Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
Az országgyűlés képviselőházának 171, ülése 192$ május 16-án, szerdán. 411 lehet azután második fokon leszűrni a keresetet, azt az összeget, amely az egyes adózóknak foglalkozásukból származó keresetét állapítja meg. Ha ebből a nyers bevételből leütjük azokat a kiadásokat, amelyek abból levonandók, az ilymódon megszűrt jövedelmekből állítjuk össze a legfelső fokot, a jövedelmiadót. Nem tudom tehát, hogy mennyiben indokolt az a kifogás, mennyiben törvénytelen és mennyiben helytelen az, hogy a forgalmiadó-alapokat a jövedelmiadónál figyelembe vesszük. Ha a forgalmiadó helyesen van megállapítva, abból igenis, lehet következtetni a keresetre. A másik kérdés, amelyre szintén Fábián képviselő ur mutatott rá, az, hogy a haszonkulcsok megállapitása körül vannak hibák. Megengedem, hogy itt történtek hibák. Én a magam részéről és a pénzügyi hatóságok is igyekeznek a hibákat kiküszöbölni azáltal, hogy a szakértőket az egyes (Bródy Ernő: De nem hallgatják meg őket!) Engedelmet kérek, igenis, meghallgatják őket! (Bródy Ernő: A szakértők mondták nekem, hogy nem hallgatták meg őket! — Fábián Béla: Van olyan szakértő, akit nem hallgattak meg!) Igenis, ilyen szakértő van, de meg van az indoka, hogy azt a szakértőt miért nem hallgatták meg. Sok szakértő ugyanis ugy véli a maga feladatát helyesen teljesíteni, hogy be akarja. Jbizonyitani, hogy abban az ágazatban nyereségről, keresetről egyáltalán nem is lehet szó, úgyhogy nagyon sok esetben küldöttünk el szakértőt, mert maga az adózó több jövedelmet vallott, mint amennyit a szakértő megállapított. (Zaj.) Sőt volt olyan szakértő, aki kapacitálni, rábeszélni akarta az adózót, hogy ne valljon be annyit, mert ő úgysem fog annyi jövedelmet javasolni, mint amennyi jövedelmet az illető adózó maga elismer. A szakértő részéről is vannak tehát hibák, aminek indoka lehet talán az is, hogy társaik között népszrüségre kivannak szert tenni, esetleg holmi tisztségnek elérését remélik ezen az utón. Az ilyen szakértőt én nem vehetem komolyan. Fábián képviselő ur a 600. rendeletről is beszélt. Nem akarok részletesen foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az törvényes-e vagy törvénytelen. Mindenesetre törvényes felhatalmazás alapján adtuk ki először 1925-ben, az 1924. évi IV. te. alapján, amely 2. §-ában egyenesen megmondja, hogy a pénzügyi hatóságokat át kell szervezni rendeleti utón. Ugyanez a törvény rendelte el a hivatalos összeállítások kiadását is. Az 1927. évben kiadott 600. számú rendelet tulajdonképen majdnem egészen változatlan átvétele az előző idevonatkozó rendelkezéseknek, kiegészitve a gyakorlati élet által mutatott célszerűségi rendelkezésekkel. Ez a rendelet az adókivetés terén közelebb akarta hozni az adózóhoz a hatóságot. Azért vitte át az adóhivatalhoz az elsőfokú kivetést, hogy az adózó közelebb találja, tehát közvetlenül érintkezhessek vele. Amint előbb mondottam, a másodfokú hatóságnak joga van változtatni az adózó javára és ezt meg is teszi igen sok esetben. A harmadik fórum a felszólamlási •: bizottság, amelynek jogkörét abszolúte nem érinti ez a rendelet. A felszólamlási bizottság teljes joggal működik, mint azelőtt, sőt itt is a múlttal szemben javításokat végeztünk, amennyiben a felszólamlási bizottságnál szakértők bevonását rendeltük el. így tehát az adózók a felerészben maguk közül választott tagok előtt védekezhetnek, vagyis az ő jogaik itt is teljesen biztosítva