Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés hépvisélöházánah 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtöhön. 71 sok. 1. rovat. A gyulai állami kórház gyermekelniebeteg-pavillónjának átalakítására és bővitésére: 226.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 2. rovat. A Budapest-lipótmezei elme- és ideggyógyintézet idegosztállyal való kibővítésére I. részlet: 200.000 P. Elnök: íMegszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 3. rovat. A Budapest-lipótmezei elme- és ideggyógyintézet tüdőbetegosztályának felszerelésére : 80.000 P. Elnök: 'Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 4. rovat. A Budapest-angyalföldi elme- és ideggyógyintézet átalakítására és bővítésére: 250.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 5. rovat. Egészségügyi gondozó intézetek létesítésére: 245.920 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 6. rovat. Budapesti védőnőképző intézet felállítására: 310.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 7. rovat. Egyéb állami kórházak kibővítésére: 140.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Jelentem a t. Háznak, hogy Kéthly Anna képviselőtársunk egy uj 8. rovat felvételét kívánja inditványozni. A szó képviselőtársunkat illeti. Kéthly Anna: T. Ház! Tegnap a népjólét? minister ur beszédében már rámutatott egy olyan örvendetes tünetre, amely bizonyos kihatásaiban azonban a mostani körülmények között aggodalmat kelt, és ez a kórháziszony megszüntetése. Azelőtt — ő is rámutatott arra — az a család, amely hozzátartozóját kórházba küldte, jóformán megvetésnek tette ki magát, és ez felért majdnem egy gyilkossági kísérlettel. Most azután, az elmúlt esztendőkben — és ebben szintén nagy része van a háborúnak, amikor a lógosok is legjobban épen a kórházban találták meg számításukat, — rájöttek arra, hogy kényelmesebb is, biztosabb is a kórházban való ellátás és kezeltetés és igy vidéken is, a fővárosban is a betegek mindinkább a kórházak felé gravitálnak. A baj azonban az, hogy vidéken egyrészt nincsenek kórházak, másrészt a kórházak rossz helyiségekben vaunak és elégtelen felszereléssel vannak ellátva: végül a harmadik körülmény, amely a vidékieknek a budapesti kórházakba való gravitálását előidézi — és pedig nagyobb részben — az, hogy a vidéken kevésbbé vannak agynevezett divatorvosok, habár ezzel semmiesetre sem akarom a vidéki orvosokat és a vidéki kórházak vezetőit lebecsülni. Tudom, hogv azok is a maguk tudományának, hivatásának magaslatán állanak, sőt annyival több elismerést érdemelnek, mert vidéken orvosnak lenni apostolságot és remeteséget is jelent. A fontos azonban az, hogy a betegek Budapest felé jönnek. Budapest a maga egészségügyi feladatainak az utóbbi esztendőkben túlontúl is eleget tesz. A tüdődispensairek felállításával, a most készülő venereás dispensaire, a házassági tanácsadó felállításával, az iskolaorvosi intézmény megteremtésével túlontúl kimeríti a maga anyagi erejét. Ilyen körülmények között az, hogy a fővárosi kórházakban rendelkezésre álló 6815 férőhelyből körülbelül 30%-ot. vidéki betegek tartanak elfoglalva, azt eredményezi, hogy a főváros a maga betegeit nem láthatja KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. el, a maga betegeinek nem tud eleget tenni, és igy azzal a kéréssel fordul a népjóléti minister úrhoz, hogy foglalkozzék a népjóléti minister ur Budapesten egy állami kórház felállításával. A tuberkulózis-halandóság szempontjából igen fontos körülmény, hogy az elkülönítés utján vessenek gátat a betegség továbbterjedésének. Budapest ilyen körülmények között ennek a feladatának se tud megfelelni, amikor közel 2000 férőhelyet nem budapesti betegek foglalnak el. A fővárosnak az a reménye, hogy ha az állam, az állami kórház megépítésével lehetővé teszi, hogy ezt a 2000 férőhelyet a főváros a tüdőbetegek részére idénybe vegye, akkor a főváros a budapesti igen magas tuberkulózishalálozási arányszám lecsökkentését érheti el. A székesfőváros közönsége, mint az előterjesztés igazolja, már évekkel ezelőtt is több izben kifejezte azt az óhajtását, hogy az állam vegye figyelembe ezeket a körülményeket, és a népjóléti, illetőleg annak idején az egyéb illetékes ministeriumoktól azt kéirte, hogy ezt a kórházat építtessék meg. Sajnos, itt körülbelül öt felterjesztésről beszél ez az előterjesztés, amely felterjesztésekről szomorúan állapítja meg, hogy az illetékes ministeriumok ezeket még válaszra sem méltatták. Azt hiszem, hogy a népjóléti minister ur tegnapi beszéde ebben a kérdésben uj hangot ütött meg, mert úgyszólván az erre az előterjesztésre adott előzetes választ jelenti az ő bejelentése, amelyhez hozzájárul a fővárosnak az a hajlandósága is, hogy erre a célra, az állami közkórház felépítésére a szükséges telket is hajlandó rendelkezésre bocsátani. Akkor tehát, amikor a minister urban magában is megvan a jószándék és^ a hajlandóság ennek a kívánságnak teljesítésére, azt hiszem, szolgálatot teszek azzal, amikor a költségvetésnek idevonatkozó részében, az állami kórház építésére 2 millió pengős előirányzatnak felvételét kérem, hogy ne ezen ötesztendős határidőn belül, amelyet a minister ur tegnap megjelölt, hanem minél sürgősebben, minél előbb, — amikor még a veszedelem paralizálására és megelőzésére elegendő idő van, — tehát ennek az öt esztendőnek bevárása előtt elkezdhessék a főváros eme kórházra vonatkozó kívánságának teljesitését. Bátor vagyok tehát javasolni, hogy a fenti cím alatt állami kórház építésére irányoztassék elő ez a kért 2 millió pengő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. • A minister ur kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy nem tudok a javaslathoz hozzájárulni, nem azért, mintha nem kellene nekem nagyon ez a 2 millió pengő, nem is azért, mintha nem szívesen járulnék hozzá ezzel az összeggel — ha megvolna — a székesfővárosban létesítendő nagy uj kórház költségeihez, hanem azért, mert teljesen lehetetlennek tartom a pénzügyminister ur bevonása nélkül ilyen nagy összeggel olyan mértékben megterhelni a Ház előtt fekvő költségvetés struktúráját, hogy az a pozitiv költségvetést egyszerre negativ költségvetéssé változtassa át, mert ha nem tévedek, a költségvetés végsommázatának pozitiv differenciája talán épen ez a 2 millió pengő. Ha tehát most a kiadási rovatba két millió pengőt beállítunk, attól félek, hogy egy csapásra negatívvá, (Vargha Gábor: Deficit 11