Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1Ù28 május 16-án, szerdán. 409 ját emelték fel, azoknak az, adóját akik eddig a múltban kevésbé voltak megadóztatva, semmi szavam nem volna. De láttam már olyan kivetést is itt a Képviselőházban az egyik újságírónál, hogy azt mondták: nem tudják ugyan megállapítani, mennyi a jövedelme, de következtetnek erre abból, hogy hány szobából álló lakása van és hogy két cselédet tart. Amerikában tényleg nem tartanak cselédet, de nálunk az emberek standard-jéhez ma még hozzátartozik az, hogy cselédet tartsanak. Ebből kifolyólag azután felemelik az adóját! Vagy lehetséges az,, hogy valakinek a kereseti adóját más hasonló foglalkozásúak átlagos kereseti adójához arányositva állapítsák meg? Mert ez is megtörtént s nem is egy esetben, hanem egy egész községben. Méltóztassék megnézni: Csepel községben mindenkinél, akinek keresetiadóját felemelték, a keresetiadó felemelése azon az alapon történt, hogy »más hasonló foglalkozásuakhoz viszonyitva«! A kisadózókat, az egészen kisembereket, a kisiparosokat, a kiskereskedőket és a lateinereket adóztatták meg igy. (Bródy Ernő: Az egyiket ezért, mert gyermeke van, a másikat azért, mert nincs gyermeke, tehát könnyebben él!) Nagyon kérem a bürokráciát, nagyon kérem a pénzügyministeriumot, hogy az Isten szerelméért, ne tegye ezt. Én tudom azt, hogy mindenkinek az a feladata, hogy saját mesterségét folytassa, tudom nagyon jól, hogy a pénzÜgyministeriumban ülő adóistenségeknek és adófőhatóságoknak az a feladatuk, hogy minél több adót szedjenek be, de as Isten szerelméért, nekik is tekintettel kell lenniök arra, hogy nem lehet megölni a tyúkot, mert nem lesz tojás. Lehetetlen helyzet van itt. Itt méltóztatnak élni közöttünk, méltózatnak tudni, hogy ebben az országban már nemcsak a kisiparos és a kiskereskedő ment tönkre, hanem tönkrement a lateinertársadalom is, amelyre állandóan mint az ország gerincére méltóztatnak hivatkozni. Méltóztassék megnézni egy orvos, egy ügyvéd, egy mérnök helyzetét: a szabadfoglalkozású emberek állandóan reszketve várják a holnapot és állandóan azon gondolkoznak, hová és miképen lehetne ebből az országból kivándorolni, mert itt kenyerüket nemcsak azok nem birják megkeresni, akik tegnap hagyták el az egyetemet, hanem azok sem birják megkeresni, akik hosszú évtizedeknek keserves munkáját, mint tőkét, akarták a maguk részére elkönyvelni. Nekem tehát az a kérésem a pénzügyi adminisztrációhoz: elsősorban a 600. számú rendeletet méltóztassék revideálni. Ne ragaszkodjék ehhez senki. Én tudom, hogy minden szülő nagyon ragaszkodik gyermekéhez és tudom, hogy a család támogatja a szülőket a gyermekükhöz való ragaszkodásban. De ha rossz ez a 600. számú rendelet, ha ez sikertelen volt, ha erről a 600. számú rendeletről a gyakorlatban kiderült, hogy jobb lett volna, ha soha meg nem született volna, akkor ne szégyeljük magunkat s ne ragaszkodjunk ehhez a 600. számú rendelethez, hanem, mondjuk meg: ez a rendelet rossz volt, egyelőre visszatérünk >*a régi gyakorlathoz, azután pedig majd a Képviselőház megkérdezése után a Képviselőház segítségével, a szakértők segítségével és az emberi életet ismerő emberek bevonásával fogunk valami ujat alkotni. Ezeket voltam bátor elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra Jkövetkezik? Perlaki György jegyző: Nincs senki feliratkozva. •..