Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés Mpviselöházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 53 teher volt!) Igaz, hogy békében sokkal kevesebb teher volt, t. képviselőtársam, de végre a békéhez lemezteleníteni! egészen a gazdasági kérdéseket természetesen nem tudjuk. Valamennyiünknek viselnünk kell azt a tényt, hogy azóta tizennyolc esztendővel idősebbek vagyunk, (XJgy van! XJgy van! jobbfelől.) hogy országunk jelentékeny erőforrásai elvesztek, és hogy bizony lerongyolódtunk és megkoptunk. (Ügy van! XJgy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt valamennyiünknek viselnünk kell, de objektive kell a kérdéseket lehetőleg tekinteni. Mármost, ha valaki azt mondja, hogy: hatezer pengőt követelnek tőlem, holott békében fizettem ötezer aranykoronát, — erre én azt mondom, hogy az a békebeli ötezer aranykorona sokkal több volt, mint ez, a mostani hatezer pengő. Sokkal több volt, t. Képviselőház! Méltóztassék csak számitani, hogy először is az a békebeli ötezer aranykorona átszámítva valorizáció nélkül mostani pengőértékre, megfelel — gondolom — 5800 pengőnek, azonkivül méltóztassék a drágulási indexet eszkomptálni, és akkor hamarosan kijön az az eredmény, hogy még hozzá kell csapni legalább 30 százalékot, úgyhogy a békebeli ötezer aranykoronának most körülbelül nyolcezer pengő felelne meg. Haj tehát az illető boltos most hatezer pengőt fizet, még nem fizet annyit, mint amennyit fizetett békében. (XJgy van! XJgy van! a jobboldalon és a középen. — Bródy Ernő: Szóval még nyeri Akkor miért áll nagyrészük kónyszeregyezség alatt?) Azért emelem fel intő szavamat az illető ügyek és akciók vezérei felé, hogy méltóztassanak lehetőleg objektive gondolkozni, mert ha az az argumentum, hogy ennek dacára nagyon sok a kényszeregyezség, méltóztassanak arról meggyőződve lenni, hogyha én a boltbéreket most leszállítom 80, 100, vagy 150 százalékról 20 százalékra, a ikényszieregyezségek száma ezzel egyetlenegy percenttel sem fog kevesbedni. (Szabó Sándor: Ugy van!) Mert az a boltbér nem olyan nevezetes tétel annak az üzletnek a forgalmában, hogy annak bizonyos százalékkal való csökkenése vagy^ emelkedése magának az üzletnek tönkremenését vagy felvirágzását tudná eredményezni. (Rothenstein Mór: A lakbér munkanélküli jövedelem!) Ez az objektivitás az, amely okvetetlenül szükséges ennek a kérdésnek józan elbírálásához. Azt méltóztatott mondani, t. képviselőtársam, hogy a lakbér munka nélküli jövedelem. Bocsánatot kérek, ha t. képviselőtársam 30 éven keresztül munkabéréből, megtakarított filléreiből megépit egy házat és abban egy lakást bérbead, az igy nyert bér nem munka nélkül való jövedelem, (XJgy van! XJgy van! a jobboldalon és a középen.) mert verejtékes munkájával szerzett tőkét fektetett be abba a házba. (XJgy van! a jobboldalon és a középen, — Kabók Lajos: Ilyen kevés van! — Pintér László: A legtöbb ilyen!) Ne méltóztassék, t. Ház, gazdaságpolitikai kérdéseket ennyire az agitatórius terminológia felfogásával próbálni elhomályosítani! így nemzetgazdaságot és gazdaságpolitikát helyesen felfogni és irányitani nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) T. Ház! Még Kállay Tibor pénzügyministersége alatt kaptam én ötvenmilliárd papirkoronát, akkori értékben abból a célból, hogy ennek, legnagyobb részét lehetőleg tisztviselőknek és kisebb egyéniségeknek adjam ki kölcsönként tizenhat