Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

388 Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. hanem tovább megyek: én csak a kereskedelmen át tudom ezt a kérdést megoldani és azt tartom, hogy minden olyan fáradozás, amely a kereskedelmet kikapcsolja, előre csütörtököt mond. (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) T. Ház! Visszatérve, most azokhoz az adatokhoz, amelyeket Gaal Gaston igen t. képviselőtársam felvetett, egészen nyiltan meg kell mondanom, hogyha nem is olyan éles az a disparités, amint ő beállitotta, de bizonyos disparités a föld adózási viszonyai és a többi foglalkozások között objektive! megállapítható. Megvan ennek a természetes oka is. A föld el nem tűnhet, azt nem lehet be nem vallani, mert hiszen az be van jegyezve, tehát nem kell megbecsülni sem. Az ott van és hozzá ott vannak még; azok a személyi adók is, amelyek kialakultak a földdel szemben és amelyek nagyrészt reáladókká lettek. Ezzel szemben viszont egészen nyíltnak kell lenni abban a tekintetben, hogy a másik oldalt nem könnyű megfogni és még hozzá óvatosnak is kell lenni. A világháború előtt a különböző ipari, bank, hiteléleti, kereskedelmi, bánya stb. vállalkozásokba befektetett tőkeösszeg Európában 500 milliárdot jelentett aranyban. Ennyit jelentett körülbelül a földben lévő vagyon is. Ha veszem az egyes nemzetek vagyonösszeállitását, ott is azt látom, hogy a kettő nem tért el messze egymástól, tudniillik, nem tért el messze egymástól a mezőgazdaság és az ipar. Az ipar azóta jobban fejlődött és jobban is kellett fejlődnie, mert hiszen nem annak a törvénynek hatása alatt áll, mint a mezőgazdaság. A mezőgazdaságnál ugyanis egy bizonyos határon túl minden tőkebefektetés csökkenő termelékenységet hoz létre, az iparnál azonban majdnem határtalan a fejlődés lehetősége, mert ott legfeljebb csak rosszul lehet spekulálni, de ez egy egészen más kérdés. (Erdélyi Aladár: Az speciális magyar hiba!) A helyzet az, hogy végeredményben a vagyonnak ez a része, nem fizet annyi adót sem nálunk, sem külföldön, mint amennyit kellene fizetnie. Csak egyetlen országról, Angliáról, nem merném ezt állítani, ahol a megadóztatás ebben az irányban tényleg igen erőteljes, Ne áltassuk azonban magunkat itt olyan intézkedésekkel, amelyeket igen t. képviselőtársam mond, azokkal célt nem fogunk érni. Mert a tőke mobil, az nincsen megrögződve, és ha olyan adóztatást akarnánk amelyet az terhesnek talál, akkor annak nagy része ki fog vonulni az országból. (Ugy van! balfelöl') Ha pedig kivonul, ez a másik oldalon megtermi a maga rossz hatásait. Ehhez a kérdéshez tehát csak óvatosan és megfontoltan lehet hozzányúlni. (Ugy van! balfelől.) Én megengedem, hogy igaza van igen t. képviselőtársamnak abban, hogy ez a rész még nem adózik eleget; de abban az irányban dolgozunk, hogy megfelelően adózzék. Mi nem akarjuk, hogy többet adózzék az egyik, mint a másik oldal, hanem azt akarjuk, hogy mindenki igazságosan és arányosan adózzék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azért hoztam fel ezt, hogy feleljek Fábián Béla igen t. képviselőtársamnak. Méltóztassék csak elképzelni a helyzetet. Hiszen az igen t. képviselőtársam pénzügyi fogalmazó volt.. (Fábián Béla: Törvényszéki biró! — Derültség. — Meskó Zoltán: Csak ugy néz ki!) Sajnálom, mert visszahivtam volna régi foglalkozásához. (Meskó Zoltán: Forgalmiadó ellenőr volt! — Derültség.) Ha látja az adóbevallásokat, meg fog győződni arról, hogy itt a noli me tangere áláspontjára helyezkedni nem lehet. Én megengedem, hogy a pénzügyi adminisztráció nem találja el mindig a leghelyesebb módot, de tessék tisztában lenni azzal, — és én kénytelen vagyok most is kiállítani a pénzügyi adminisztrációról a bizonyítványt, — hogy erre az adminisztrációra büszke lehetne bármely ország. (Bródy Ernő:

