Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
416 Az országgyűlés képviselőházának Ulster ur megtűrni, hogy ha odaáll az állam pénztára elé az állam hitelezőié. A külföldivel szemben nem tudná megtenni a mélyen t. pénzügyminister ur, hogy, ha az a külföldi ember, akinek kezében van egy adóslevél a magyar államtól, a magyar kincstártól, s azt prezentálja és azt mondja: „Kérem betudni a követelésbe", vele szemben éreztesse ezt a kegyetlenséget; nem volna rá módja. Ellenben mi, dolgozó, szenvedő polgári rétegei ennek az országnak, akik odaadtuk megtakarított filléreinket, odaadtunk mindent az állam kasszájába, milliók és milliók és óriási értékek alakjában, inségkölcsön, hadikölcsön és egyéb ciniletekre, most azt a jogot se érvényesíthessük, hogy betudassék ez a követelés? Azt gondolom mélyen t. pénzügy minister ur, hogy ennél a kérdésnél a széles szenvedő néprétegek megnyugtatására kellene olyan elhatározáshoz jutnunk, hogy először, amig az állam kamatot nem fizet a saját tartozása után, addig kamatot olyan adózó-tartozó féltől, aki lobogtathatja kezében az állam adóslevelét, ne igényelhessen az állam. Ez csak a minimum, ez csak erkölcsös kívánság! A másik az, hogy ezt a birságrendszert méltóztassék abbahagyni azért, mert ha a kiszabott bírságok végrehajtását folytatja a mélyen t. pénzügyminister ur, akkor sohasem lesz vége az adótartozásoknak; sohasem lesz vége az adótartozásoknak, ha folyton-folyvást a késedelmi kamatok és behajtási illetékek ilyen óriási összegével kell megküzdeniök az adózóknak. Tessék csak megnézni egy szerény kispolgárnak adókönyvét, mind ezzel kezdődik: hátralék. Ebben a hátralékban benne van a kamat hátraléka, benne van a meg nem fizetett behajtási illeték. Ezért nem képesek az adózók kibonyolódni azokból az adóterhekből, amelyekkel illetik őket. Ezenkiyül felhívom a mélyen t. minister ur figyelmét arra, hogy az adófőkönyvekben temérdek hiba van. Az adók elszámolása épen azért nehéz, mert az egyik kerület konkurál a másikkal, az egyik adószámviteli hivatal konkurál a másikkal, egyik város konkurál a másikkal. Ha például valaki elköltözik, borzasztó kínjába kerül, amig adóját oda viheti át, ahol lakik, hogy ott fizethessen. Számszerűleg is temérdek hiba van. Ezért keletkeznek irodák, vállalkozások direkt arra, hogy a polgárságot valamikép megmentsék az adó főkönyvek és adómellé kküny vek tévedéseitől. (Malasits Géza: Jó néhány ember él ebből Pesten!) Ha ennek utána nézet a minister ur, találhat ilye^ eseteket. Megtalálják a hibát és elismerik, hogy az illető tényleg többet fizetett 300 pengővel. Amíg azonban ezt leírják, amíg ez a könyvelési retortákon keresztül megy, az valóságos kálvária. Konstatálják a hibát, de a leírás egész kunyorálási procedura, egyik ajtótól a másikhoz, egyik hivatali szobából a másikba kell ennek érdekében vándorolni. Egyáltalán ezt a labirintust tessék kissé egyszerűsíteni. Arról máskor beszélünk, hogy ezt az adórendszert, amely 20, vagy nem tudom hányféle adóval nyomorítja meg a lakosságot, nagyon meg kellene változtatni, ugy, amint másutt igyekeznek erre az adók egységesítésével. Angliára méltóztatik hivatkozni, hogy ott milyen az adófizetői készség. (Bud János pénzügyminister: Ugy csinálja meg mindenki az adóvallomást, mint Angliában!) Rendben van. Az adómorál tekintetében azt mondhatnám: csak annak az államnak van joga az adómorálra hivatkozni, amely maga az adós-morált hetartja; amely