Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

36 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. fc. Ház pedig

1 nem törődik azzal, hogy az ő javaslataival és indítványaival, amelyeket magáévá tesz* mi történik, mi ezeknek a sorsa. Nem lehet tehát tőlünk rossz néven venni, igen t. népjóléti minister ur, ha mi az itt ebhangzott beszédeket a minister urak részéről nem vesszük teljesen készpénznek. Ha akceptáljuk is minden fentartás nélkül, hogy a népjóléti minister ur a legjobb intencióktól van áthatva, de nem tudjuk, hogy az ő munkatársai a ministeriumokban és azokban az intézetekben, amelyek a minister uir fenhatósága alá tartoznak, ugyanolyan intencióktól vannak-e átha+va. Hiszen lehet a legszebb törvényeket hozni, ha azok azután nem ugy kezeltetnek a végrehajtásnál» amint az illető törvények megkívánják, akkor minden hiába. Ahogy lehet a legrosszabb törvényt jól kezelni, ugy lehet egy jó törvényt rosszul kezelni. Amikor mi a Munkásbiztositóról beszélünk, az igen t. minister ur ideges, mert meg van róla győződve, hogy a legjobbat akarta. De ha mi mégis rámutatunk a hiányokra, ezt nem szabad rossz néven venni tőlünk, ha ezt a megfelelő formában a legudvariasabb módon tesszük. Miéirt kell akkor a minister urnák mindjárt idegeskednie (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Sőt, nagyon hálás vagyok!) és azt mondania, hogy ez nem igaz, vagy hogy ez nincs igy. Én belátom, hogy olyan nagy intézetnél, mint a Muukásbiztositó, előfordulhatnak hibák és azon sem lehet csodálkozni, hogy a panaszok napirenden vannak. De azon már lehet_ csodálkozni, hogy a panaszokat nem orvosolják, hogy nem veszik figyelembe, mennyit kell futnia a szegény munkásnak panaszával, amig végre meghallgatják és mennyi ideig tart, amig az illetők jogaikhoz hozzájutnak, ha egyáltalában szóbaállnak velük. Az igen t. minister urnák szerintem azt kellene válaszolnia, hogy majd meg fogjuk vizsgálni, igy van-e. Vagy felhozom azt, meddig tart, amig egy hadirokkant a maga csekély segélyéhez tud jutni. (Esztergályos János: Jó napja van a minister urnák!) Megesik, hogy ez olyan sokáig tart, hogy közben az a szegény ember meghal; közben már megállapították, hogy 75%-os hadirokkant, de még mindig nem kapott egy garast sem. Hogy időközben meghalt, itt van a felesége, aki özvegy, akinek majd. csak akkor szabad jelentkeznie, halmar teljesen meg lesz állapítva az, hogy a férjének mi és mikortól kezdve jár. Közben az asszony özvegy lett, minden segitséig nélkül áll itt, mert a férje, mielőtt meghalt, hosszú ideig beteg is volt, amellett hogy rokkant volt. Hiába szalad az ember, nehezen tud a minister úrhoz jutni. Értem, el van foglalva, van dolga, de akkor azon kellene szerintem a minister urnák lennie, hogy utána nézzen mini steriumá ban és azokban az intézetekben, amelyek ehhez tartoznak, hogy a munka ugy folyik-e, ugy intézkednek-e, ahogy az az időknek megfelel. Ha azt fogjuk látni, hogy ezekben a ministeriumokban és intézetekben a munka ugy folyik, ahogy itt nekünk a minister ur azt mondja,. akkor következik be az az idő, hogy mi is azt fogjuk mondani, hogy mindazokhoz, amit itt a minister ur előterjeszt, mi is hozzá tudunk járulni. (Esztergályos János; Ha hozzánk csatlakozik a kormánypárt.) r Addig, míg ez nem igy van, addig sajnos, én a magam részéről a költségvetést elfogadni nem tudom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Frühwirth Mátyás! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Móser Ernő! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Kiss István! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Herczegh Béla! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Szabó Sándor! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Éhn Kálmán! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Udvardy János! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Tobler János! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fiz Athur jegyző: Gömbös Gyula! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Horváth Mihály! (Esztergályos János: Ugyan hol lehetnek azok?) Horváth Mihály: T. Ház! A háború előtt az utolsó két évtizedben közegészségügyünk rohamos léptekkel haladt előre. Iparkodott pótolni azt a többszázados elmaradottságot, azonban a háború visszavetette és intézményeink lerongyosodtak. Azonkívül különféle népbetegségek maradtak vissza a háború után, elgyengülések, amelyek a betegségek iránt fogékonynyá tették az embereket, szóval egy uj ösvényen kellett ismét megindulni, amely ösvényen természetesen nagyon sok akadály volt, elsősorban a pénzügyi nehézségek, a szegénység. A népjóléti minister ur reggeli beszédében említette azt, hogy a nép most már a kórházak iránt nagyobb előszeretettel és bizalommal viseltetik, mint a múlt időkben. Ebben teljesen igaza van, mert én pályámnak kezdetén ezzel az előítélettel nagyon sokat küzdöttem, azonban tudom indokolni, ma különösen, ha visszatekintek azokra az időkre, mert kórházaink lehetetlen állapotban voltak, semmi bizalomkeltő nem volt bennük, sötét folyosók, szűk szobák voltak, az orvosok legnagyobb részének csak mellékes foglalkozása volt a kórház ellátása, az ápoló személyzet pedig olyan volt. amely már minden munkából kifogyván, utolsó menedéknek tekintette a kórházi ápolóságot. Ha bevittek egy beteget könnyű lábtöréssel, az meghalt hashagymázban, a kórházak fertőző gócpontok voltak. Természetesen ma egy jól berendezett kórház tetszetős külseje az emberekben, a betegben bizalmat kelt; a tágas folyosók, világos szobák, a szellőzés, a jó levegő, az elsőrangú orvosok, szakemberek, a régieknél műveltebb ápolók, — amikor az otthoni viszonyok rosszabbak, a lakások szűkek, drága az ápolás, az orvos, a gyógyszer — mindent összevéve, azt a