# Hasból dolgozik! — Felkiáltások jobbfelől: Ön beszél hasból! — Malasits Géza: így préselni kevés országban tudnak! — Zaj.) Igen t. képviselőtársam, ha hasból adnak neki adatokat hasból is kell dolgoznia. (Derültség. -— Meskó Zoltán: Maguk meg hasból beszélnek! — Bródy Ernő: Mindenki elpusztul itt! — Meskó Zoltán: Terézvárosi hasbeszélő!) Méltóztassék csak utána nézni a dolognak. Hiszen én nem akarok, nem is szabad, egyéni példákbal jönni, de meg vagyok róla győződve, hogy ha most listával jönnék és felolvasnám, a képviselőtársam mindig utánam mondaná: igen, kevés adót fizet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Én nem hasból beszélek, én tények alapján beszélek, igen t. képviselőtársam, és azt kérdem, vájjon az az igazság, hogy akinek jövedelme megengedi és akire nézve jövedelme kötelezővé teszi, hogy többel járuljon hozzá az állami jövedelmekhez, a másiknak hátrányára és kárára kevesebbet adózzék? Én ezt nem birom elfogadni, igen t. képviselőtársam (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) és nem is fogadhatom el, mert tulajdonképen ezeknek panaszai, akik ha nincsenek is olyan nagy számmal, de nagy lármát tudnak csinálni a maguk érdekében jelennek meg itt mindig — vagy legalább is igen gyakran — mint közvélemény. Talán engem is megtévesztenének, ha meghallgatnám az ő sirámaikat és ha nem tekintenék be jobban az adataikba. De ezen a téren is meg kell valamit állapitanom. A nagy kutató-osztály, amelyet igen t. képviselőtársam emiitett, kell, hogy bizonyGS adatok birtokába jusson, habár talán itt-ott túlment a határon. (Fábián Béla: Sok a kék lap, meg a sárga lap!) De méltóztassanak elhinni, hogy sokszor többre engednek következtetni a külső jelek, mint más jelek, amelyek számításba jönnek. Nem találnám helyesnek, hogy ebben az irányban ne dolgozzunk, mert csak ezzel csökkenhet annak a nagy vádnak jelentősége, amelyet Gaal Gaston igen t. képviselőtársam felvetett. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy miir a mezőgazdaság majdnem precízen fizeti az adóját, csak talán a tisztviselő az, aki precízebben fizeti, addig a többi foglalkozási ágaknak — legyünk őszinték és objektívek — mégis több módjuk van a nem kellő adófizetésre. (Ugy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon és a középen.) Ugy értettem a t. képviselőtársam beszédét, hogy ő itt egyensúlyt akar. Ezt iaz egyensúlyt a nyugalom érdekében is meg kell teremteni és csak erre vonatkozik az, hogy tényleg kell kutatni és egyes esetekben fel kell emelni az adót. De ha elővesszük ezeket az eseteket, majd meglátjuk, hogy ez az emelés nem is olyan túlzott. Mert eggyel tisztában kell lennünk az^ adókivetéseknél. Megengedem, hogy egyik-másik, oldalon az adókivető hatóságok tévedtek, többet vetettek ki. Az én jelentéseim szerint azonban általában inkább kevesebbet. (Fábián Béla: Csak a főösszeg ne legyen több !) De ne tegyenek nekem szemrehányást, mert a mai napig^ valóban nagyon óvatosan kezeltem ezt a kérdést. Tessék megnézni akár ma-