Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 37 hatást keltik, hogy az emberek a kórházakhoz inkább ragaszkodnak. Annyival inkább sajnálatosnak tartom, hogy még egy ilyen, özönvíz előtti kórház van épen a fővárosban, tetszetős helyen: a Rókus-kórház. Közel 50 esztendeje, hogy először bejártam oda mint orvosnövendék. Később, pár év múlva pedig boldogult Lumnitzer tanár kórházában voltam, mint műtőnövendék. Akkor már folyton emlegették, hogy: készítik már a csákányt, szétverik a kórházat. Különösen borzalmas volt, hogy amikor Lister tanitásai után már megismerkedtünk a betegséget okozó, különösen a sebészetben fontos fertőző csirákkal, abban a kórházban kellett dolgozni. Ez igazán felelősségteljes munka volt. Hogy mégis tudtak ott eredményt felmutatni, azt annak köszönhetjük, hogy kiváló emberek voltak, akik mindent megtettek,^ hogy ezeket az ártalmas dolgokat ellensúlyozzák. Most ősiszel. különösen ;

a főváros közgyűlésén, igen erős hangok jelentkeztek és olyan visszaéléseket mondtak el. hogy az embernek csak ugy borzongott a. háta. ha arra sondolt, hogy ilyen helyre küldenek betesreket, Hivatalos részről nem is cáfolták meg ezeket: elismerték, hogy ott nagy hiányok vannak, atmelyisk sértik a betegápolás érdekeit. Azt hiszem, hosrv most már ütött az utolsó óra. Talán azt a csákányt, amelyet már

1 ötven év előtt élőkészfi.tettek, most mégis működésbe fosnák maid hozni. Budapest fővárosnak uj kórházra van szüksége. Én nem ismerem annyira a főváros pénzügyi helyzetét, csak tudom, hogy próbálkozik az államnál és ujabban Pestvármegyénél is. Nekem, semmi tekintetben sincs beleszólásom;, inert mint képviselő nem szólhatok bele s a, t. Ház sem szólhat bete a dologba, s a vármegyének sem vagyok tagja, de ha én a vármegyének volnék, nem Budapesten épitenék kórházat, hanem inkább a, környéken három-négyet. (Esztergályos János: Ott is!) Elsősorban a masalml megyéjét, a magam emlbereit ésl a magam, városait erősíteném. Azt hiszem, a fővárosnak van (annyi ereié. — esetleg a kormány is támogatja — hogy megépítheti a kórházait. Miért centralizáljunk mindent? A főváros úgyis szépen fejlődik s azért megtalálja az épités módját, de sokkal helyesebb volna, ha Pestvármeí>ye a, vidéket támogatná. Ezt óhajtottam ebben a kérdésben elmondani. Megjegyzem, hogy ez a kérdés minket nem érdekel, mert mi önálló törvényhatóság lévén, hála Istennek, van olyan kórházunk, — na még nem is egészen modern, de az is lesz — amely most már odavonzza a környéket. Onnan nem sokan jönnek Budapestre. Sokkal nagyobb bajt látok az elmebeteg ápoldáknál. Magyarországon ezid őszerin t 4500 férőhely van kimutatva, de legalább is mégegyszer ennyire volna szükség, hogy el tudjuk helyezni azokat, akik bizony ön- és közveszélyeseknek minősithetők. A • gyógyintézetek túlzsúfoltak. A Lipótmezőnek 800 helye van, de 1100 beteget ápolnak ott. Két pavillon is épült most, de ez sem sokat segit. A közel jövőben Szombathelyen 180 ágyas gyógyintézet, Győr városában 150 ágyas gyógyintézet nyilik meg. De mi ez még a 4500 hiányhoz képest! A napokban olvastam egy meglehetősen komoly lapban és olyan helyen, ahol komolyan irnak, hogy tervbe van véve egy koloniális rendszerű elmebeteg- és ideggyógyintézet. Erre nézve a költségvetés beruházásai között nem találtam semmit; azt hiszem, ez még csak terv. Azt olvastam, hogy a koloniális rendszerű kórházat 20 holdon, bérelt földön óhajtja a magyar állam felépíteni. Erre nézve legyen szabad felhívnom az igen t. minister ur figyelmét arra, hogy már a háború előtt a belügyi kormányzat, amely akkor a tébolyda-ügyeket kezelte, Kecskemét városával szerződést kötött, melynek értelmében a város 100 hold földet ajánlott fel erre a célra. (Szabó Iván: Át is adta!) Talán több is volt, kutakat is kezdtek ásni. Két évben fel is volt véve a költségvetésbe, de nem tudom, milyen építkezések jöttek közbe, ugy, hogy a pozsonyi egyetem létesítése, (Szabó Iván: A temesvári!) vagy más természetű dolog miatt ez elmaradt. Akkor az arra alkalmas betegeket részint csoportosították volna, részint pedig tanyákra adták volna ki megbízható embereknek, hogy ott azután eredeti foglalkozásukhoz képest azzal foglalkozzanak, ami nekik jól esik, természetesen nem nehéz munkával, hiszen -<\ munka ugy kedélyállapotukra, mint idegeikre jó hatással van. Ez akkor nagyon szépen volt kidolgozva és elgondolva. Készt vettem ezeken a tárgyaláson, innen ismerem a részleteket. Ha ezt a rendszert akarja Tolna meggyében a minister ur megvalósítani, nem tudom, hogyan képzeli el a tanyarendszerre való támaszkodást, hiszen ez a terv ott nem valósitható meg, mert ott nincsen tanyarendszer, csak nagybirtokok vannak, hiszen a kisembereknek csak a falu határában van egy kis földjük. Rendszeres tanyarendszer tehát,' ahol ezeket az embereket el lehetne helyezni, nincsen itten. Ha az állam egy áldozatkész várostól ingyen kap erre a célra területet, helyesebben jár el, ha ezen az ingyen területen építkezik, és nem bérelt területen, mert különben ha a bérlet megszűnik, vagy le kell rombolni az épületet vagy meg kell váltani a területet, tehát időközben sok az improduktív kiadás. Bártor vagyok a minister ur figyelmét felhívni, méltóztassék érdeklődni ebben az irányban a belügyministeriumnál, amennyiben még nem befejezett tény a bérlési alapon való megoldás ^és újra felvenni

