Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 mú^us 16-án, szerdán. 407 érkeznie a közigazgatási bírósághoz, nyáron jut oda, mintán pedig a közigazgatási biróság nyáron nem dolgozik, csak ősszel kerül elintézésre. Nekem nem volna semmi kifogásom ez ellen, méltóztassék csak ezt a játékot folytatni, négyféle tisztviselőt dolgoztatni ott, ahol elég volna egyféle tisztviselő is, — mondom, ez ellen nem volna kifogásom abban az esetben, ha ebből baj nem származnék. De baj származik belőle, mivel a beadott felszólalásnak csak 6 hónapig van a harmadfokú végrehajtásra is halasztó hatálya... (Vargha Imre pénzügyministeri államtitkár: A panasznak nincs felfüggesztő hatása!) Én azt mondottam, hogy nern szoktak árverezni 6 hónapig, harmadfokú végrehajtásról beszéltem, harmadfokon végrehajtást 6 hónapon belül nem szoktak elrendelni. Ellenben mi történik? Az adófelszólamlási bizottság határozata ellen felszólal az a szerencsétlen ember a közigazgatási birósághoz, mielőtt azonban panaszára a közigazgatási bíróságtól leérkeznék a határozat, már régen el is árverezték. Ennélfogva tehát az a kérésem, ne méltóztassék túlszigoruan ragaszkodni a 600-as utasításhoz, hanem ellenkezőleg, a 600-as utasítással szemben méltóztassék kimondani azt, hogy amig nincs elintézve az adózó adópanasza, addig az adózó holmiját nem lehet elárverezni, kivévén azt az esetet, ha az előző esztendő mértékéig adóját be nem Szett/ 1 . Ez az első kérdés A másik kérdés a következő. Valakinek túlfizetése van. Itt van a 600-as utasitás egyik leghumorosabb esete, mert a 600-as utasitás értelmében, ha túlfizetem az adót, hogyan járnak el? A régi világban az volt a helyzet, hogyha túlfizettem az adót, beadtam a kérvényt az adófelügyelőséghez, kérve, utalják vissza az adót. Beadtam a kérvényemet és megállapították, hogy túlfizetés van, és azután adómat visszakaptam. (Vargha Imre államtitkár közbeszól) Vagy visszakaptam, vagy javamra irták. (Vargha Imre államtitkár közbeszól.) Ha valaki megszűnt adóalany lenni, (Vargha Imre államtitkár: Akkor visszakapta!) tehát vagy visszakapta adóját, vagy javára irták. Én ugyanazt mondottam, amit az államtitkár ur mondott. Ellenben ma mi a helyzet?-Ma az a helyzet, hogy a 6. § értelmében kérvényemet legelőször be kell adnom a pénzügyigazgatósághoz, ahol először iktatják, azután a pénzügyierazgatóság leküldi az adófelügyelőségnek, az adófelügyelőség leküldi a községnek annak megállapítása végett, igaz-e az, ami az én kérvényemben foglaltatik. Most a község visszaküldi az adófelügyelőséghez, az adófelügyelőség visszaküldi a pénzügyigazgátósághoz, tehát míg régebben egy helyet járt meg az akta és én pénzemet azonnal visszakaptam* ma ez az akta öt hiva^ talt, öt tisztviselőt, öt kezelőt foglalkoztat az uj utasitás szerint, aminek a gyakorlatban az a következménye, hogy nemcsak félesztendő, vagy egy esztendő, hanem rendesen másfél esztendő telik el addig, amig a pénzügyigazgatóságnak módjában van érdemben határozni a felett, hogy nekem visszaadja-e a pénzt, vagy nem. Most azonban mi történik? Ez alatt a másfél esztendő alatt már régen ki van vetve az uj adó és ennélfogva a pénzügyigazgatóság megállapítja ugyanazt, hogy nekem a múlt esztendőről túlfizetésem van benn, egyszersmind azonban megállapítja azt is, hogy minthogy közben uj adóm esedékessé vált. a pénzt nem adja vissza, hanem azt uj adószámlám javára irja. Én nem vagyok teljes mértékben annak híve, hogy mindent, mint a régi ősi