Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
40 Az országgyűlés képviselőházának azoknak a nyugbére, akik a munkából kirokkantak, akik baleset vagy kiöregedés követettében már nem tudnak többé termelni. S azoknak, akik egy életen keresztül odaadtak mindent, amivel rendelkeztek: feláldozták egészségüket, munkaerejüket, — azoknak öreg napjaikra, vagy akkor, ha a bánya mélyében nyomorékokká válnak, amikor már nem tudnak többé termelni, koldusbot és koldustarisznya a sorsuk és jövőjük. Épen ezért én fel szeretném hivni a t. minister ur figyelmét a magyar bányamunkások sorsára és helyzetére, és arra kérem a t. minister urat, tegye lehetővé, hogy a magyar munkásságnak ez a legkizsákmányoltabb része, a magyar bányamunkásság is megtalálja az ő becsületes munkájának becsületes bérét. Én meg vagyok arról győződve, hogy sok minden szempontból fontos az, hogy a kormány a bányamunkásság helyzetével foglalkozzék. Hiszen méltóztatnak emlékezni, az elmúlt esztendőben állott elő az az elkeseredésszülte helyzet, amelynek híre akkor egész Európát bejárta, hogy a salgótarjáni szénmedence bányamunkásai elindultak Salgótarjánból fel Budapestre, hogy a népjóléti kormány, a népjóléti minister elé menjenek és kérjék az ő segítségüket. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy szörnyű adatok kerültek akkor napvilágra a magyar sajtó utján a magyar bányászság helyzetéről. Elmondották a bányászok panaszos levelükben a legszörnyűbb dolgokat, amiket ember el tud képzelni. Elmondták akkor a magyar bányászok az eléjük ment uraknak, a kormánymegbízottaknak, hogy napokon keresztül nem jut kenyér a házhoz. Elpanaszolták, hogy napokon keresztül nem tudnak meleg ételt adni gyermekeiknek. Elpanaszolták, — tavasz volt akkor mélyen t. minister ur és mélyen t. Képviselőház — hogy az anyák, hogy táplálkozhassanak, és hogy táplálhassák gyermekeiket, kénytelenek kimenni az erdőbe és kénytelenek a fák gyenge rügyeit leszedni. (Vass József népjóléti minister tagadólag int.) Azt mondották minister ur, hogy kénytelenek voltak a fák rügyeit fogyasztani. Az éhségnek és nyomorúságnak oly hatalmas mérete nyilvánult akkor ott meg és kiáltott segítségért, amelyhez hasonlót még a szomorú magyar történelemben sem taálhatunk. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Dehogynem! Sajnos!) Mélyen t. minister ur, ne méltóztassék kétségbe vonni azt, amit én innen mondok. (Kéthly Anna: Joga van_ hozzá!) Minthogy képviselőtársam azt mondja, hogy joga van ehhez a minister urnák, ezt én koncedálom. (Kuna P. András: Ö jobban megérti, hogy mit mondott a minister ur! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Felsőbb fórum? — r Derültség.) Ne méltóztassék azonban mégsem kétségbe vonni azt, amit mondok, mért amióta a magyar bányamunkásságnak egyik vezető embere én vagyok, tömegével kapom az ország különböző részeiből a legkétségbeesettebb leveleket. Én készséggel a minister ur rendelkezésére bocsátom ezeket a leveleket, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Én is tudok adni! — Jánossy Gábor: A minister ur elveszi a kenyerét a szónoknak! — Derültség.) igazolásául és bizonyítékául annak, hogy foglalkozni kell komolyan— hangsúlyozom: komolyan — a magyar bányamunkásság helyzetével és pedig két irányban. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ebben egyetértünk!) Az egyik irány az, hogy a kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a magyar bányamunkásság jól és becsülettel végzett mun163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. kajáért megkapja azt a minimális bért, amely lehetővé teszi részére az emberhez méltó életet. Bele kell nyúlnia a magyar kormánynak ebbe a kérdésbe, mert lehetetlen és tarthatatlan helyzet az, hogy a magyar bányamunkásság: még azt a minimális bért sem kapja meg akkor, amikor egyes magyar bányavállalatok, bányatársulatok milliárdokat, sok milliárdot osztanak szét osztalék címén az év végével, és maguk az egyes igazgató urak is nagyon sok milliós havi fizetéseket vesznek fel díj iizas gyanánt. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Papírban! — Ernszt Sándor előadó: Koronában!) Természetes, nem pengőben, hanem koronában értem. De ha pengőbe átszámítjuk, akkor is ez abnormális fizetés a mai viszonyok között. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ilyen is van!) Hiszen teljesen egyetért a minister ur velem. (Élénk derültség.) — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Teljesen nem, de sokban!) Teljesen abnormális ez a fizetés különösen akkor, ha ismerjük a bányamunkásság kereseti viszonyait. A másik oldalon pedig, mélyen t % minister ur, sürgősen gondoskodni kell arról, hogy azoknak a szerencsétleneknek, akiket itt az imént említettem, akik megrokkantak a munkában, eltöltöttek negyven esztendőt a bánya mélyén, öregségükre ne legyen nyomor, koldus^ bot és koldustarisznya a bérük, hanem nyugodt lelkiismerettel hajthassák le fejüket és elmondhassák: dolgoztam egy életen keresztül és egy élet munkájának a gyümölcse, ime itt van, hogy öreg napjaimban, vagy megrokkantságom napjaiban gondtalanul élhetek. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ezt sohasem érjük el, sajnos !) Mélyen t- minister ur, megnyugtatásul szolgáljon az, hogy a bányamunkásnak nincsenek olyan igényei, mint a minister urnák- (Derültség. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Honnan tudja, hogy nekem milyenek vannak?) Feltételezem, hogy nagyobb igényei vannak, mint egy bányásznak. Egyezzünk meg ebben is, mélyen tisztelt minister ur. (Derültség. — Jánossy Gábor : Csak hamar, mert lejár az idői!) Gondoskodni kell tehát I arról, hogy [a nyugbéresek nyugbére 1 rendeztessék. Igaiz, elismerem ezen a helyen, hogy évekkel ezelőtt, 1926-ban kiadaitott egy ministeri rendelet, amely szabályozta a bányamunkások nyugbérét. Ez a rendelet az 1926. évi 4400-as számú rendelet volt, amelyet a minister ur adiott ki. E rendelet szerint teljesen tiz évi szolgálat után nyugbér gyanánt az utolsó fizetésnek, mint alapbérnek 20 százaléka jár. Ehhez a húsz százalékhoz minden egyes további teljes év alapján az alapösszeg két százaléka járul, és ha kitöltötte a bányamunkás a 40-ik szolgálati, illetőleg biztosítási évét, akkor az alapösszegnek 80%-át éri el. Lehetséges, hogy amikor az igen t. népjóléti minister ur ezt a rendeletet kiadta, akkor megsimogatta saját lelkiismeretét (Derültség.) és azt mondotta: Nahát t. minister ur. ezt rendesen elintézted, s valószínű, hogy most a bányamunkások meg vannak elégedve, hiszen ime, az alapfizetésük 80%-át^is megkapják, akkor amikor rokkantak. Lehetséges, hogy igy történt a saját lelkiismerete megnyugtatására. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Parlamenti beszédem tanúskodik róla, hogy nem igy történt!) Miután az idő előrehaladt, nem keresem az okát, hogy a felszólalás és a megtörtént intézkedés között miért van olyan nagy különbség. (Jánossy Gábor; ügy sem találná meg! — Hosszantartó derültség.) Csak rá akarok mutatni, mélyen t.