f a tárgyalások fonalát. Még

1 csak két kérdésről óhajtanék röviden megemlékezni. Ezek közül az egyik az orvosok helyzete. Ebben a tekintetben felesleges vázolnom, hogy az orvosoknak a közegészségügy terén milyen fontos szerepük van és hogy jóléti és megélhetési viszonyaik mily fontosak a közre nézve is. Elismerem, hogy az orvosok érdekében sok történt és ma már nyugdíjintézményük is van, amely ha nem is minden tekintetben kielégítő, de olyan alap, amelyet fejleszteni lehet és fejleszteni is kell. A nagyobb városok — elsősorban Budapest •— el vaminak látva orvossal, sőt majdnem azt lőhetne mondani^ hogy e tekintetben túltermelés is van ,azonban van az országnak még sok olyan helye, ahol Orvoshiány van. Az oírvosok azérlt meni tudnak ilyen helyen elhelyezkedni, ímert megfelelő lakást neun tudnak kapni, hiszen csak olyan lakást kaphatnak, amely egész>ségtelen és tanult emberhez nem méltó és épen ezért orvosoknak nem: 'megfelelő, pedáig épen az orvosoknak kell azt hirdet ni ök, hogy mily fontos egészségügyi szempontból a jó és egészséges lakás és hogyan lakjanak az emberek. A másik oka az orVölshíánymak az, hogy olyan megélhetési viszonyok vannak, amelyek mellett nem tudlnak dolgoízni. Arra kivánom a 'minis-ter ür becses figyelmét felhívni, hogy talán a kislakásépítési akcióval kapcsolatban próbálja megoldani a lakáskérdést, hogy nitt, ahol a lakáskérdés miatt nem tudnak orvost kapni, az orvosok megfelelő lakáshoz jussanak. Ezenkívül van olyan község és vidék, amely nem tud orvost fentartani és ezért az orvos jövedelmét valami