Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

410 Äz országgyűlés képviselőházának itt olyan általános szabályt kiadni, hogy felfüggesszék hat hónapra vagy nyolc vagy tiz hónapra a végrehajtás foganatositását, azért nem lehet, mert ez volna akkor a legegyszerűbb módj cl t\ fizetési halasztás megszerzésének beadnák a panaszokat csak azért, hogy öt-hat hónapos vagy tiz hónapos halasztást nyerjenek. Ez a közigazgatási bíróság munkájának megsokszorozására vezetne és a mellett az adók befolyására is rendkivül nagy visszahatással volna. Mi a legnagyobb méltányossággal kezeljük és kezeltetjük a halasztások kérdését, általánosságban azonban ilyen halasztást adni nem lehet. Gál képviselő ur azután a végrehajtásoknál tapasztalt modorról és elbánásról is tett említést. Tényleg több izben hallottunk ily irányban panaszokat, de minden panaszt, amint az hozzánk jut, orvosolni is fogunk. Az utasitás ki van adva és mindenféle törvényben és szabályban benne van, hogy az adózókkal ia legudvariasabban kell bánni. Ott, ahol ezzel szemben vétséget f tapasztalunk, mindenkor a legszigorúbban járunk el. Ne méltóztassék azonban elfelejteni azt sem, hogy .az az adózó is, amikor különösen a legkisebb ,a legalsóbb adminisztrációs réteggel van dolga, igen erős agresszivitással szokott fellépni, úgyhogy emberi dolog az, ha az a iközeg, aki mégis mint hatóságot érzi magát megtámadvia és megbántva önérzetében és eljárásában, hasonló mértékkel mér vissza. Azonban ha visszaélések vannak ezen a téren, ezeket mindenkor orvosolni szoktam. Gál igen t. képviselő ur a könyvvizsgálatnak bizonyos visszásságaira is rámutatott és azt állította, hogy zárlatokat rendelnek el a könyvekre. Itt azt hiszem, szintén valami tévedéSs lehet a dologban. (Fábián Béla: Nem azt mondta, hanem hogy iaz üzletre rendelnek el zárlatot!) Zárlatot könyvekre elrendelni adókivetés céljából nem lehet. Nem is csináljuk. Ez ott történik, ahol valami visszaélés, adócsalás nyoma miatt folyik a nyomozás és ahol veszedelem van abban a tekintetben, hogy a könyvek eltűnhetnek. Ilyenkor természetes, hogy szinte bűnjel természetűvé válik az a könyv, amelynek lezárása, lefoglalása a törvény szerint meg van engedve. Ott, ahol adókivetés szempontjából vizsgálják a könyveket, azokat soha nem viszik el. Hiszen a legnagyobb baj épen ott van, hogy könyvvizsgálatot nem is igen tudunk tartani, mert nincs elegendő szakemberünk arra, hogy a könyvvizsgálatokat megtarthassuk. A képviselő ur kifogásolta, hogy nem fogadják el a pénzügyi hatóságok a kereskedők hiteles nyereség- és veszteségszámláját. Ebben a tekintetben méltóztassék belátni, hogy a dolog ugy áll, hogy a nyereség- és^ veszteségszámla lehet egészen helyes és törvényes a kereskedelmi törvény szerint, azonban mégis lehet ok arra, hogy az ott kimutatott egyenleget adó szempontjából alapul ne vegyék. A nyereség- és veszteségszá,mla alakulásának ugyebár egyik tényezője^ a leltár-. A leltárt pedig joga van a kereskedőnek olyan értékkel beállitani, amilyen értékkel takarja, mert a kereskedelmi törvétny lefelé egyáltalán nem állit fel korlátokat a könyveknél. Ha azonban meg akarom tudni, hogy menynyi a tényleges nyereség, épen a leltári tétel helyességét kell megvizsgálnom, és mondhatom a t. képviselő urnák, hogy amikor elrendeljük a könyvvizsgálatot, és azt mondjuk, tessék annak minden egyes tételét, elsősorban a leltárt, másodsorban azokat a tételeket, amelyek 