Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

34 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. két véglet ^Debrecen és Szeged egyeteméivel, kivülök még Békés vármegyéiben Gyula városnak van igen szépen felszerelt, kifogástalanul működő kórháza, de ezek a kórházak 10—20—50, seit néhol 100 km távolságra esnek lakott részektől, különösen akkor, ha a tanyáik népét is veszem. A tanyák népének életével és egészségével ma már számolni keli, mert kint, szerte a tanyákon egyire sürübb a lakosság és itt az emberek egyre nehezebb viszonyok között élnek. mert távol a kulturközpontoktól magukrai hagyatva,, utak nélkül vannak, (Uon van! jobbfelől.) az év legnagyobb részében ki sem tudnak mozdulni nagyobbrészt egészségtelenül épített házaikból, .ió ivóvízről pedig szó sincsen. Nem lehet tehát csodálni, ha. ennyire elmaradt kulturálatlan helyzetben a nép irtózik a kórháztól, a kórházi ápolástól, bár ebben 'a tekintetben a világháború óta részben már javultak a. viszonyok. Amióta az Alföld népe bejárta a harctereket, a kórháztól való iszony is engedett, azonban sajnos, annyira még nem engedett, hogy a maga erejéből kórházak építéséhez is hozzákezdene. Ebben a tekintetben tulajdonképen az anyagi kérdés hátráltatja őket. Hiszen volt alkalmam a költségvetési vita során felhívni az igen t. Ház figyelmét arra a lehetetlen helyzetre, amelyben a község háztartása ma van, és örömmel konstatáltam, hogy a vita során a t. Ház ellfogadott egy határozati javaslatot, amely utasítást tartalmaz a kormány részére, hogy olyan községekben^ ahol az átengedett adók nem fedik a szükségleteket, más adónemekről gondosodjék. Hiszen nálunk alföldi községekben, a község a kereseti adó átengedésével semmit nem nyert, mert igen kevés az olyan ember, aki a községekben kereseti adó címén adózik. Nálunk földadó, házadó és egyéb adó címén adóznak, de kereseti adó címén alig. (Horváth Mihály: Boritaladó sincs?) Az sincs. Bortermelés a mi vidékünkön nincsen. Fogyasztási adó, az van. (Bárdos Ferenc: Sok!) Sajnos, erre nem tudok válaszolni, mert magam olyan kevés borfogyasztó vagyok, hogy még sohasem fizettem borfogyasztási adót. Bemélem, hogy ezen a téren gyökeres változás fog beállani épen azáltal, hogy a határozati javaslatot a községek háztartásának szanálásáról a t. Ház magáévá tette. Nem szándékolom most az úgynevezett nagy népbetegségekről, a tuberkulózisról, az alkoholizmusról és azoknak káros és emberpusztitó hatásairól beszélni itt a Ház előtt. Tudom, hogy ebben a tekintetben a népjóléti minister ur vezérlete alatt, az ő égisze alatt, sőt az ő tudt án kivül is mindenfelé igen serényen folyik az a küzdelmes munka, amely keresi a remédiumot ezekre a betegségekre. De én magam e nagy, speciális feladatok mellett a népjóléti ministerium kötelességének tartom a társadalmi szolidaritás érzésének ápolására irányuló munkásságot is, Krisztus után két ezer esztendővel ideje volna annak, hogy a pogány gondolkozásmód és érzelemvilág egyszer már végleg eltűnjék az emberek szivéből: Homo homini lupus ©Bt, Ez a latin megállapítás igen pregnánsan jellemzi azt a mentalitást, amikor farkasdühvei törtek egymásra az emberek és még a cirkusz porondján alulmaradt számára sem volt kegyelem, még ott is őrjöngve követelte a nép a halált és a mindenható Caesar lefelé tartott hüvelykujjával meg is Ítélte azt. A keresztény vallás egy eladdig ismeretlen érzést, az irgalmasságot és a felebaráti szeretetnek isteni ér-. zését ültetgette és ültetgeti ma is az emberek szivébe. Mivel ugy látom, hogy a népjóléti ministerium ódon falai között ilyen szellemben folyik a szamaritánus: munka, költségvetését bizalommal elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A népjóléti tárcánál az összes szociális problémák, amelyek ebben az országban megoldásra várnak, a szemünk elé tárulnak. Ha valamivel, akkor a népjóléti minister ur délelőtti hatalmas beszédével dokumentálhatnám, hogy ezek a szociális problémák itt ebben az országban milyen nyomorról tanúskodnak. Mert ha ez nem igy volna, akkor, azt hiszem, a minister ur nem találta volna^ szükségesnek, hogy ezt a vitát azzal a beszédével vezesse be, amely ma délelőtt elhangzott, amely tényleg igen szép volt. Közbeszólásként megjegyeztem, hogy a beszédet hallottuk, de— ezt nem mondtam meg — a tetteket várjuk, amely tettek kell, hogy kövessék ezt a beszédet. (Krisztián Imre: Remélhetőleg nem hiába várjuk!) Ha a népjóléti minister ur ma a Házat meglepte azzal, hogy bejelentette a nyolcórai munkaidőnek bizonyos idő múlva leendő törvénybeiktatását, ez szintén igen örvendetes körülmény; elismerése annak, hogy a szervezett munkásságnak az a követelései, hogy nyolcórai munkaidő legyen, nem is olyan indikolatlan, mint ahogy ezt a munkáltatók sok helyen mondják és mondja a munkáltatók után sok más egyéniség is. Tehát már itt ebben a Házban illetékes helyről hangzott el az, hogy igenis egyrészt a technika fejlődése, másrészt az óriási munkanélküliség, amely nem valami múló tünet, hanem állandó jelenség, már az illetékeseket is gondolkodóba ejti éss ugy látják, hogy itt alaposan csakis a munkaidő megrövidítésével lehet segiteni. Igen fontos az a kérdés, hogy mikor lesz meg Magyarországon a nyolcórai munkaidő. A nyolcórai munkaidőt én ugy képzelem, hogy ezt a munkaidőt túlórázással kijátszani ne lehessen. Bizonyos esetekben — évente nem tudom hányszor — megengedhető volna bizonyos munkáknál ennek a munkaidőnek túllépése túlórázással. Hiszen ma is az a helyzet, hogy a szakmák túlnyomó részében a nyolcórai munkaidő megvan, Ha azonban a nyolcórai normális munkaidőt túlórázással korlátlatlanul meg lehet hosszabbítani, akkor az csak illúzió, de nem valóság. Épen ezért én a magam részéről igenis azt mondom, hogy a népjóléti minister ur akkor jár_ el leghelyesebben, ha már a jövő évben be fogja terjeszteni ezt a törvényjavaslatot, mert nagyon is szükségesnek látom, hogy ebből a törvényjavaslatból minél előbb törvény legyen. De rá kell térnem arra, hogy itt az elmélet és a gyakorlat közt nagy ür mutatkozik. Ha a nyolcórai munkaidőről, az öregség és rokkantság esetére szóló segélyezésről beszélünk és rámutatunk arra, hogy ezek • nagy vívmányok szociális téren, akkor én mégis bizonyos hibáikat és ellentéteket is látok itt. Én például a magam részéről nem tartom 'helyesnek a sorrendet abban az esetben, ha előbb csináljuk meg az öregség és rokkantság esetére szóló biztosítást és csak majd azután — nem tudni mikor — következik a munkanélküliség esetére szóló bíztositáiS. A helyes soirrend az lett volna, ha előbb a munkanélküliség esetére szóló biztosítást, azután az öregség és rokkantság esetére