Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. 417 elintézését az állam és az adózó közönség: érdekeinek védelme szempontjából a t. minister ur fokozott gondjaiba ajánlom. Elnök: Kivan valaki szólnil Fitz Artur jegyző: Nincs feliratkozva senki! Elnök: Ha szólani senki nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! Fábián Béla t. képviselőtársam, remélem, nem veszi rossz néven, ha — már csak arravaló tekintettel is, hogy, őszintén megvallva: fáradt vagyok, —- az ő kérdéseire majd az államtitkár nr fogja megadni a választ, talán épen azért is» hogy mentül szakszerűbb legyen az a válasz. Mielőtt azonban a most elhangzott felszólalásokra kitérnék, vissza kell térnem egy délelőtti felszólalásra. A délelőtt folyamán távol voltam akkor, amikor Borbély-Maczky Emil igen t. képviselőtársam az egyik címnél szóvá tette a miskolci lakbérek kérdését. Én nemcsak ezzel az egy esettel foglalkozom. Ismételten csak azt a kijelentést tehetem, hogy általános lakbérosztályozást a mai viszonyok között elképzelhetőnek nem tartok. Az ország mai teherviselő képessége mellett a lakáspénzeket általánosságban felemelni nem lehet. Kétségtelen azonban, hogy vannak egyes városok, amelyeknél speciális fekvésüknél fogva, akár azért, mert a határszélen fekszenek, akár azért, mert vármegyei székhelyek, vagy pedig Budapest környéken fekszenek, s a forgalmuk megélénkült, ezt a kérdést bizonyos jóakaratú megfontolás tárgyává kell majd tenni. Az ősz folyamán kívánok ebben a tekintetben esetleg bizonyos intézkedéseket tenni. Ami az e szakasznál felmerült észrevételeket illeti, S zuhany i Ferenc t. képviselőtársam beszédét, mint a pénzügyi tisztviselői kar működésének különös elismerését elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Jól esett az. hogy amikor ő egész melegséggel beszélt erről a kérdésről, akkor az egész Házban elismerő visszhangot keltett a pénzügyi tisztviselői kar működése. (Malasits Géza: Több pénzt és kevesebb melegséget!) Méltóztassanak elhinni, hiábavaló egy embernek minden fáradsága, minden képessége, különösen nehéz viszonyok között nem tudja feladatait megoldani, ha nem támaszkodik olyan vezető tisztviselőkre és általában olyan dolgozó tisztviselői karra, amely nemcsak tudatában van a maga feladatának és hivatásának, hanem azt buzgón és önfeláldozóan teljes iti is. Felhasználom ezt az alkalmat, hogy itt az ország szine előtt kifejezésre juttassam először legközvetlenebb munkatársaim, Szabóky és Vargha államtitkár urak iránti legmesszebbmenő elismerésemet és köszönetemet, (Éljenzés a jobboldalon), mert ki sem tudom fejezni, hogy milyen odaadással dolgoznak az ország érdekében. (RothensteinMór: Nem dicséretekre vam szükség! (Zaj. Elnök csenpet.) Az elnöki osztálytól kezdve, a költségvetési és a hitelosztály, valamint általában az összes osztályok vezetői és tisztviselői mind a legpéldásabban, a legnagyobb odaadással teljesitik kötelességüket. Nem volnék azonban igazságos, hogy ha nem fejezném ki ugyanezt az elismerést az egész tisztviselői karral szemben, amely nemcsak a központban, hanem a vidéken is odaadóan teljesiti a niaga hivatását. Lehetnek panaszok, lehetnek észrevételek, de azt hiszem, abban mindnyájan egyek vagyunk, hogy ez idő szerint olyan pénzügyi tisztviselői kar dolgozik, amelyre büszkék lehetünk. Malasits t. képviselőtársam nyilt ajtót dönget akkor, amikor azt mondja, hogy több fizetést adjunk. Én csak azt kérem, vonják le a következtetést a másik oldalon is, és ne tessék a pénzügyeknek közszolgáltatási oldalát olyan élesen támadni. Teljesen egy nézeten vagyunk... (Malasits Géza: Kevesebbet a londoni követnek és többet a pénzügyi fogalmazónak!) de én nem hangulat szerint dolgozom, nem kifelé való hatásra pályázom, hanem objektive vizsgálom a tényállást és e szerint akarom a kérdést megoldani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János pénzügyminister: A pénzügyi tisztviselői kar az utolsó évek alatt kétségtelenül emberfeletti munkát végzett, és a következő években is emberfeletti munkát kell végeznie. Ez az indoka annak, hogy ez a tétel a költségvetésbe felvétetett. Azt látom, hogy itt nincs különbség a t. Ház különböző oldalai között abban, hogy szükséges ez a tétel, amelyet most már harmadízben szavaz meg a t. Ház s amely ellen észrevétel nem merült fel. Hiszen tegnap Fábián Béla igen t. képviselőtársam is épen olyan értelemben szólalt fel — és ezért neki a legnagyobb köszönettel tartozom, — hogy igenis tétessék a pénzügyi kormányzat feladatává, hogy gondoskodjék ennek preciz, pozitiv alapokon való megoldásáról. Végeredményében mégis csak a pénzügyi adminisztrációtól függ az ország egész sorsa ; ha ott bajok és hibák vannak, ez az egész vonalon érezteti hatását, mert itt van tulaj donképen a kulcsa az egész adminisztrációnak. Ebből a szempontból fogom fel Strausz István igen t. képviselőtársam felszólalását is s kijelentem, hogyha vannak indokolatlan eltérések az egyes státusok között, ha vannak méltánytalanságok és igazságtalanságok, azokat az én nézetem szerint is mindenesetre ki kell küszöbölni. Áttérek Gál Jenő igen t, kéviselőtársam felszólalására. Sajnálom, hogy t, képviselőtársam nincs itt. Ö az én nézetem szerint elkalandozott ennél a tételnél; elkalandozott bizonyos "politikai, sőt állampolitikai fejtegetésekbe is. Nem hiszem, hogy valaki igazat adna neki abban, hogy a magyar törvényhozás elől a végrehajtó hatalom el akarja venni a hatáskört. Ellenkezőleg. Ha volt is idő. amikor talán nem mindig magából a törvényhozásból történtek az intézkedések, akkor is a magyar törvényhozás hozzájárulásával történt ez. Most_ minden esetben ide jövünk a törvényhozás elé az öszszes intézkedésekkel s a törvényhozásnak módjában van véleményét kifejezni s kritikát gyakorolni. Azt hiszem a legnagyobb érdeke egy államnak, hogy erős legyen a végrehajtó hatálom. Nekem ezzel kapcsolatban egy elkalandozás volna kedves és egy uj államteóriát szeretnék röviden kifejteni. Azt táliuk, hogy a természettudományok terén is azok a tételek, amelyek valaha preciz világossággal, mint megdönthetetlenek szerepeltek, ma megváltoztak. Ki beszél már ma az anyag megmaradásának elvéről? Van azonban eery uj tétel, az energia megmaradásának elve. De tovább menőleg: töméntelen energia van felhalmozva a természetben és az a kérdés, hogy ez az energia hogyan szabadul fel, mert e szerint váltja ki a maga ha-