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. a nyereség- és veszteségszámlában passzívákként vannak beállítva, megvizsgálni, hogy adókivetés szempontjából elfogadhatók-e vagy sem, a legtöb esetben a könyvvizsgálattól visszalépnek, úgyhogy ezen a téren, azt hiszem, nagyobb panaszt a pénzügyi hatóságok ellen nem lehet tenni. Egyetlen egy baj van tényleg, de ez azután az állam szempontjából baj, hogy nincs elég emberünk arra, hogy könyvvizsgálat utján állapitsuk meg egyes nagyobb adózóknál, hogy mennyi hát az ő tényleges jövedelmük, amely után meg kellene őket adóztatni. Gál Jenő t. képviselő ur egy külön, bár ehhez a rovathoz talán nem tartozó, kérdést is vetett fel, amelyre szintán felvilágosítást kell adnom. Ö azt kivan ja, hogy az illetékkiszabási hivatalok és adóhvatalok mutassák ki külön azt az illetéket, amely a törvénykezés ejlárások során folyik be, mert az ő tervei szerint ebből lehetne megállapítani azt, hogy a bíróságokon hogyan és mi'képen lehetne segíteni. Errenézye a dolog ugy áll, hogy a törvénykezési illetékek eddig is külön vannak kimutatva az összes^ számadásokban, de sőt — méltóztassék megnézni — magában a költségvetésben is. Törvénykezési illetékek címén külön van előirányozva egy összeg, és minden, ami tényleg törvénykezési illeték, itt van kimutatva. Ebből méltóztatik látni, hogy ez az öszszeg — körülbelül hat és fél millió pengő — kicsi ahhoz, hogy abból a biróságok datálását meg lehessen javitani. De azt hiszem,, a képviselő ur itt talán másra is gondol, nevezetesen ebben a tételben külön nincs más kimutatva, mint az, ami valóban törvénykezési illeték, tehát a törvénykezési bélyeg bevétele, az Ítéleti illetékek, bejegyzési illetékek, ellenben nincs benne egyebek között az ügyvédi meghatalmazások bélyegei, azonkívül nincs ott kimutatva azoknak az iratoknak illetéke, amelyek azáltal válnak illetékkötelesekké, mert a bíróság előtt használták. Ezek azonban nem is törvénykezési illetékek. Ezen a téren tehát a pénzügyi hatóságok tovább nem mehetnek,, mert ez ugy van, amint a képviselő ur most kívánja, Fábián képviselő ur a forgalmiadó alapjának a keresetiadónál figyelembevétele ellen tett kifogást, azt mondván, hogy a pénzügyminister ur és a Képviselőház is ezeknek az adatoknak figyelembevételét szintén eltiltotta. A forgalmiadó-törvénytervezetét — méltóztatnak tudni — én készítettem. A tárgyalások során volt erről szó, azonban mindig csak abban a formában, hogy az akkori viszonyok között ezt egyelőre ne vegyük figyelembe'. Hosszú időn keresztül nem is vettük figyelembe és ma sem azon az alapon vesszük figyelembe a forgalmiadókat, mintha annak alapján akarnók a keresetiadót megállapítani, hanem ott, ahol tényleges adatokkal a keresetet vagy jövedelmet megállapítani nem lehet, különféle kisegitő eszközökhöz, külső ismérvekhez kell fordulni. Ilyen külső ismertető adat egyebek között a forgalmiadó is. A forgalmiadóalapoknak a keresetiadónál való figyelembevételét semmiféle pozitiv törvény el nem tiltja. (Fábián Béla: Csak három ministeri Ígéret!) Nem tudom, hogy őexcellenciája igérte-e? (Bud János pénzügyminister: Épen az ellenkezőjét mondottam!) Annyira nem tudom, hogy ilyen ígéretek történtek volna, hogy akkor, amikor a forgalmiadótörvényeket tárgyaltuk, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a forgalmiadó valóban egészen nyers adó, amely nem tekint nyereséget, csak magát a pénzbevételt. Ebből