Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
408 Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. esetben, ha ez egyszerűsítést jelentett volna. Egy bürokratikus intézkedésnek és egy uj pénzügyministeri rendeletnek csak az lehet a célja, hogy egyszerüsitsen, hogy kevesebb munkaerővel elvégezzék a régi munkát. De azt nem fogja az államtitkár ur sem állithatni, hogy a 600-as rendeletnek az lett volna a következménye, hogy most el tudják végeztetni ugyanavval a munkaerővel a régi munkát. Mert mi az eredmény? El kell ismernem, hogy a pénzügyi tisztviselői kar erején felül dolgozik és el kell ismernem, hogy nemcsak a pénzügyministerium palotájának ablakai világosak éjszaka, mert ott a pénzügyi tisztviselők dolgoznak, hanem igenis akárhova megyek, pénzügyigazgatósághoz, adófelügyelőséghez, azt látom, hogy^ nincsen ott délelőtti munka, hanem van délutáni munka és éjszakai munka. De az Isten szerelméért, teljesen felesleges, teljesen hiábavaló ez a munka, teljesen hiábavaló módon dolgoztatják ezeket az embereket erejükön felül. (Gál Jenő: Rubrikáaás!) E helyett a rubrikázás helyett a pénzügyi, tisztviselőket is a való élethez kell hozzászoktatni. Ez az. amit én a 600-as rendeletre vonatkozólag egyelőre elmondottam. Nagyon kérem a pénzügyministeriumot, méltóztassék; belátni azt, hogy súlyosan méltóztattak ennek a rendeletnek kibocsátásával tévedni. Súlyos tévedés volt az egész rendelet elkészítése nemcsak közjogilag, hanem a gyakorlati élet szempontjából is. Ezt a rendeletet sohasem lett volna szabad kiadni addig, amig ezt az anyagot gyakorlati emberekkel meg nem beszélték. És még egyet. Az én véleményem az, hogy mielőtt kibocsátok egy rendeletet, amelyei egy egész pénzügyi adminisztrációt, egy régi gyakorlatot boritok fel, előbb végigcsinálok egy próbát. Az országban annyi adóhivatal van, annyi lehetőség lett volna arra, hogy a 600-as rendeletben megállapított rendszabályokat kipróbálják, és akkor az első próba után kiderült volna, hogy — Isten ments — a 600-as rendeletet kibocsátani nem szabad. Méltóztassék megengedni ezután, hogy ennél a tételnél foglalkozzam azzal is, hogy a kivetéseknél tekintetbe veszik a forgalmiadót. Sokat veszekedtünk és vitáztunk hosszú esztendőkön keresztül, amikor a forgalmiadókivetésekről volt szó. Kormánypárt, ellenzék, minister, államtitkár, valamennyien nagy egyhangúsággal, egyöntetűséggel megállapodtunk abban, hogy a forgalmiadó-alapokat nem fogják tekintetbe venni sem a keresetiadó, sem a jövedelmiadó-kivetéseknél. Megállapodtunk ebben elsősorban azért, mert az volt a felfogásunk, hogy a forgalmiadónál elsősorban a forgalom állapittassék meg, másodsorban azért, mert hiszen a forgalmiadónál jelenleg a pausálrendszer van bevezetve az egész ország területén. És most mi történik? Ha valamely szerencsétlen adózó a maga forgalmiellenőréivel kiegyezett már, mert nem tudja az a nyomorult, hogy mit csináljon, tehát kiegyezik... Elnök: A képviselő ur beszédideje letelt. Kérem méltóztasék beszédét befejezni. Fábián Béla: Szabad kérnem meghosszabbítást? