Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-164
r Âs országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 66 az állam terhére vettek át olyan járadékosokat, akik az illető gyártól — ha az állami gyár — baleset okán, vagy pedig a munkásbiztositó ^ pénztár baleseti osztályától rendesen kapták a baleseti járadékot, ellenben ügyesen be tudták magukat csempészni a hadirokkantak közé. Mit csináljak ezekkel? (Rothenstein Mór: Azok érdekében nem szólalunk fel!) Lecsukassam őket? Nem. Engedem őket szaladni. Bevasaljam rajtuk a jogtalanul felvett pénzeket, ami kötelességem volna? Nem. Talán a kabátját vegyem el a szerencsétlen embernek? Ezt nem tehetem. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt a járadékot foglaljam le, amelyet a munkásbiztositótól, vagy az állami gyártól kap? Erre nem vagyok kapható (Helyeslés.) Arra azonban mindenesetre vigyáznom kell, hogy illetéktelen emberek be ne toluljanak a hadirokkantak gondozás körébe. Ami a kérelmeket illeti, tudniillik, hogy aki még nem ismertetett el hadirokkantnak, ilyen mivoltában bevonassék a hadirokkant gondozásba, vagy aki alacsonyabb százalékú hadirokkantakkal foglalkozókat, valamennyiléka emeltessék fel megrokkantságának valódi fokáig, vagy akiknek rosszabbodott az állapota olyan módon, mint Csik t. képviselőtársam emiitette, hogy a háborúban szerezték az okot, amely azonban a virulenciáját eddig nem tudta olyan mértékben kifejteni, és csak 6—8—10 év múlva mutatkozik az a betegség a maga egész mivoltában, hogy ezek is bevonassanak a rokkantvédelem kereteibe: az mind lebonyolítható lesz majd az általános évvégi revizió alkalmával. Én csak arra kérek mindenkit, hadirokkantakat, hadivédelemben részesülni kivánókat, a vidéki intelligenciát, a képviselő urakat, a hadirokantakkal foglalkozókat, valamennyiüket, hogy az Isten szerelméért, ha majd a rendeletem megjelenik, és a vizsgálat terminusát országszerte kihirdetik, legyenek olyan kedvesek ezek az áldott hadirokkantak és jelenjenek meg a bizottságok előtt. (Helyeslés.) 1925-ben ugyanis adtam két hónapi időt a vizsgálat lefolytatására, a két hónapi időt meghosszabbitottam még két hónappal; utána interpelláltak itt a Házban, adtam rá még két hónapot. Ez már egy fél esztendő. Még mindig nem volt elég. Azt mondták: Nem kaptunk róla értesítést, nem volt róla tudomásunk. Akkor kinyomattam magam a plakátokat és az olvasni nem tudó rokkantak részére középkori biblia módjára plakátábrákban tettem közzé, hogy miről van szó. Ellenőriztettem, hogy minden községben, a legkisebb tanyacsoportban is ki legyen függesztve néhány helyen az a plakát, olyan helyeken, ahol lehetetlenség meg nem látni. Ekkor az a boldog megnyugvás töltött el, hogy mostmár mindenki fog jelentkezni. Elmúlt a terminus. Az utána következő nyolc napon belül százával kapom a panaszokat és az interpellációkat, hogy nem jelentkeztem, tessék engem elismerni. Mindenkinek a fülébe nem tudom beletrombitálni, hogy legyen oly szíves, jelentkezzék a bizottság előtt, azért már előre kérek mindenkit, méltóztassék a legnagyobb eréllyel és a legszélesebb nyilvánossággal az egész hadirokkant rendet felokositani és felhívni arra, hogy jelenjék meg a kitűzött határidőn belül a megfelelő bizottság előtt és adja elő panaszát. Arról biztosithatom a t. Házat, hogy az én lelkemet is ugyanazok az érzések töltik el, mint amelyek itt a felszólalt t. képviselőtársaim ajkairól felcsendültek. Magam is szeretettel és megértéssel, s nem rideg fiskalizmussal és nem egyszerűen a gazdasági kérdés hidegségével próbálom ezt a kérdést kezelni, hanem azzal a megértéssel, amely szükséges ahhoz, hogy minél több megnyugvást tudjunk teremteni ezen a téren. (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Fitz Arthur jegyző (olvassa): Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. I. Közegészségügyi kiadások. 1. rovat. Nem állami kórházak karbahelyezésére 258.800 P. Csík József! Csik József: T. Képviselőház! A népjóléti minister ur expozéjában nagy súlyt helyezett a közegészségügyre. Ezzel nagy és nemes programmot állított fel magának, mert nem elég csak a lelkét • kultiválni r ennek a nemzetnek, hanem a testét is egészségessé kell tenni, hiszen osak egészséges testben lakozhat egészséges szellem. Annak a nagy és nemes programmnak, amelyet a t. népjóléti minister ur maga elé tűzött, egyik kis etapja az az összeg, amelyet tartalékol a minister ur az úgynevezett községi orvosi lakások épitésére. Nagyon fontos intézkedés volt ez, mert tudjuk, hogy községenkint közegészségügyünk épen azért áll oly rosszul, mert az orvosok, akik talán túl nagy számban is vannak a városokban,, nevezetesen a fővárosban, azért nem mennek ki vidékre, mert em találnak ott megfelelő orvosi lakást. Sokszor nem is padlós, hanem földes szobában és szalmatetős házban kénytelenek lakni, ami nemcsak az ő kulturigényüket nem elégiti ki, hanem nem alkalmas arra sem, hogy ott betegrendelőt rendezzenek be. Épen azért nagy melegséggel üdvözlöm a népjóléti minister urnák azt az intézkedését, hogy a költségvetés keretében bizonyos összeget tartalékolt arra a célra, hogy egyes községekben a községi orvosok részére házakat építtessenek. A rendelet azonban olyanformán intézkedik, hogy kaphatnak kölcsönt az egyes községek, azonban csak 8000 pengőt, 7%-os kamat mellett, s olyan feltétellel, hogy ezt 10 év alatt vissza kell fizetniök. Mármost az a helyzet, hogy például a Dunántúlon vannak községek, amelyeknek összlakossága 500—600—700 lelket tesz ki, a vagyonuk pedig vagy semmi, vagy alig pár holdra tehető. Ezek a községek bizonyára nem lesznek abban a helyzetben, ha a körorvosi állásnak megfelelő épületről lesz is szó, hogy 10 év múlva ki tudják fizetni azt a 8000 pengőt, amelyet a népjóléti ministeriumtól erre a célra kölcsön formájában felvettek. A magam részéről célszerűnek tartanám, hogy ez az összeg nem kölcsönképen, hanem segélyképen utaltatnék ki a községeknek, nemcsak azért, mert nem igen van meg a lehetőség arra, hogy tiz év múlva ezt a kölcsönt visszafizessék, hanem azért is, mert a közegészségügy olyan fontos, hogy segélyképen is kimutatható ilyen célra bármilyen összeg. Tudom, hogy kötve van a népjóléti ministerium költségvetése a kiutalásokat illetőleg, de azt hiszem, nagy és nemes feladatot oldana meg a t. minister ur, ha ezeket az összegeket nem kölcsönképen, hanem segélyképen utalná ki az egyes községeknek. Valahogy ugy kellene tenni, — csak közbevetőleg mondom — mint a t. földművelésügyi minister ur csinált a népházak épitésével. A földmi ve lésügyi minister ur bizonyos összegeket kiutalt népházak felépítésére nem kölcsönképen, hanem segélykép««. 10*
