Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

384 Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án

f szerdán. csak örömmel tudok hozzájárulni minden olyan kérdés megoldásához,, amely termelésünket előbbre viszi. Itt nem lehet olyan eredményeket elérni, amelyek m ár ól-holnapra jelentkeznek, mert a gazdasági élet természetes fejlődésével kell számolni. Méltóztassanak nyugodtan megvárni azt a beruházási programmot, amelyet a közeli napokban be fogok terjeszteni. Azt hiszem, mindenki megelégedéssel fogja fogadni nemcsak azt a szép programmot, amelyet a földmivelésügyi minister ur és a kereskedelemügyi minister uir kidolgozott, hanem mindenki újból látni fogja azt is, hogy a mai pénzügyi politikánk — talán eltérőleg más idők pénzügyi politikájától, — ahol csak lehet, beleviszi abba a közgazdasági gondolatot. Én ezen a címen vállaltam tárcámat és meg vagyok róla győződve, hogy amit lehetett, meg is tettem ebben az irányban. Nem tudtam csodákat művelni — ilyet nem is lehet várni; kérem azonban, hogy legyen mindenki annyira^ tárgyilagos, t hogy amikor felállítja a mérlegét az eddigi működésemnek, keresse azt, vájjon volt-e abban gazdaságpolitika vagy sem? Én azt tartom, hogy minden más intézkedéstől eltekintve a gazdaságpolitikai momentumokat a lehetőség szerint figyelembe vettük, és méltóztassék elképzelni, milyen nehéz gazdasági helyzetben volnánk ma, ha ez nem sikerült volna. Méltóztassék elképzelni, mi lenne, ha a deficit fedezésére használtuk volna fel a külföldi kölcsön egész, összegét, ha nem tudtuk volna ezeket a beruházásokat eszközölni. Lakatos Gyula igen t. képviselőtársam egészen helyesen mutatott rá, hogy van a takarékosságnak oly fajtája is, amely az államon át jelentkezik és olyan célok megvalósítására törekszik, amelyeknek megvalósítására egyes egyén sohasem volna képes. A földmivelésügyí minister ur a napokban egy nyilatkozatot adott közre, amelyben, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy a vizi-társulatokat ugy sikerült helyrehozni az elmúlt évek alatt, hogy 4-4 millió katasztrális hold termését lehetett megmenteni. (Éljenzés a jobboldalon.) Tessék arra gondolni, ha én, mint pénzügyminister nem értettem volna meg ennek a problémának jelentőségét és egy évben árvizek árasztották volna el az országot, ki vállalta volna a felelősséget? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha a vasutak ma rendben vannak. — bár még nagy nehézségekkel küzdenek, mert nincsenek egészen a modern szükségletekhez mérten berendezve — ha a posta visszanyerte világhivatását és szerepét, ha azt látjuk, hogy az utakat ki tudjuk építeni, ha a kultuszminister ur bejelentette, hogy töhb, mint háromezer iskolát létesített, ha azt látjuk, hogy már alig lesz vármegye, amelyben kórház ne lenne, — (Várnai Dániel: Nono, kérem! — Zaj a szélsőbaloldilon.) lesz, azt mondom^hogy lesz, (Esztergályos János: Addigra Jánossy képviselő urnáik is megnő a szakálla!— Zaj.) hogy a népjóléti minister ur két-három év alatt meg fogja oldani ezt a kérdést, méltóztassék tudomásul venni, hogy meg fogja oldani — és ha azt ^vesszük, hogy segítségére jöttünk különböző hitelekkel a gazdasági életnek, nem téve különbséget a különbötző gazdasági ágak között, akkor, azt hiszem hogy a mai nehéz viszonyok között, amit meg lehetett tenni, megtettük. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De azzal legyünk tisztában, hogy még ma sem állunk könnyű helyzettel szemben. