Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-164
58 Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. rábeszélést vagy más eljárás eszközeit alkalmazni. Ha konkrété megtudnám, hogy miről, milyen intézkedésekről . van, szó, akkor talán magam is megpróbálnám ezt a rábeszélést, (Várnai Dániel: A magánkórházakról és szanatóriumokról, mindről!) de igy, adatok hiányában — sajnos — nem tudok a kívánságnak eleget tenni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e a 6. rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadja. Következik a 7. rovat. Urtaanics Kálmán jegyző (olvassa): 7. rovat. Bába- és ápolóképzés 80.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): 8. rovat. Tisztviselői betegsegélyezés 350.400 P. Csik József! Csík József: T. Képviselőház! Ez a rovat is élénk tanúsága annak a szociális megértésnek, amellyel a népjóléti minister ur a szellemi munkával foglalkozó kisexisztenciák iránt viseltetik. Szinte kézenfekvőnek mutatkozott az a gondolat, hogy a munkásbiztositás kiépítésével ezeken a kishivatalnokokoniis segíteni kell olyképen, hogy az előre nem látott betegség alkalmával bizonyos állami segélyezésben részesüljenek. Ezzel a rovattal kapcsolatban csak egy szempontra szeretném felhívni a mélyen tisztelt minister ur figyelmét. Ma az a helyzet, hogy ilyen tisztviselői segélyezésben csupán állami tisztviselők részesülnek, részesül benne tehát egy állami tanitó vagy állami tanár, azonban nem részesül benne egy felekezeti tanitó vagy felekezeti tanár. A helyzet pedig az, hogy annak a felekezeti tanitónak vagy tanárnak az állammal szemben ugyanazok a kötelességei, mint amelyek annak az állami tanárnak. A jogai sok tekintetben azonosak, hiszen illetményeinek legnagyobb részét is az államtól kapja. Nagyon célszerűnek tartanaim tehát, ha a népjóléti minister ur a maga szociális megértésétől indittatya törekednék ugy eliminálni azt a kis igazságtalanságot, ami például az állami tanítók és a felekezeti tanítók között a betegellátás elvonása révén mutatkozik, hogy kiterjesztené ezt a betegellátást nem csupán az állami, hanem az államilag segélyezett hivatalnokokra és tisztviselőkre is. Az én tiszteletteljes kérésem tehát oda irányulna, hogy az igen tisztelt népjóléti minister ur legyen szíves konszideráeió tárgyává tenni, ha nem a mostani, ugy a jövő évi költségvetés keretében, nem lehetne-e ezt a tisztviselői betegsegélyezést az államilag segélyezett tisztviselőkre is kiterjeszteni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! A tisztviGelői betegsegélyezés kérdése még megoldlatlan probléma. A helyzet a következő: Minden állami tisztviselő befizeti jövedelmének valamilyen percentjét a tisztviselői betegápolási alapra, azonkivül az állam az adminisztrációs költségek fedezésén felül hozzájárul ezzel az itt szereplő 350.000 pengős tétellel az évi kiadásokhoz. A kérdés már most azért nincs rendezve, mert először csak az állami tisztviselők vannak belevonva, tehát a vármegyeiek, a községiek, általában a törvényhatóságiak és a községiek nem és természetesen a felekezetiek szintén nem. A másik ok pedig az, hogy azok az összegek, amelyek ily módon az alapnak rendelkezésére bocsáttattak, távolról sem tudják kielégíteni az igényeket, amelyek igazán jogosan felmerülhetnek. Ezért én ezt a kérdést mar ismételten a kormány figyelmébe ajánlottam,, mégpedig olyan formán, hogy vagy töröljék el az egész tisztviselői betegápolási alapot és ezt az egész betegellátási rendszert és,állítsák vissza a régi helyzetet, amikor tudniillik betegség esetén az egyes tárcák maguk tudták tisztviselőiket valamiképen segéllyel ellátni, a temetkezési segélyeket pedig valamennyi tárca tisztviselőinek a pénzügyi tárca utalta ki, viszont a tisztviselőket mentsék fel a — gondolom 1%-os — hozzájárulástól, vagy pedig a tisztviselők további megterhelése, tehát plusz-megterhelése nélkül járuljon hozzá a pénzügyminister olyan öszszeggel ehhez a betegápolási alaphoz, hogy annak jövedelmi erejével kielégítőbben tudjuk az igényeket figyelembe venni. • Ez a kérdés egyelőre nincs eldöntve. Azt is megállapítom egészen őszintén, hogy én súlyosan el vagyok adósodva, mert például az összes jövedelmeket elköltve, a mai napig több mint egymillió- pengővel tartozom kórházainknak ós szanatóriumainknak az oda elhelyezett tisztviselők után. Úgyhogy a pénzügyminister úrtól nekem először több mint egymillió pengőt kell kérnem, hogy kisegítsen^ engem a bajból és csak azután tudunk hozzányúlni a kérdésnek magának alaposabb rendezéséhez. Hogy azonban a kormány minő utat fog választani, vájjon azt-e, hogy fentartja^ és kiépiti ezt a rendszert, vagy pedig visszatér a békebelire és teljesen megszünteti az alapot, azt egyelőre nem tudom megmondani. Tény azonban az, hogy amennyiben t. képviselőtársaim kivánsága teljesíthető volna, ez csak azzal a feltétellel volna teljesíthető, ha az uj, a bevonandó tisztviselőrétegek szintén hozzájárulnának jövedelmük 1%-ával a betegápolási alaphoz, mint az államiak, mert hiszen enélkül diszparitás áll elő, az államiak ugyanis meg volnának terhelve, a többiek pedig megterhelés nélkül élveznék az alap előnyeit. Azt hiszem, hogy még ebben az esztendőben a tárgyalások eredményre fognak vezetni és akkor mindenesetre tájékoztatni fogom a parlamentet. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a 8. rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 9. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): 9. rovat. Vegyes közegészségügyi kiadások 6400 pengő. Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadtatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): II. A háború áldozatairól való gondoskodás: Népgondozó kirendeltségek. 10. rovat. Személyi járandóságok 215.465 pengő. Szólásra következik Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A háború anyagi károsultjainak támogatására előirányzót összeg a költségvetés 6. címénél tárgyaltatott. Hogy én mégis a 2. címnél, a közegészségügynél teszem ezt szóvá, ez onnan ered, hogy a háború áldozatairól való gondoskodást ezen cím alat és a most következő 10. és 11. rovatok: alatt tárgyaljuk. Én eleitől fogva azon az állásponton voltam, hogy a háború anyagi károsultjait egy és ugyanazon elbírálás alá kell vonni a háború fizikai károsultjaival, tehát a hadikölcsönkárosultakat egy és ugyanazon elbírálás alá kell venni a hadirokkantakkal, hadi-