Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. 387 kor minden gazdasági tevékenységnek bázisa, alapja a föld volt. Ez a felfogás azonban későbbre is átültetődött. A kapitalizmus hirtelen jött és hirtelen bontakozott ki nagy erővel és szembe tudta állitani még mindig, mint legbiztosabb adóforrást, a földet és dacára annak, hogy közben hatalmas arányokat öltött, azzal a felfogással, hogy óriási rizikója van, mentesíteni tudta magát sok tehertől. De még volt egy másik elméleti indokolás is. Engedelmet kérek, hogy erre kitérek, de mindez a kérdéshez hozzátartozik. (Halljuk! Halljuk!) Hangoztatták azt a hires Eicardo-féle tételt, hogy a földjáradék valami illetéktelenül elért jövedelem, ami más téren nem lehetséges. Lehet, hogy az elméleti közgazdászok nem fognak engem megérteni, nem fogják elismerni, amit én most vitatni fogok, de én azt tartom, hogy a viszonyok változtak és ezeknek a felfogásoknak is változniuk kell. Nem hiszem, hogy valaki azt merné állitani, hogy a földjáradék ugy áll, abban a maga tisztaságában, amint azt ez a nagy angol nemzetgazdasági tudós áilitotta. Kétségtelen, hogy ma is vannak rosszabbul és jobban termő földek. De egy lényeges pontja volt ennek az elméletnek, hogy tudniillik a távolságokat nem lehet legyőzni. Ma azonban azt látjuk, hogy az európai mezőgazdaságnak rendkívül nehéz helyzete épen abból származik, hogy nines távolság a gabonaforgalom tekintetében, sőt_ ellenkezőleg: mentől távolabb vannak, annál jobban tudnak versenyezni két okból is. Egyrészt azért, mert ott a termelési költségek ' alacsonyabbak, másrészt azért, mert olyan szállitási viszonylatban vannak, hogy a legolcsóbb szállitási tételekkel tudják felvenni a versenyt, mert hiszen viziszállitásról van szó. Én azt hiszem tehát, hogy bizonyos vonatkozásban ennek az elméletnek mondjunk bucsut; mert ha ma azt látom, hogy Triesztben nem tudunk versenyezni, mert ott olcsóbb az amerikai búza ára, ez minek a következménye 1 ? (Beck Lajos: A rossz tarifapolitika az oka!) Bocsánatot kérek, igen t. képviselőtársam egyet ne felejtsen el, hogy tudniillik itt egy európai gondolattal állunk szemben. Az a kérdés, hogy mit akar Európa? Önmagát akarja elláttatni, ameddig lehet, vagy nemi Mert hiába próbálnék akármilyen tarifaengedményt adni, ha a többi államok ugyanazt nem cselekszik, (Ugy van! jobbfelől.) és ha nem tudok közvetlenül hozzájutni ahhoz a piachoz, amelyen el kell helyezkednem, ha más államokon kell átmennem, amelyek nem érzik át ennek a célnak jelentőségét, fontosságát. Igenis, itt van az a súlypont, ahol sokat lehetne segitenj Európa mezőgazdaságig helyzetén. De Európa ezt nagyon nehezen látja be, és félek, hogy sok időbe kerül, amig belátja, és igy talán olyan helyzet fog bekövetkezni, mint amilyen a 80-as években volt, amikor szintén kivezető utat kellett keresni egész Európa mezőgazdasági válságából. Ez az egyik tényezője annak, hogy itt mezőgazdasági válság van, amely nemcsak nálunk, de kivétel nélkül egész Európában jelentkezik. A másik tényező az, hogy Amerikától kezdve végig óriási árdiszparitás van az ipari cikkek, a termelést szolgáló cikkek és a mezőgazdasági cikkek ára között. Érdekes, hogy a háború előtt — méltóztassanak visszaemlékezni — mindig az volt a felfogás: olcsó élelmiszerárak, olcsó iparcikkárak. Ez volt tényleg a szituáció, (Ugy van! jobbfelöl.) mert mentől jobban lementek az élelmiszerárak, annál olcsóbb volt az ipari cikkek ára is. Ma megvan az első feltétel. Nemrégiben egy igen érdekes könyvet olvastam az