Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 41 népjóléti minister úr, hogy^ még e rendezés után sem került a nyugbéres bányamunkás abba a helyzetbe, hegy ne éhezzék és ne kelljen a legikétségbeesettebb helyzetben töltenie el napjait. Mert mi a valóság ? Nézzük meg a bányában dolgozó alkalmazottak fizetését. A iiyugbíéirbiztositási alapösszeg négy osztályba van sorozva. Az első osztályban, ahol az altisztek, a bányamesterek, a fő aknászok és a művezetők vannak besorozva, az évi alapbér 1200 pengő. A második osztályban, ahol az aknászok, a mesterek, a felvigyázók vannak, az évi alapbér 960 pengő. A harmadik osztályban, ahol a lőmesterek, a vájárok, a képesített iparosok és a szakmunkások vannak, az évi alapbér 750 pengő. A negyedik osztályba kerültek azok, akiket az előbbi három osztály egyikébe sem lehet besorozni; ezeknél az évi alapbér 504 pengő. Ez az alapösszeg, amely után a különböző kategóriákba sorozott bányamunkások és álltaim ázottak fizetése meg van állapitva. Mélyen t. Képviselőház és mélyen t. minister ur! Ha ezeket az összegeket felboncolom és tizenkét részre tranesirozom — hogy a minister ur szavával éljek ... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister; Sohasem mondtam!) De a minister ur szavajárása az ilyen magyaros kifejezés. (Derültség.) Épen olyan ez, mélyen t. minister ur. mint a »matéria« szó, amelyet szintén méltóztatik használni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister; Nem muzsika ez! — Kuna P. András: Gyerünk tovább, mert lejár az idői) Ha tehát ezeket az összegeket tizenkét részre felosztom, akkor még sötétebb, szörnyű sötét képet kapok, amelyből azután következtetni lehet azt, mélyen t. minister ur, hogy az a 40 évig szolgált bányamunkás, aki valószínűleg iákkor onár elérte a 60. évet, és akinek családja, felesége van, talán még kiskorú gyermekei is lehetnek, ebből a fizetésből hogy tud megélni. Az első osztályba sorozottak havi alapbére 100 pengő, a második osztályba sorozottaké 80, a harmadik osztályba sorozottaké körülbelül 75, a negyedik osztályba sorozottaké 42 pengő. Ha a legjobb esetet veszem, — bár nagyon szomorú az 40 évi szolgálat után — ha ennek a 42 pengőnek 80%-át veszem, kérdezem, milyen élet lehet annak a bányásznak élete, aki kénytelen körülbelül havi 30—35 pengőből élni? Épen azért, mélyen t. Képviselőház és mélyen t. minister ur, szeretném, ha abba a nagy lendületbe, amelyet — amiként mondottam — at. minister ur az utóbbi időben tanusit, és annak a nagy bankónak elővételébe, amelyben most fáradozik a t. minister ur, bele méltóztatnék kapcsolni a bányamunkásság helyzetéinek javítását is. Én meg vagyok róla győződve, hogy szeretettel, megértéssel, jóakarattal ezt a kérdést is meg lehet oldani, és megértő intézkedéssel elháríthatunk esetleg — ki tudja — olyan termelési zavarokat, amelyekre nincs szüksége senkinek: sem a magyar blányásaságnak, sem a miagyar fogyasztóközönségnek, sem pedig a magyar kormánynak. Az egész összeg, amelyről most szó van a magyar bányamunkásoknál, kevés összeget jelent, de ez a kevés összeg is lelki megnyugtatást okozhat a nyugbéresek és a magyar bányászság körében. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Mennyi az az összeg 1 ?! — Dréhr Imre: Mennyi pénz kell?!) Mélyen t. minister ur, ön most engem zavarba hozott (Élénk derültség.) Én ugyanis nem mertem feltételezni ezt a túlságos készséget és előzékenységet, ameKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. lyet az igen t. népjóléti minister ur tanusit. Ebből különben azt következtetem, hogy amenynyiben az összeget lefixirozom, akkor a minister ur készséggel hajlandó lesz ezt a kívánságot teljesíteni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ha van pénz!) Épen ezért méltóztassék megengedni, hogy a következő határozati javaslatot nyújthassam be (olvassa): »A képviselőház utas it ja a népjóléti és munkaügyi ministert, hogy az 1926. évi 4.400. számú rendelettel a bányatörvények alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint családtagjaiknak megállapitott nyugbérét a megélhetési viszonyoknak megfelelően emelje fel.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most utólagosan jövök rá, t. Ház, amikor időm lejárt, hogy én keményebb bírálatot akartam mondani. Én is beleestem abba a hibába, amelybe az előttem szólott t. ellenzéki képviselőtársaim estek. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Hátha erény?! — Kuna P, András: Szép szóval többet lehet elérni!) De jóvá akarom tenni ezt a hibámat (Kuna P. András: Most akar goromba lenni?) s épen ezért tisztelettel bejelentem, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helí/slés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Kéthly Anna! Elnök: T. képviselőtársamat kötelességem figyelmeztetni, hogy mindössze hét perc áll rendelkezésére. Kéthly Anna: T. Ház! Épen erre akarok én is hivatkozni és arra, hogy a házszabályok megakadályoznak engem abban, hogy a népjóléti tárca ellen való kifogásaimat és vele kapcsolatos megjegyzéseimet kellő részletességgel elmondhassam. Épen ezért csak annak bejelentésére, illetőleg kijelentésére szoritkozom, hogy a tárca költségvetését még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Semmiképen síim alkarok a szerénytelenség látszatába! beleesni akikor', aimiikoir ezen a niauon immár másodszor vészeim igényibe az igen t, Hiáz figyelmét. Legyen szabad azonban megj'eígveznem. hölgy én nem záróbeszédet kivan oh most <moudalni a vita végén, hanem egyszerűen osait néhány olvan gondolatra reflektálni, amelyek a különböző szónokok aikáról elhangzottak, s amelyek' közül esrvik-máisik ténvlesr olvan. hogv a kormányzat részéről a figyelembevételt megérdemli. Nevezetesen. — ha jól tudom. — Bródv igen t. képviselőtársaim meglehetősem erősem aláfestve eléje Marte a Háznak azokat a niahézségeket, amelyek az üzlethelyiségek térért, a szabadforgalomra történt áttérés következtében mutatkoznak, különösen abban az irányban, hoia-y régi klientélával rendelkező üzletbériőkmek talán könnyelműen felmondanak, másrészt pedig, hogy az üzletbérek rendkiviili magvusságot érnek el egyik-másik esetben. Mind a 1 két irányban pékiákkal ós illusztrálta t. képviselőtársam ezt a tényt és azt a kívánságát, hogy a kormány foglalkozzék ezzel a kérdéssel. 6