korszakban, szóbelileg intézzenek el, de ha a ré?i bürokráciának voltak olyan megállapított formái, amelyek beváltak, hogy például egyetlen egy fórum döntött abban a tekintetben, hogy nekem visszafizetik-e túlfizetett adómat, — ahhoa pedig nem kell különös isteni adomány, hogy megállapítsák, . f hogy én több adót fizettem, mint amennyi tőlem jár — nem lenne-e egyszerűbb dolog ezeket a formákat betartani? Ha pedig nem kell hozzá isteni adomány, miért kell ezzel három hivatalt foglalkoztatni? Elég volna egy hivatalt egyetlen egy alkalommal ezzel foglalkoztatni, azt a hivatalt, amelynél az én adótúlfizetésem történt. Az a hivatal állapítsa meg, hogy túlfizetés történt és adómat szolgáltassa vissza. Ugyanez a helyzet a részletfizetéseknél. A részletfizetéseknél fennáll az az anomália, hogy bár a ministeri utasítás szigorúan meghagyja az adófelügyelőségeknek és pénzügy igazgatóságoknak, hogy adjanak részletfizetési kedvezményt különösen olyan egyének részére, akik fizetni nem tudnak, ennek az utasításnak nem tesznek eleget. Az én figyelmemet erre egy szegény mezőtúri cipész esete hivta fel. Ez a szegény mezőtúri cipész beadott egy kérvényt. Bizonyos adókkal tartozott, mert családi bajai voltak, elleniben minden hátralékos adója biztosítva volt azzal, hogy reá volt kebelezve saját házára. Most beadott egy kérvényt, amelyben kérte, engedjék meg neki, hogy adóját részletekben fizesse meg. A kérelem beadási időpontja túlterjedt azon a határidőn, amely a 600-as rendelet értelmében az adófelügyelőségeiket és pénaügyigazgatóságokat megilleti, a kérvényt tehát fel kellett terjeszteni a pónzügyministeriumba. A pénzügyministerium meg is adta ennek a szerencsétlen embernek a részletfizetést, de mire leérkezett az a pénzügyministeriumból a részletfizetési kedvezmény, akkor már elárverezték a házát. (Vargha Imre államtitkár közbeszól.) Kérem, én konkrét esetet mondok, t. államtitkár ur, minden alkalommal. Rögtön nevet méltóztatik tőlem kapni. Soha még nem volt arra eset, hogy név nélkül, vagy pedig az eset konkrétuma nélkül valamit elmondottam volna. Nagyon kérem a pénzügyi államtitkár nrat, és a pénzügyminister urat, hogy ne méltóztassék a 600-as rendelethez ragaszkodni. Tessék elhinni nekem, sokkal egyszerűbb volt a régi adminisztráció, sokkal jobban bevált, a közönség is sokkal jobban hozzászokott a régi adminisztrációhoz. (Gál Jenő: Térjünk vissza a törvényhez!) Tudom nagyon jól, hogyan áll a helyzet. Nem akarok nagy vitát provokálni a pénzügyministerium között és közöttem. Az én felfogásom az, hogy ezt a 600-as rendeletet a pénzügyministeriumnak nem is lett volna szabad kiboesátania azért, mert ez csak akkor lett volna kibocsátható, ha ehhez a Képviselőház hozzájárult volna. Nagy, tudományos vitát lehetne folytani a szanálási törvény alapján, hogy volt-e joga a pénzügyministeriumnak ezt az egész állami adminisztrációt megváltoztató 600-as rendeletet kiboesátania, vagy nem. (Gál Jenő: A rendelet erősebb, mint a törvény!) Az én véleményem szerint olyan rendeleteket, amelyek törvényeket változtatnak meg, a pénzügyministerium ma már nem bocsáthat ki. (Vargha Imre államtitkár: 1927-ben bocsátottuk ki!) Értem, 1927-ben méltóztattak kibocsátani. Tehát 1927-ben is csak akkor bocsáthatta volna ki a pénzügyministerium ezt a rendeletet, ha a pénzügyminister ur a Képviselőháznak bemutatta volna. Ezt a rendeletet pedig soha itt a Képviselőháznak be nem mutatták. Do én még ebbe is belementem volna abban az 67*"