vannak. A kivetést illetőleg Bródy képviselő ur most kifogásolja azt, hogy korán kapják a fizetési meghagyásokat kézhez, korábban, mint azelőtt. Eddig az volt a panasz, hogy az adókivetések szeptemberben és októberben kerülnek csak az adózók kezébe, és az adózó egész esztendőben nem tudja, hogy milyen adóval kell neki számolnia. Most elértünk végre oda, hogy május folyamán a fizetési meghagyásokat kiadtuk az adózóknak és most ezt méltóztatik kifogásolni és pedig abból a szempontból, hogy ily rövid idő alatt nem lehet alapos munkát végezni. Eddig nem is csinálhattunk alapos munkát, mert az ország 420.000 adózójának adóját kivetni február végétől májusig nem lehetett. Ezen segítettünk épen a múlt esztendőben, amikor a kisadózóknak évről-évre való adóztatását megszüntettük. Ez azt jelenti, hogy Budapesten például az összes adózók száma 45.000 körül van, és ebben az esztendőben nem volt több kivetés, mint körülbelül 5500 tétel. Ennyi tételt el lehet végezni és amint méltóztatik látni, el is végeztünk. Hogy még itt bizonyos bajok vannak? Hát lesznek tovább is, mert egyik esztendőről a másikra ezeket teljesen kiküszöbölni nem lehet. Mindent elkövetünk azonban abban az irányban, hogy ezek a bajok megszűnjenek, és amint fokozatosan majd kiegyenlitődnek azok a helytelen és téves adóztatások, amelyek a múltban voltak, ez minden esztendőben kisebb és kisebb hullámokat fog vetni. Abban a tekintetben, hogy azt méltóztatott mondani, hogy általános emelés történik Budapesten, a pénzügyminister ur őexcellenciája az előbb felolvasott pár adatot. Ez megmutatja, hogy 40.000 adózóhoz egyáltalán hozzá sem nyúltunk. Nem is kérdeztük Őket. Ök fizetik tovább az adót, amelyet tavaly fizettek. Általános adóztatás, általános adóemellés tehát nem történhetett. Akikhez hozzányúltak, azokhoz hozzá kellett nyúlni, mert egészen bizonyos, hogy a múlt esztendei adójuk rosszul volt kivetve. Abból, hogy valaki a múlt évben nem fizetett adót, mert nem tudták megállapítani, hogy mi a jövedelme (Bródy Ernő: Az következik, hogy sokkal rosszabbul megy a dolga!) nem következik az, hogy hagyjuk meg őt ebben a helyzetben változatlanul, hanem az, hogyha adatokat találtunk arra, hogy mennyi volt a valóságos jövedelme a múlt évben, ezek alapján a valóságos alapot állapítsuk meg és az után vessük ki az adóját. Az arányosítás kérdésében is kifogást méltóztatott emelni. Eddig mindig az volt a baj, hogy nagyon aránytalan és egyenlőtlen a kivetés. Ezeket most ki akarjuk küszöbölni és az erre vonatkozó módszer az egész országban teljesen be is válik, mert a legnagyobb panasz sohasem az volt, hogy valaki sok adóval van megróva, hanem az, hogy a másik, akinek több a jövedelme, kevesebb adót fizet. Az arányosítást pedig nem hasból csinálja a pénzügyi hatóság, ahogy Bródy t. képviselő ur mondotta. Minden egyes szakmában összeállítottunk ugyanis egy bizottságot, amelyik a szakmába tartozó adózók között megállapította a sorrendet. (Gál Jenő: Repülő bizottságok!) Hogy azok-e vagy nem azok, nem tudom, mindenesetre megállapították és ha ők maguk megállapítják azt, hogy ki közöttük a^ legnagyobb és ki a legkisebb és azok közül én csak egynek az igazi jövedelmét meg tudom állapítani, akkor az arányosítás először is könnyű, másodszor megnyugvást okoz az egész szakmában; természetesen nem okoz megnyugvást annál az egynél, akinek adóját felemelték. Azt azonban, hogy mindenkit kielégítsünk, csak egy módon lehetne elérni, ha adót egyáltalán