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Elnök: Mennyi időre kór a képviselő ur meghosszabbítást? Fábián Béla: Tiz percre! (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igenl) A Ház a kért tízperces beszédidő-meghosszabbitást megadta. Fábián Béla: Most tehát mi a helyzet, annak ellenére, hogy itt az egész Képviselőház, a minister és a ministerium megállapodott abban és az ország egész közönségének megmondottuk, hogy a forgalmiadóalapokat a kereseti- és jövedelemadó kivetésénél nem fogjuk tekintetbe venni? Mi történik ma? Amikor a beosléseJL alapján történik az adókivetés, _ az egyenesadókivetéseknél egyszersmind mindenütt ott találjuk, hogy a félnek forgalmiadóalapja ennyi és ennyi. Felfogásom szerint igenis állami érdek az, hogy a közönségben állandóan fentartsuk azt a hitet, hogy amit a magas állami polcon, a piedesztálokon ülő egyének neki megígérnek, azt meg is tartsák. Hogy állunk most ezzel a helyzettel? Kezdődött ez még Hegedűs Lóránt pénzügymin isters ége idején. Amikor Hegedűs Lóránt a forgalmiadót behozta, Ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy a forgalmiadókivetések és a forgalmiadóalapok nem fognak tekintetbe vétetni. Utána jött Kállay Tibor, majd Bud János. Három pénzügy minister Ígérte ezt meg, megígérte az egész Képviselőház, és a pénzügyi adminisztráció ezt az Ígéretet nemcsak hogy nem tartja meg hanem egészen nyíltan arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem is óhajtja megtartani. Eredetileg én arra az álláspontra helyezkedném, hogy annál az iparosnál vagy kereskedőnél a forgalmiadóból megállapítom, hogy mennyit forgalmaz az üzlet és ennélfogva megállapíthatom a keresetét és a jövedelmét is. Ez volna a helyzet, Azonban mi a baj? A baj az, hogy példának okáért most ennél a hivatalnál, amelyről később leszek bátor beszélni, a kutatóhivatalnál beidézték az egyes szakmák embereit, beidézték például a divatárusokat, és azt mondták nekik: most meg fogjuk állapítani a haszonkulcsot. Erre a divatárusok azt mondották, hogy a haszonkulcs a mai időben, amikor tulajdonképen nem tudunk nyereségre dolgozni, 2% és 2V2%. Erre kijött az adókivetés a forgalmiadó alapulvételével és megállapították azt, hogy a haszonkulcs 10%. Ez az egyik. Másik dolog a becsléseknél az, hogy a gyerekszámot is tekintetbe veszik. Huszár Károly volt ministerelnök ur végigharangozza itt az egész országot, Serédi Jusztinián hercegprímás nagy beszédeket tart, amelyekben azt mondja, hogy egy ország csak akkor erős, ha abban az országban sok gyermek van, mert ezek képviselik a jövendő nemzedéket. A ministerelnök ur itt a Képviselőházban válaszol Huszár Károlynak, hogy igenis az egyke-rendszer ellen fogoki küzdeni és mindent meg fogok tenni, hogy az országban a gyermekszám szaporodjék. Más országokban adó- és más kedvezményeket adnak minden többgyermekes családnak, nálunk pedig az a helyzet, hogy a kivetés alkalmával akként állapítják meg a becslés alapján az illető adózó jövedelmét, hogy azt mondják: van négy gyermeke, ennek a négy gyermeknek eltartása, ruházata, neveltetése ennyibe kerül, minthogy tehát négy gyermeke van, és több a kiadása, ennélfogva többet is kell keresnie! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugyanez a helyzet a másik oldalon, ahol azon az alapon róják meg azt a szerencsétlen embert adóval, hogy azt mondják: van két gyermeke és van háromszobás lakása, - azon kívül a háromszobás lakáshoz tart két cselédet. Hát mit csináljon az a szegény nyomorult ember, akinek két gyermeke és felesége van és rendes polgári foglalkozása van, aki lateiner ember, és azonkívül még ott él nála valamelyik családtagja? Ebből kifolyólag mégis felemelik az adóját. Ha a pénzügyminister urnák volna igaza„ hogy csak a tehetőseknek, csak a gazdagoknak adó-