állam ezt nem tartja be és ahol 171. ülése 1Ö28 május 16-án, szerdán. azt olvashatjuk, hogy az állam olyan nagy pénzügyi feleslegekkel dolgozik, hogy megtakaríthat a bevételeiből, ott nincs ok arra, hogy ennek az országnak adómoráljáról panaszkodjanak. Gondoskodtak erről kényszerítő eszközökkel, de gondoskodott a társadalom is a maga megértésével, mert hogy itt az adók jobban folynak be, az arra a ráeszmélésre is visszavezethető, hogy itt mindenki tudja, hogy kötelességei vannak az állammal szemben, azokat teljesiti is, viszont ezt az önfeláldozó kotelességteljesitést méltóztassék elnéző, mondhatnám, nagylelkű körültekintéssel honorálni. Annak a pénzügyi kormányzatnak, amely ilyen gyönyörű eredményeket tud felmutatni, a társadalom és az adóköteles társadalom jóvoltából, méltóztassék ezt viszonozni annak az emelkedett álláspontnak érvényesítésével, amelyet itt az ellenzék padjairól most már unosuntalan hallani méltóztatik. (Helyeslés balfelol.) Elnök: Szólásra következik*? Fitz Artur jegyző: Strausz István. Strausz István: T. Ház! Én az előttem szólott t. képviselőtársaim által az adóbehajtás körül felpanaszolt sérelmek okát inkább egyes adóügyi szervezetek megszervezésének fogyatékosságában látom- Tudjuk, hogy az igen t. pénzügyminister ur alsófoku adóügyi szervezetet létesített az állami pénzügyi közigazgatásban; az adóhivatalokat. Az adóhivataloknak alsófoku hatóságokká való szervezésével egyidejűen azonban nem állapította meg a minister xr rigorózusan azoknak feladatkörét. Ezáltal az adóhivatalok hatósági karaktere fokozatosan devalválódott, aminek következtében a felleb: bezések elintézésének tárgyilagossága szenved. Hogy visszatérjek a végrehajtáshoz, azt látom, hogy az egyenesadóknál összefolyik a pénzügyigazgatóságok és az adóhivatalok intézkedése, sőt az illetékügyek ellátásánál is, ugyanez tapasztalható. A forgalmi adóra nézve pedig általában külön szervezet van felállítva egy-egy 'járás területén ugyanakkor, amikor ott adóhivatal működik elsőfokú hatósági jogkörrel. Vannak ugyan már járások, amelyeknél az adóhivatalok hatáskörébe utaltatott a forgalmi adóügyek ellátása és irányítása, azonban az ország nagy részében mé>^ külön szervezetek működnek e téren. Én még azt is tapasztalom a szolgálati viszony szempontjából, hogy az adóhivataloknál i fogalmazási és a szorosan adóhivatali tisztviselők közösen, kcws ügykörben dolgoznak, amiáltal nem épen nemes vetélkedés fejlődik közérdekek hátrányára. De legnagyobb hátránya a szolgálatnak az a sérelem, mely az adóhivatali tisztviselőket státusuk megállapításánál érte. Az igen t.^ minister ur azon tisztviselők státusára nézve, amelyekben az állások elnyerése érettségi vizsgához és külön szakvizsgához van kötve, áltaiánios elvként mondotta ki, hogy az uj státusokban, az aljasoknak legalább 22%-a a IX. és a VIIL fizetési osztályokba sorozandó. Ettől nagyobb eitérés jelentkezik az adóhivatali tisztviselők státusában, amennyiben a IX. és VIII. ízetési osztályba sorozott állások csak 20%-át teszik ki az összes állások létszámának. E miatt hosszabb szolgálattal bíró érdemes tisztviselők íagy anyagi veszteséget szenvedtek. Következj menyei immár érezhetők a szolgálatnál, — az elkeseredésben, ami természetes, mert az élet mlyos gondjainak viselésére a jelzett státusj béli hiba kiküszöbölésének a remény nyújtás Î éven keresztül épen elég volt. Ezekben a kér" lésekben azért szólaltam fel, azoknak sürgős
