Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

42 'Az országgyűlés képviselőházának Legyen szabad megjegyeznem^ hogy az 1924. évi IV. t.-c. szelleme értelmében az én meg­győződésem szerint, ha már egyszer a lakás­ügyek valamilyen vonatkozásában, tehát ebben az esetben az üzlethelyiségek terén megtörtént a felszabadítás, nekem ugyancsak az 1924. évi IV. t.-c. megfelelő szakasza értelmében nincs többé meg a felhatalmazásom arra, hogy ren­deleti utón nyúljak bele a kérdésbe. (Ugy van! jobbfelől.) Ennek következtében nem tudok mást válaszolni a felhozott nehézségekre, mint azt, hogy várom az érdekeltség részéről azt az adathalmazt, aímely állítólag alkalmas lesz be­bizonyitani nekem, illetőleg a kormányzatnak azt, hogy ezek a jelenségek, tehát az -indokolat­lan felmondások, de különösen az indokolatlan, sőt uzsoráskodásnak látszó! üzletbéremelések olyan számban fordulnak elő, hogy a számok együttvéve azt mutatják, hogy itt szociálpoli­tikai, illetőleg gazdaságpolitikai jelenségről, tünetről vagyon szó. Ha tényleg ezt a benyo­mást nyerem az elém terjesztendő bizonyítékok alapján, akkor kétségkívül fel fogom hívni a kormányzat figyelmét erre a tényre, és mivel nincs más eszköz rendelkezésünkre, kénytelen leszek a Ház elé jönni valalmiilyen párszakaszos törvényjavaslattal, amelyben felhatalmazást kérek az e kérdésbe való belenyúlásra. (Helyes­lés a jobb- és baloldalon.) Én azonban remélem mégis azt, hogy nem kerül errie sor, mert hiszen végre a háztulaj­donosok maguk kell hogy felfigyeljenek egy kicsit ezekre a pan aszóikra. A háztulajdonosok, (akiit épen mostanában igen erős mozgalmat indítottak abban az irányban, hösry külön ka­maráiba tömörülhessenek, (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) ennek következtében esry olyan jogi és magas etikai színvonalon mozgó egyesülési formát kivannak a maisuk részére, amelynek megadlíatása előfeltételéül kell azonban tekin­tenem feltétlenül azt, hogy a háztulajdonosok egyetemessége ne tűrjön 'ilyen visszaéléseket vagy — elismerem — a joíare-al való uzsoíráisko­dásokat, mint a minők állítólag ezen a téren előfordultak Ami illeti már most a röklkianitügy kérdését, az előaidó ür suives volt előadlmáinyában a saját és a kormány felfogásait is vázolni, amidőn 1 foiangsúlyoizlta azt, ihogy nem tartduk lezártnak a rokanitügy rendezéséi (FelkMIMsoík .jobbfelől: Nem is lehet!) Viszont azoinban legyein szabad nekem uára ráutalnlo'm arra, amit mindenegyes alkalommal voltam 'bátor 'említeni, nevezetesen höísy annákor meglesz a pénzügyi lehetősége aninalk, hóigy aa 50%-ólsok járadékát revízió alá vegyem, rendezzem, vailamíint meglesz a lehető­sége annak, hogy a thádiö'zvegyek és hiadliáirvák különösein! vlégkielégitélsének dolgát pénzügyi fedezet hirtokáJban úrira rendeszem: rendeleti utóin kivánioim azt megtenni. S amikor rendeleti uto'm, a kezeimben lévő felhatalmazás alapján nézetünk szerint véglegesen rendeztem az egész hadirokkantügyet, aíkikíöir^kivániom törvlény alak­jáblan idehozni a Ház elé, 'hogy miariadandó em­léke maradjon a mlagyair t örvény tárlban a hadi­rokkant-ügy rendezésének és tanulságul szol­gáljon a késiő 'ivadekioknaik is kiét irányban!. Az egyik az, hogy a hadirokkant-ügyet rögtöni a iháibolrü befejezése után kell a lelhető legnagyolblb eréllyel rendezni, nem s-ztabad niulaiszitásioklat tenni, a gazdasági életet bele kell kapcsolni, a munkáira alkalmas rokkantakat a gazdisági élet­ben el kell azonnal helyezni. A második tanul­ság pedig az; hogy a kése ivadék lássa, hölgy nehéz helyzetben, a magántulajdon érintése nélkül, tehát más oírsaágok