Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

I Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 43 szebb ajánlatot ad? — Derültség.) Akkor ott is csinálunk egyet. (Ugy van! jobbfelől.) Az orvosi lakások dolgában tudom, hogy igen sok hiányosság van és az orvosi rendnek nagyon r sok vidéken működő tagja méltatlan körülmények között lakik. Tudom azt is, hogy ők mindént elkövetnek, amit csak az orvosi méltóság keretein belül megengedhetnek maguknak, hogy jobb helyzetbe tudják hozni magukat, viszont bejelenthetem azt is, hogy én megpróbáltam két év óta szakadatlanul kínálni az állami kölcsönt azoknak a községeknek, amelyek egyébként úgyis kötelezvék arra, hogy orvosuk részére lakást építsenek. Nem sok eredménnyel járt a kínálásom. Százmillió papirkoronát, tehát 8000 mai pengőt tálcán kínáltam ismételten, innen, a parlament szine elől is kiáltva ki a magyar vidék felé, hogy ime, megvan a lehetőség, fogjunk össze és építsünk ily módom az orvosaitok részére magifelelő lakást. Hétmilliárdot, tehát ennek megfelelően 560.000 pengőt irányoztam elő erre a célra. Ebből az 560.000 pengőből — vagy mondjuk az eredeti előirányzat szerint: a hétmilliárdból — nem tudom pontosan, hogy mennyit, de összesen talán csak 1.2 vagy 1.3 milliárdot sikerült kihelyeznek. A többinek lehetősége még mindig megvan és felhasználatlan. Én azt gondolom, hogy ezen a téren nem tudunk addig- gyökeresen segíteni, míg a parlament törvényerőre nem emeli azt a majd későbben benyújtandó — remélhetőleg nem nagyon későn benyújtandó — agrár öregségi és rokkantsági biztosítási javaslatot, (Helyeslés a .jobboldalon.) amellyel kapcsolatban kétségkívül meg kell majd alkotnia a törvényhozásnak az agrárrétegek betegségi és balesetbiztosítását is és akkor az orvosi körzeteket az agrárbiztosítás szempontjából lehet újra megrajzolni és létesíteni az ország területén, tehát uj orvosi — majdnem azt mondhatnám — sűrűsödési pontokat tudunk teremteni az ország minden egyes erre alkalmas pontján és akkor majd megoldódik az orvosi lakás kérdése is. (Ugy van! a jobboldalom — Kuna P. András: A tanyai központoknál! A bábaképzésről is ugyanakkor lehet gondoskodni!) Az orvosi előlépés kérdését is méltóztatik felvetni azokra vonatkozóan, akik mint kör orvosok vagy járási orvosok működnek, igazán eldugott kicsiny pontjain ennek a® országnak, a nagy magyar síkságnak és a magyar hegyek adjanak. Méltóztatott felemlíteni, hogy ezeket kellene előléptetésben részesíteni, mintegy elismerésül nyugodtan, csendben, heroikusan végzett munkájuknak, T. Ház! Ennleik nagy akadálya van, jóllehet teljes sziveimből csatlakoznám ehhez a gondolathoz, tudniillik nincs meg a« egységes otrvosi státus. (Jánossy Gábor: TJgy van! Elég nagy baj!) Itt is olyan bajra kell rámutatnom, amely bánt engem, de amin egyelőre nem tudok segiteni, mert hiszen a járási orvosok, tisztiorvosok általában megyei emberek, a körorvoso'k megyei emberek, ennek következtében az autonómiák körzetébe, hatásköréhe tartoznak. Én csak kérhetek az alispántól, a polgármestertől, vagy a főispán utján, közbeléphetek, a vármegye közönségét figyelmeztethetem egy-egy igen értékes ember munkájára, de én magam — egységes státus hiján — nem tudok intézkedni. Én erre azért kívántam, rámutatni, mert ezzel is aláhúzni, megerősíteni szerettem volna azt az orvosi körökből gyakran, sőt közigazgatási körökből is nem ritkán felhangzott kívánságokat, hogy az autonómiák kezéből az illetékes