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk egyrészt visszafelé is kell egy pillantást vetnünk, az elmúlt időre, de másrészt meg kell azt is néznünk, hogy tulajdonképen milyen a világgazdasági helyzet. Mi hamar elfelejtjük a rosszat. Tessék csak visszagondolni az öt év előtti időkre, nem is beszélve a nyolc évvel ezelőtti időkről. Mégis szolgálni tudtuk a fejlődést és hogy nem tudtuk elhárítani az összes nehézségeket, nem rajtunk múlt, hanem abból a helyzetből származik, amelybe • minket belekényszeritettek. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ne itt tessék folyton keresni a bajokat. Ha én ott ülnék az ellenzék padjain, egészen más taktikát követnék. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Legyen szerencsénk!) Azt hiszem, nagy örömmel vennék, ha ott lennék. (Bródy Ernő: Méltóztassék átjönni!) Én ott ikeresném az okokat, ahonnan elsősorban ennek a tönkretett csonka Magyarországnak helyzete (Ugy van! Ugy van! — Krisztián Imre: Nagymértékben elősegítették!) és ahonnan az a világgazdasági helyzet is származik, amelyben ma elsősorban Európa, de tulajdonképen az egész világ él. (Bródy Ernő: Ezt mondjuk mi is!) Meg lehet állapítani, hogy mindinkább világossá válik 'az, hogy ami a háború után világgazdasági téren történt, az nem volt átfontolva és átgondolva, mert az utóbbi évtizedekben kialakult világgazdasági fejlődést nem lehet büntetlenül és anélkül megtörni, hogy az ki ne hasson az egész vonalon. A bekövetkezett súlyos helyzetből származnak a bajok. Ha e napokban újra összeül a világgazdasági konferencia, — ezúttal ugyancsak albizottságokban — azzal vessen először számot, hogy mit csináltak, mert ha tisztában lesznek azzal, hogy mit csináltak, akkor meg fogják találni az utat arra, hogy mit kell a jövőben csinálni. {(Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon. — Bródy Ernő: Teljesen egyek vagyunk! Zlinszky István: Ebben egyek vagyunk! — Jánossy Gábor: Másban is legyünk egyek, necsak ebben! — Pakots József: Olyan egységet, mint önök, nem kívánunk!) T. Ház! Azt hiszem, ezekben képét adtam annak a vitának, amely lefolyt és amelyről ismételten elismerem, hogy több olyan problémát vetett fel, amelyekkel komolyan kell foglalkozni. Én inkább csak a nehézségeket akartam feltárni, amelyek a megoldást nehezítik. Most azonban engedjék meg, hogy egy másik kérdéssel is foglalkozzam. T. Ház! Én sokszor foglalkoztam az ellenzék szerepével a kormánnyal szemben. Az ellenzék hivatása a kritika és egész nyíltan megmondom, hogy nagyon rosszul fogná fel a szerepét és hivatását, ha olykor egy kicsit nem túlozna követeléseiben. Van azonban egy határ, amelyen túlmenni nem lehet, van egy határ, amelynél az objektivitás megkívánja azt, hogy elismerjék az eredményeket is. Nem merném állítani az ellenzék minden tagjáról, hogy túllépi ezt a határt, hiszen épen az általános költségvetési vita folyamán egyesek igazán nagyon tárgyilagosan elismerték az eredményeket. Nem is ez ellen nyilatkozom. De az igen t. túloldal egy részéről folyton lekicsinyelni hallom azokat a pénzügyi intézkedéseket, amelyek a közterheket illetőleg az utóbbi négy évben történtek és itt specialiter Sándor Pál t. képviselőtársamnak válaszolok. Semmiféle személyes vonatkozást nem viszek bele a kérdésbe. Megértem, ha a képviselő ur itt a Házban még túloz, de nem találom helyesnek, ha már a Házon kivül is túloz, mint elnöke egy gazdasági egyletnek, amely jelentős szerepet játszik. Tegnap a pénzügyi bizottságban is, de különösen az Omke. ülésén, azt mondotta, hogy a pénzügyministernek minden