töryényhozálsának és kormiányai'niak példájától eltérően, mégis 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. vaiaimiképen rendet tudott teremteni a magyar nemzet a hadirokkant-ügyek terén. (Esztergá­lyos János: Közben higyjük, hogy sohasem lesz töibhó hálboríü!) Ami már most a gyermekvédelem kérdését illeti, erre nézve legyen szabad csak azt megem­lítenem, hogy ezen a téren nézetem szerint meg­állás nincs, megnyugvás nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Nekünk arra kell törekednünk, hogy az állam egyrészt maga olyan intézményeket teremtsen, amelyek alkalmasak a bajok orvoslá­sára, másrészt a társadalomban megnyilvánuló mozgalmakat támogasson, de csak olyan széles mederben hömpölygő mozgalmakat, — ilyen alig van egynéhány — amelyek valóban az egész nemzet életére kiható munkát végeznek, a többire nézve pedig a társadalmi alakulások szabadságának egyébként tiszteletben tartása mellett legjobb volna azt az eljárást követni, amelyet annak idején Herkules követett a kí­gyóval, t. L, hogy megfojtotta a kígyót bölcső­jében, nem a kígyó bölcsőjében, hanem a saját bölcsőjében. Vannak olyan egyesületek, apró egyesületek^ amelyek foglakoznak mindenféle társadalmi jótékonykodási dologgal, alig tudnak azonban annyit fordítani céljaikra, mint amennyit eladminisztrálnak a befolyó pénzek­ből. (Ugy van! Ugy van! a joboldalon.) Meg­vallom, én ezeket figyelem népjóléti ministersé­gemnek immár hetedik esztendejében és el fog jönni majd az az idő, amikor a aparlament fog le­csapni ezekre a teljesen felesleges és egymást munkájában keresztező, nagyon sokszor meg­akadályozó és a társadalmát szakadatlanul szi­polyozó egyesületekre. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Horváth Mihály igen t. képviselőtársra in Kecskemét vidékének zamatos józanságával és néhány évtized becsületes munkában eltöltött tapasztalataival vetett fel gondolatokat, ame­lyekre reflektálni kívánok. Mindenekelőtt említette, hogy foglalkozik a népjóléti kormány az ideggyógyitásra szo­ruló betegek u. n. koloniális elhelyezésének gondolatával. Hát. én szeretnék distingválni, ' mert distinkció nélkül nem tudjuk tisztába tenni a fogalmakat. Van koloniális elhelyezési módszer és van azután családokhoz való kihe­lyezési módszer. Ez a kettő nem ugyanaz. A ko­loniális elhelyezési módszer az, amire t. képvi­selőtársam szives volt kitérni, épen Kecskemét városának nobilis ajánlatával kapcsolatban, a másik a családokhoz való kihelyezési módszer, amikor t. i. rendesen falusi és jó, egészséges vi­déken lakó földmivelő családokhoz, kisbirtokos családokhoz egy-egy kihelyezésre alkalmas és ideggyógyitásra rászoruló beteg kihelyeztetik, nagyon mérsékelt dij ellenében, annak a bizo­nyosságnak tudatában, hogy maga a család olyan szedatus, olyan nyugodt, higgadt és sze­rető környezetet tud biztosítani, hogy valóban gyógyulást nyer az oda kihelyezett beteg. Erről a másodikról nagyon sokat tárgyaltunk. Állan­dóan történnek is ilyen kihelyezések, azonban koloniális rendszerű kihelyezésről most a köz­vetlen jövőben nem tudunk tervezgetni, hacsak fel nem tudjuk venni fonalát annak a régen megszakadt tárgyalásnak és meg nem kapjuk Kecskemét városa részéről ezt az igazán nobilis ajánlatot, amelyet a belügyministerium annak idején kapott. Ebben az esetben tényleg bizo­nyos államkincstári áldozattal kellene hono­rálni Kecskemét nemes közönségénél^ ezt az ajánlatát és ott megteremteni a kolóniáját ezek­nek az egyébként csendes és a szabadlevegőn gyógyulást könnyebben megtaláló betegeknek. (Esztergályos János: És mi lesz, ha Nagykőrös

Next

/
Thumbnails
Contents