-.,• Elnök: Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur megbízásából Vargha államtitkár ur kivan szólni. Vargha Imre államtitkár: T. Képviselőház! Az én jogom csak odáig terjed, hogy felvilágosítás adásaképen szólalhatok fel. Ezen az alapon méltóztassék megengedni, hogy az elhangzottakra néhány felvilágositással szolgáljak. Gál képviselő ur kifogásolta azt, hogy a feleket az adóhatóságok nem fogadják. Ebben a tekintetben, tudom, az utóbbi időkben tényleg történtek bizonyos hibák az adóhatóságok részéről, hogy nem fogadták a feleket abban a mértékben és olyan módon, ahogyan az elő van irva és ahogyan az kötelességük is. Ebben a tekintetben azonban mentségére szolgál a pénzügyi hatóságnak az, hogy épen most, az utóbbi időkben a kivetésekkel lévén elfoglalva, még a délutáni és az esti órák felhasználásával sem tudták azt a nagy tömeget fogadni és mindazoknak panaszát meghallgatni, akik most a kivetésekkel kapcsolatosan hozzájuk fordultak. A képviselő ur azt mondotta, hogy a pénzügyigazgató a bizottság előtt azzal védekezett, hogy nem mondhatja meg a ministernek, mert a ministerhez ő nem fordulhat. Azt hiszem, itt valami tévedés lehet a dologban, mert ha a pénzügyminister úrhoz közvetlenül nem is fordulhat az a pénzügyigazgató, hozzám mindenkor megtalálja az utat és mindenkor elém tud jutni. De tudomásom szerint nem is azt mondta az igazgató, hanem — legalább ugy értesültem és a lapokból ugy olvastam — azt mondta, hogy ő maga is utasította közegeit arra, hogy az adózókat fogadják. Ma már a kivetések nagy része megtörtént. Ezzel kapcsolatba hozom, talán a későbbiekre is alkalmazva, azt a kijelentésemet, hogy a mai kivetési rendszer mellett, ha a pénzügyigazgatóság vagy az adófelügyelő kiveti az adót, az ellen fellebezésnek van helye. Épen az a nagyon kifogásolt 600. számú rendelet is ugy intézkedik, hogyha a kivetés ellen fellebezést ad be az adózó, ezt a fellebbbezést elsősorban a pénzügyigazgató köteles — mégpedig az adózói meghallgatása mellett — letárgyalni és amennyiben a pénzügyigazgatóság arról győződik meg, hogy az adózónak igaza van, kötelessége az adókivetést saját hatáskörében helyesbíteni vagy arra a mértékre leszállítani, amelyre az adózó kéri. Ha az adózó kérése egészében nem teljesíthető, köteles a kivetést abban a részében helyesbiteni, amely részben ő a panaszt alaposnak találta és csak a többi részét, illetőleg erre vonatkozó igazgatósági határozata ellen beadott ujabb fellebbezést terjeszti a felszólamlási bizottsághoz. Ez a 600. számú rendelet életbelépte óta a helyzet. Minden esetre már eddig is bebizonyosodott, hogy ez a rendszer jó. A felszólamlási bizottságok elé sokkal kevesebb panasz kerül. Méltóztassék megengedni, hogy végigmenjek ezen a vonalon. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Fábián képviselő ur azt kifogásolta, hogy á panaszok felterjesztése hosszú ideig huzódih. úgyhogy mire az adózó a közigazgatási bíróság ítéletét megkapná, addig az adóért, amely csak birtokon kivül támadható meg, végre is hajtják. Ebben a tekintetben a törvény tényleg ugy rendelkezik, hogy csak birtokon kívül van panasznak helye. A pénzügyi hatóság azonban a végrehajtások felfüggesztését elrendelheti és én ugy tudom, — a hozzám került panaszoknál ez mindenkor meg is történt — hogyha tényleg vitás volt az, hogy jár-e az adó vagy sem, a halasztást mindenkor meg is adták. De