éves terminusra, hogy kicsi házaikat fel tudják épiteni, amennyiben telkük van, tehermentes állapotban, és amennyiben az építési költségnek anyagban vagy pedig készpénzben 20—30%-ával rendelkeznek. Ez az 50 milliárd természetesen kiment az utolsó fillérig, azonkivül a t. Ház jóváhagyásával vagy előzetes határozata alapján, kaptam én a későbbi pénzügyminister úrtól évenkint 2—3 millió pengőt. A mérleg tehát tulaj donképen a következő: Az 50 milliárd kölcsönként kiadatott, legnagyobb részben kicsi exisztenciáknak és lassan folyik vissza. Azonkivül nagyobb gazdasági kezek részére kiadtunk összesen 18 millió pengő értékben hitelösszeget 10 és 16 éves viszszatörlesztési időre, abból a célból, hogy építsenek belőle Pesten és a vidéken lakásra alkalmas objektumokat. Csak például 1927 folyamán — az évszám utolsó két számjegyének megfelelően — ilyen pénzekből 27 nagy,- 4—5—6 emeletes bérpalotát építettünk Budapesten. Tehát igen jelentékenyen hozzájárultunk ezen a réven, a hitelnehézségek megkönnyítése révén, az építés előmozditásához. Már most ez a 18 millió pengő erősebb gazdasági és nagy részben igen erős gazdasági kezek birtokában van, amelyek természetesen próbálnak megszabadulni ettől a tehertől aszerint, amint saját erejük megengedi, és a tőkét korábban is visszafizetik, mint a rendes 10 vagy 16 éves periódus előirja. Én tehát azzal a kérelemmel fordultam a pénzügyminister úrhoz, hogy amint nekem rendelkezésemre bocsátotta az első tételből évenkint viszszafolyó csapadékot, az' 50 milliárd papirkoronából visszafolyó csapadékot abból a célból, hogy azt újból kiadjam, — ami majdnem semmi, alig tudok ezzel valamit elérni. — a kiadott 18 millió pengőből visszafolyó kamat- és amortizációs csapadékot, valamint a visszafizetett tőkét szintén legyen szíves, bocsássa rendelkezésemre. (Helyeslés.) Ilyen módon, ha legalább három éven keresztül meg tudnám kapni azt az összeget, amely visszafolyik, akkor — azt hiszem — megint tudnám dotálni a magángazdaságot hitelek alakjában, és igy bizonyos lendületet tudnék adni az építésnek abban az értelemben, amint Bródy igen t. képviselőtársam sürgette. Erre a kérdésemre még egyelőre nem válaszolt a pénzügyminister ur. Nagy kérdés természetesen az egész probléma elbírálásánál, hogy vájjon a 18 millió pengőnek várható viszszatéritése is bele van-e állitva a költségvetésbe, mint beleszámit ott bevétel, igen vagy nem? Mert ha nincs beleállitva, belekalkulálva, akkor könnyebben megkaphatom. Ha azonban bele van állitva, akkor baj van, mert hiszen ennek a kiadási ellentétele szintén jelentkezik a költségvetésben, akkor tehát a pénzügyminister ur nem tudja honorálni az én kívánságomat. (Bródy Ernő: Reméljük, hogy elfelejtette! — Derültség.) Igy áll tehát most az állami házépítési kölcsönök ügye. És mivel méltóztatott látni, hogy nem rendes költségvetési rovatban próbáltam megoldani ezeket a petitumokat, hanem a költségvetésen kívül a már kiadott pénzek visszatérítésével, azért nem szerepel ez itt a költségvetésben. Magyarázataim alapján kérném, méltóztassék a rovatot elfogadni. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A rovattal szemben nincsen indítvány, azonban Kéthly Anna, képviselőtársunk egy pótlást indítványozott, egy uj alrovat felvételét, amelyre külön fogom fel tenni a kérdést. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Kérdem mármost, méltóztatnak-e Kéthly