üli meg ezt az országot, pusztítja a velőt csontjainkból, pusztítja képességeinket, elernyeszti bátorságunkat, elveszi a szónak, az írásnak, az agitációnak szabadságát, elveszi a zsűri szabadságát, elvesz mindent és akkor ideállaiiak t. uraim és tapsolnak annak a vezérnek, aki mindezt politikája gerinceként hirdeti. (Egy hatig jobbfelől: Igenis tapsolunk! De ilyen beszédnek nem lehet tapsolni! — Rassay Károly: Ez, a szabadságjogokhoz hozzátartozik! Tessék tapsolni, nem kifogásolom. — Egy hang a jobboldalon: Beláttuk az építést, azért tapsoltunk! — Bródy Ernő: Fáj az igazság!) Igénytelen tudásom szerint gazdasági önállótlanságunk annak az elhibázott kapitalisztikus 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. gondolkozásnak következménye, amely a tőke egészséges erejének kihasználásává] szemben a tőke oly egyoldalú hatalmi pozícióra való emelését tűzte ki célul, amelynek folyományaként itt exisztenciák, mégpedig úgy a gazdasági, mint az agrikultur és a kereskedelmi exisztenciák pusztulása áll elő. Legyen szabad ezt az igazságot néhány számszerű tétellel megvilágitanom. A kormány itt áll előttünk és azt mondja, minden rendben van, tessék idenézni, ha kiírok egy kölcsönt, rögtön kapok pénzt, jónak tartanak bennünket, aláírásunk prima. Mind igazu De ha .a gyáripar vagy a kereskedővilág egy tényezője vagy egy nagybirtokos irja ki a pályázatot: pénzt akarok, mert jobban akarom instruálni birtokomat, mert építtetni akarok, ki van zárva, hogy olyan kamatra kaphasson pénzt, amely mellett meg is tudjon élni. (Fábián Béla: Az állam külföldi kölcsöneinek kamata is rettenetesen súlyos!) Erről majd mindjárt szólok. Méltóztassanak, most figyelmet szentelni nekem. A Credit Lyoanais betéti kamatlába 1-5%. Nyugat-Európában minden nagybanknak e körül forog a betéti kamatlába. Madridból, a sokat ócsárolt Spanyolországból, pláne elküldik a kimutatást, amely szerint ott óriási tökéket helyeznek el a nemzeti bankban kamat nélkül, mert azt tartják, hogy az államnak rendelkezésére bocsátott összegek révén a. pénz biztonsága oly kiváló lesz, hogy megéri azt, hogy kamat nélkül, még megőrzési díj ellenében is halmozzanak fel tőkét. Most ez az 1-5%-os betéti kamatlábbal elhelyezett tőke megindul. Sajnálom, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur nincs jelen, (Rothenstein Mór: Mint rendesen!) amithogy egyáltalán sajnálom, hogy a mélyen t. kormány a parlamentarizmus alapelveinek azt a tételét is szem elől téveszti, hogy legalább akkor kellene itt lennie minden ministernek, amikor a parlamenttől bizalmat kérnek. (Malasits Géza: Dehogy! Ugy is tudják, hogy megkapják!) Amikor az egész kormány működése van bírálat alatt, legalább ezt az egyetlen alkalmat felhasználhatnék arra, hogy kövessék a sokszor hangoztatott angol példát, amelyről mindig azt mondják, hogy ott kevesebbet és rövidebben beszélnek. Ez azért van ott igy, mert mindig ott vannak a kormány tagjai és rögtön eszmecserét válthatnak. Ilyenkor, amikör az ellenzék részéről nem én, az ellenzék egy igényt«) e^ tagja, hanem bocsánatot kérek, az ellenzék élén álló elismert tekintélyek szólalnak fel, á ministeri padok akkor is üresen szoktak tátongani. (Bródy Ernő: A parlament lekicsinylése!) Ismételten, nagyon sajnálom, hogy nincsenek jelen a mélyen t. minister urak, pedig ugy tudom, hogy van valamely szabály erre, ide is lehet idézni a minister urat (Rothenstein Mór: De a többség nem fogja idézni!) Méltóztassanak megnézni, hogy a toleranciának micsoda eszközeivel dolgozik az ellenzék, amikor erre a területre nem téved. Lehet, van benne valami, hogy ugy is mindegy., itt vannak-e a minister urak vagy sem, de a parlamentarizmus elveinek megóvása szempontjából ez nem jelentéktelen dolog. Elindul tehát a pénz a Hitelbankhoz, a Kereskedelmi Bánkhoz és még talán két-három nagy bankhoz, ez az 1*5 százalékos pénz- 6—7 százalékkal érkezik. Megkapja a középbank. Itt van Horváth Mihály t. képviselőtársam, tanúságot tehet róla, ő ismeri a középbankok és a vidéki bankok helyzetét. Méltóztassék tanúságot tenni arról, hogy mire az a pénz odaér a kecskeméti nagytakarékpénztárba, a szegedi