Egyesült-Államokról, — amely magyarázza azt, hogy miért van ott is nehéz és krizises helyzetben a mezőgazdaság. Nehéz helyzetben van azért, mert a könyv szerint — ha jól emlékszem, lehet, hogy tévedek — a mezőgazdasági termények árának indexszáma 130, mig a termeléshez ^ szükséges ipari cikkekké 170, ehhez Amerikában hozzájárul még egy súlyos termelési költség, a munkabéreik nagyobb mérteiké. Tessék meglátni, hogy ugyanez a. helyzet az európai államokban is, amely egy kissé még variálóclik a vámtarifák hatása folytán. Ha pedig keresem az okokat, akkor megállapíthatom, hogy az egyik ok az, hogy az ipari termelés is megnehezedett, amit el kell ismerni. De az iparnak jól megszervezettségével azok a bajok, amelyekaz ipar terén jelentkeztek, az árban találhatják és keresik a rekompenzációt, amely talán egy túlfűtött termelés esetén veszteséget jelent. A kartelltől kezdve végig mindenütt van organizáció — és ezzel szemben a mezőgazdaság szervezetlenül áll. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A mezőgazdaság teljesen ki van szolgáltatva az egymás közötti legélesebb versenynek (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) és csak most kezdenek arra a gondolatra ébredni, nemcsak nálunk, de külföldön is, hogy hiábavaló lesz a, sok: fáradozás akkor, ha a mezőgazdaság téren is nem történik valami az árak dolgában. (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszem, hogy ezt a gondolatot sokan nem fogják szimpátiával fogadni, azt fogják mondani, hogy én drágitásra törekszem. Nem! Én egyensúlyra törekszem, mert egyensúlyt kiell teremteni mentül előbb világgazdasági szempontból is, a mezőgazdasági és ipari árak között. (Ugy van! Ugy van!) Mert én ipart anélkül, hogy annak piaca legyen, — holott a piacot elsősorban a mezőgazdaság szolgáltatja, mert az adja ki a lakosság legnagyobb részét — a magam szerény tehetségével elképzelni nem tudok. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) (Várnai Dániel: Hogyan gondolja a minister ur ezt az egyensúlyt megteremthetni 1) Ennek száz módja is van, t. képviselőtársam. S most eljutottunk egy fontos kérdéshez, amelyet erről az oldalról is igen sokan érintettek, de különösen behatóan foglalkozott vele Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársam. Megint csak ott állunk a termés értékesítésének problémájánál. És ne méltóztassanak azt hinni, hogy alszik a világ. (Farkas István: Itt alszanak!) Képviselőtársam rendszerint! (Rothenstein Mór: A minister ur személyeskedik!) Méltóztassanak utána nézni, hogy Amerikában foglalkoznak ezzel a gondolattal és^ ott vannak is már bizonyos tervek ebben az irányban. Azt tartom, hogy mentül inkább kivitelre van szorulva egy állam, annál inkább kell bizonyos terményértékesítési organizációról gondoskodni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és^ a közéven.) Ez nem olyan tétel, amelyet csak állitani, hanem megvalósítani is kell. De ne méltóztassanak azt hinni, hogy én ezt nem tartom nehéz feladatnak; nehéznek tartom, mert hiszen ma az exportőrök neim nagy számban vannak, a tőkeerős pedig közöttük kevés. De én, igenis azt tartom, hogy ezeknek lehetne együttesen dolgozniok, mert ha azt látom, hogy az importállam önmagától organizálódik és mint egységes vevő lép fel... (Fábián Béla: Szovjet politika a külkereskedelemnek az állami kézbe való vétele!) T. képviselőtársam, ismételten kijelentem, hogy nemcsak erre nem gondolok, — ezt hagyjuk Oroszországnak, én ezzel nem foglalkozom és nem is akarok foglalkozni, —