Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 35 szóló biztosítást csináltuk volna meg, mert elsősorban a dolg-ozókról, vagy jobban mondva azokról kell gondoskodni, akifel itt vannak, akik egészséges munkaerők és dolgozni kivannak, de munka nincsen és Így kereset sincsen, fogyasztó­képesség sincsen. Nem tudom honnan vegyék azok, akik most majd rokkantság és öregség esetére biztoisítva lesznek, azokat az illetéke­ket, amelyeket nekik fizetniök kell, ha munka nincsen. Előbb mindig azokról kell gondos­kodni, akik még egészségesek, hogy idő előtt rokkantakká és betegekké ne váljanak. Az el­hárító intézkedések meghozatala az egész vona­lon mindig fontoísaibb része a szociális biztosi­tásnak, mint az, hogy arra az esetre gondol­kodjunk valakiről, ha már beteg, öre^, vagy rokkant. Szerintem tehát első sorban a munka­alkalmakról, másodsorban a munkanélküliség •esetére szóló biztosításról kellene gondoskodni és tísiak azután következnék a többi szociális problémák megoldása. Nálunk, sajnos, más vo­nalon is azt tapasztaljuk, azt látjuk, mint például a közoktatás terén, — csak utalni aka­rok rá) — hogy előbb magas iskolákat, külföldi kollégiumokat létesítenek 1 és majd csak később következik a nyolc elemi osztály létesítése, pe­dig fordítva kellene csinálni: lenn laz alapnál kellene kezdeni és felfelé vinni tovább az építést. A szociális problémák közt ott volnának a kollektiv szerződések is. A kormányhatalom — sajnos — nem írhatja elő a munkaadóknak, hogy milyen munkabéreket fizessenek a dolgo zóknak, de törvényerőre emelheti a kollektiv szerződés kötelezettségét. Kötelezővé tehetné a kormányhatalom a szakmákban kollektiv szer­ződések kötését a munkáltatók és a munkások között. Hogy az a kollektiv szerződés aztán mi­lyen legyen, az a munkáltatóknak és munká­soknak autonóm joga. Igaz, hogy a kormány­hatalom döntő szót is mondhat a végén, ha a felek nem tudnak megegyezni, mert hiszen a kollektiv szerződés ipari békét jelent és ha az iparban béke van. akkor lehet nyugodtan dol­gozni is. Hiszen a kollektiv szerződés ellensége a sztrájkoknak és kizárásoknak. Aki tehát a kollektiv szerződést támogatja, az előbbreviszi az ipari békét, az odatörekszik, azon igyekszik. hogy sztrájkok és kizárások az iparokban ne legyenek, mert ezek a harcok mindig csak na­gyobb bajokat hozhatnak mind a munkásokra, mind a munkáltatókra, végeredményben az or­szágra is. És mit látunk? Azt látjuk, — már más alkalommal is emiitettem, — hogy annak ellenére, hogy van egy közszállitási szabályzat, amely a hatóságokra nézve kimondja, hogy azokban az iparokban, ahol kollektiv szerződés áll fenn, a hatóságok az ilyen üzemeket része­sítsék előnyben, azt tapasztaljuk, hogy maga a kormány nem jár jó példával elől. Azt tapasz­taljuk, hogy pl. a népjóléti ministeriumhoz tar­tozó Munkásbiztositó Pénztár az ő munkáit részben, amikor nyomtatványokról van szó. Kalocsán egy papi nyomdával végezteti, amely nem tartozik a kollektiv szerződést kötött üzemek közé. Ilyen nem kollektiv szerződéses nyomdai üzemnek nyújt tehát munkát az Or­szágos Munkásbiztositó Pénztár, amelyről ma délelőtt azt hallottuk, hogy annak élén egy igen érdemes férfiú áll, aki nagyszerűen érti a szociális kérdéseket, akinek tehát tudnia kel­lene azt, hogy ha nyomtatványszükséglet van a pénztárnál, miután a nyomdaiparban kollek­tiv szerződés áll fenn, — azt lehet mondani, — egészen 98% -ig, ne olyan üzemben állittassa elő az ő nyomtatványszükségletét, amely