orvosok státusát, fegyelmi ügyeit ki kell vonni, centralizálni kell az orvosi státust és ilyen módon a jelzett anomáliák önmaguktól természetesen megszűnnek. Ez belenyúlik azonban a városok és vármegyék életébe. Tudom, hogy ezeréves közjogi alkotásokat és alakulatokat bizonyos gyengédséggel és szeretettel kell nekünk kezelni, tehát sem hamar-kézzel, sem meggondolatlan kézzel nem szabad ezekhez a szerkezetekhez hozzányúlnunk. A nemzet életével a legválsogosabb időkben vitálisán összeforrott és egybeolvadt egységekről van szó, ennek következtében én magam is nagyon óvatosan a belügyministerium utjián kívánok ebben az ügyben előrehaladni. (Helyeslés jobbfelől.) Még egy nagyon érdekes kérdélst volt / szíves felvetni Horváth Mihály t. képviselőtársam, nevezetesen az idegen gyógyszerkülönlegességek dolgai. Nekem kevés dolog okozott olyan nagy örömet, mindazok közül, amik ebben a Házban elhangzottak, mint épen ez a gondolat, tudniillik én is azt hiszem, — bár nem lévén szakember, nem tudom szakszerűen véleményemet sem alátámasztani, sem kifejteni — hogy ezen a téren nem kellene annyira tág teret nyitnunk a különböző^ úgynevezett csodahatásu gyógyszerkülönlegességek és produktumok beözönlésének. (Ugy van! jobbfelől.) Ez nemcsak egészségügyi kérdés, ez gazdasági kérdés is, (Ugy van! jobbfelől.) mert hiszen ezekért a gyógyszerproduktumokért arany folyik ki az országból (Ugy van! jobbfelől.) és amennyiben az orvosi rend köréből hangzik fel a monitum, ennek nagyon nagy a fontossága, csak szeretném, ha az orvosi rend köréből még gyakrabban hangzanék fel, még sűrűbben hangzanék fel ez az intő szó, mert hiszen ugy a pénzügyminister ur, valamint a kereskedelemügyi minister ur természetesen nagyon szivesen látnák azt, hogy ha a népjóléti, a népegészségügyi minister azt kérné, hogy tessék a vámsorompót lehetőleg leereszteni az országba feleslegesen beözönlő ilyen gyógyszerkülönlegességekkel szemben. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a kérdést annyira értekesnek és érdekesnek tartom, hogy a legközelebbi jövőben már ezt az ügyet leküldöm az Országos Közegészségügyi Tanácshoz (Helyeslés.) és e nagytekintélyű orvosokból álló tanács véleményét fogom kérni, de mindenesetre kérni fogom akkor a magyar orvosi rendet is arra, hogy ő maga a gyakori, szapora rendeléseivel ne ejtse abba a téves hiedelembe a magyar népet, a gyógyulást kereső beteget, hogy ezek valóban csodaszerek és hogy ezek nélkül, vagy ezek hiányában nem lehet a gyógyulást megtalálni, ha egyébként a gyógyulás fizikailag, biológiailag egyáltalán lehetséges. Ezen, a téren tehát nagyon sok lesz a tennivaló. En mindenesetre köszönöm a gondolatot, amelyet feltétlenül és igen szakszerűen le fogok tárgyaltatni. (Élénk helyeslés.) Azokra a megjegyzésekre, amelyek még elhangzottak és amelyek nagyon értékesek, egyrészt azért nem térek ki, mert kímélni akarom a t. Ház figyelmét, türelmét és idejét is

% másrészt azért nem, mert általános fejtegetéseimben azokra legnagyobb részben a választ tulajdonképen megadtam. Nem marad tehát más hátra, minthogy a magam részéről az általános vita során tárcám és törekvéseink iránt megnyilvánult — majdnem azt mondhatnám — általános jóakaratot hálásan megköszönjem; megköszönjem a kritikát is, amelyet kaptunk, mert a kritika esője, azt hiszem, a jó törekvések palántájára mindig csak előmozditólag hat. Kell természetesen, hogy a kritika olyan legyen, mint amilyen ennek a tárcának a kriti-