nyomdaüzem túlteszi magát a kollektiv szerző­désen és amely harcban áll a nyomdászszerve­zettel. S ez a Munkásbiztositó Pénztár a nép­jóléti ministerium fenhatósága alatt áll! A népjóléti minister ur hivatva van a szo­ciális problémákat megoldani, hivatva van erre azért, mert szociális érzéke van és mert e kérdésekhez ért. Aláhúzom, hogv igenis ért hozzájuk és meg vagyok róla győződve, tudom, hogy ért hozzájuk. Ha itt mégis hiba történik, akkor az csak tudatosan történhetik s akkor jóindulatról nem lehet beszélni. De hiszem azt, hogy a minister ur az ilyen dolgokról nem bir tudomással. (Esztergályos János: Nagyon di­cséred a minister urat!), mert ez ellentétben áll azzal, amit a minister ur ma délelőtt itt mondott. Kray báró képviselő ur ma délelőtt azt mondotta, hogy ebben az országban sokkal in­kább, mint bármely más országban, szükséges szociális téren mindent elkövetni, hogy ebben az országban minden irányban az egész ma­gyar népre és az összes foglalkozási ágakban dolgozókra különösképen ki kell terjesztenünk sízociális érzésünket éls hozzáértésünket, mert csak ebben az esetben vagyunk képesek az el­len az igazágtalan béke ellen tiltakozni, amely bennünket annyira sújt. Én várom az igen t. minister ur válaszát, hogyan egyezteti össze ezt a két dolgot, hogyan küszöböli ki ezt az ellentétet, mert ha erre nézve kellő felvilágo­sítást nem tudnék kapni, akkor fenn kellene tartanom azt, hoígy tényleg nagy különbség van az elmélet és gyakorlat között, és akkor nem szabad a minister urnák csodálkoznia, ha mi kételkedünk az olyan beszédekben, ami­lyen például ma délelőtt itt a t. Házban el­hangzott. A szociális problémák között azoknak az ellentéteknek elhárítása érdekében, amelyek a munkáltatók és a munkások harcai között tá­madnak, nagy szerepet játszik a béregyeztető hivatal. Hogy ez tényleg igy van, hogy ez az intézmény nagy horderejű, bizonyítja az a kö­rülmény is, hogy még amlikor Walko külügy­minister ur kereskedelemügyi minister volt, a t. Ház elfogadott egy határozati javaslatot, amelyben kimondotta, hogy utasítja a kereske­delemügyi minister urat, hogy létesítse ezt az intézményt. Azóta már elmúlt egy pár év s az igen t. Ház nem is törődik azzal, hogy amit ő itt határozattá emelt, azt a minister or végro­hajtotta-e vagy nem. Tisztelettel kérdezem hogy ha ilyen határozati javaslatokat a Ház elfogadott, akkor azzal egyáltalában nem törő­dik senki sem, hogy ezeket a határozati javas­latokat elfogadásuk után végrehajtják-e vagy nem 1 ? íme az a kedvező helyzet nyílik, hogy a Ház többsége magáévá tesz vaíamely indít­ványt vagy határozati javaslatot, hogy kifelé a nyilvánosság azt higyje, hogy a, Ház egy nagyon üdvös és kívánatos indítványt magáévá tett, utasitja a ministert, hogy ezt teremtse meg, ellenben az előző kereskedelemügyi minis­ter ur annak idején nem törődött az utasítás­sal, a mostani pedig, ugy látszik, szintén nem törődik azzal, hogy mire utasították az ő elődjét. Nem is csodálkozom, hogy az ez idő szerinti kereskedelemügyi minister nem igen törődik az ilyen dolgokkal, mert ha ő egyszer azt mondja, hogy nem érti meg, miért oiyan fontos a kollektiv szerződés és mire jó az, ilyen kereskedelemügyi niinistertől nem lehet cso­dálni, hogy a bér egyeztető hivatalokat nem kelti életre. Ö egyszerűen nem tudja felfogni ennek fontosságát és horderejét, bár ilyen in­tézmény azoknál a harcoknál munkáltatókra és munkásokra mégis nagy dolgot jelent. Az igen 5*

Next

/
Thumbnails
Contents