Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

Äz országgyűlés képviselőházának 1\ adócsökkentése adóemelés. Engedjék meg, hogy megszűnjek pénzügyminister lenni. (Rothenstein Mór: Tessék! Talán csak nemi) Csak egypár percre búcsúzom, nyugodjanak meg. (Derültség a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Azt jó hozzátenni, mert hamar megengednék!) Egypár percre búcsúzom a ministeri széktől és elbúcsúzom a saját pártomtól. (Várnai Dániel: Csak vigyázzon a minister ur, mert még beül valaki a helyére!) Képzeljék el, t. képviselőtársaim, hogy ott ülök most önök között, (Jánossy Gábor: Az lehetetlen!) és ennek alapján felvetem a ténykérdést. Fel fog-ok olvasni egy határozati javaslati ormát, amelyet, ha önök komolyan és tárgyilagosan tartják álláspontjukat, nem fognak késlekedni igen gyorsan beterjeszteni. Hogy azután ki terjeszti be, az rám nézve közömbös. (Jánossy Gábor: Majd az appropriációnál ! — Fábián Béla: Ne sokára menjen el, minister ur, mert valaki be talál ülni a székébe!) Igen t képviselőtársam, lássa, ebben van köztünk a nagy különbség. Önök azt hiszik, hogy én ragaszkodom ehhez a székhez. (Pakots József! Nem! Nem! Mások ragaszkodnak!) Ahogyan elfoglaltam, épenolyan szivesen el fogok egykor búcsúzni tőle. Azonban nem veszik rossz néven, ha nem Önöket fogom az időpont megállapítására illetékeseknek tartani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Most mint ellenzéki képviselő beszélek. (Jánossy Gábor: Halljuk az ellenzéki pénzügyminister urat!) Mint ellenzéki képviselő beszélek ez alkalommal és azt mondom, hogy helytelenítjük teljes erővel a pénzügyminister politikáját. A pénzügyminister olyan intézkedéseket tett az utóbbi négy év folyamán, amelyek semmi kedvező hatást nem váltottak ki a gazdasági életben. Ennek alapján beterjesztem — majd önök terjesztik be — a következő határozati javaslatot: Minthogy (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) a pénzügyminister politikája az adóterhek mérséklése terén semmit sem jelentett, utasítja a Ház a pénzügyministert a következőkre: Teljesen antiszociális gondolatnak tartjuk a pénzügyminister ama törvényerőre emelkedett javaslatát, amellyel törölte a házhaszonrészesedést. (Derültség jobbfelől.) A szegény néposztály szivesen és örömmel fogja megfizetni a jövőben is azt az 50-6 milliót, amelyet a pénzügyministernek ez alapon kellene a költségvetésbe felvenni. Ennek alapján töröltessék azonnal a kincstári házhaszonrészesedés leszállításáról és későbbi megszüntetéséről szóló törvény. (Várnai Dániel: Végre egy elmés pénzügyminister! — Jánossy Gábor: Hát Hegedűs Lóránt?) A gazdasági élet szempontjából meggondolatlannak tartjuk azt, hogy a jövedelemadónál a jövedelem határát 200.000 pengőről 1 millió pengőre emelte fel és ezáltal az állami bevételeket 33 millióval csökkentette. Ez is hatályon kivül helyezendő. A földadó kulcsnál érthetetlen, hogy a pénzügyminister nem tartotta fenn a 17.000-res szorzószámot. Ez egyoldalú kedvezmény volt, mert igaz, hogy minden oldalon a 14.500-as szorzószám érvényesült, azonban itt helyes lett volna tovább is a 17.000-es szorzószám, mert mi ezt ugy tartjuk igazságosnak, (Derültség jobbfelől) Ennek alapján matematikailag kiszámítható, hogy ezen az alapon hétmillióval csökkent az adóbevétel. Ez a törvény is helyeztessék hatályon kivül. (Zaj a jobboldalon.) A házadó kulcsánál mi mindig helyeeeltüjk azt, hogy megtartassák a régi adókulcs. (Fa!, ülése 1928 május 16-án, szerdán. 385 bián Béla: Ilyen ellenzéket kivánna magának a pénzügyminister ur, amely ellenzék ilyen javaslatokkal jön. — Derültség és zaj.) Ennek alapján kérjük a régi adókulcsok visszaállítását, amiáltal az állam bevétele 6*8 millióval több volna. Szociális szempontból gondolja meg a pénzügyminister ur, hogy helyes volt-e jövedelem a dó-határokat emelni, hogy ez nem hatott-e rosszul és nem csökkentette-e ezáltal a,2 adóbevételt? Ennek hatását számszerűleg) kifejezni nem lehet, T. Ház! Legjobban helytelenítem azt, hogy a forgalmiadó kulcsát 3%-ról 2%-ra csökkentette le a pénzügyminiiSiter, (Derültség a jobboldalon.) mert a mi számításunk szerint a kettő több, mint a három, (Fábián Béla: Ez így igaz! — Derültség.) és ennek alapján az államoí 60 millió jövedelem bevételtől megfosztotta. Szociális szempontból lehetetlennek tartom, hogy úgyszólván aa Összes élelmiszereknél egyáltalában megszüntettük a forgalmiadót. Utasittassék a pénzügyminister ur, hogy azt sürgősen állítsa helyre, mert ezáltal az állam legalább 12 millió többlethez jutna. (Derültség és zaj.) T. Ház! Majd én levonom a mérleget. Teljesen indokolatlannak tartom mindazt, ami az illetékek terén '• történt. Ma is helyes volna az 50-szeres illeték megtartása, az örökösödési illetékeknek majdnem vagyonelkobzó mértékben való visszaállítása s eninek alapján az illetékek terén közel 35 millióval több bevételhez jutna aa állam. Nem a szegény néposztály érdekében történt az, hogy a cukor adótételet 52 fillérről 40'6 fillérre esöklkientette s ezáltal az állam 106 millió kevesebb bevételhez jutott. Most még beszélhetnék aa ásványolajról, stb., ahol szintén több mint 2*5 millió bevételi többletről lehetne szó, ha nem történt volna adómérséklés. Végeredményben azt látom, hogyha megvonom a számszerű mérlegét ezeknek az adómérsékléseknek, amelyeket felsoroltam, — nem valamennyit soroltam fel, mert a kisebb tételeket kihagytam — ezek nélkül a helyzet ma ugyanaz volna, mint amikor átvettem a tárcát, vagyis ha a régi törvények mind életben volnának, akkor nem kevesebb, mint 198 millió pengővel több volna a bevétel. (Fábián Béla: Akkor még ötször annyi árverés volna!) T. Ház! Ha igaz az, hogy az adómérséklések folytán kedvezőbbé vált a helyzet, akkor ezt lehetetlenség tagadásba venni, (Ügy van! a jobboldalon.) ha pedig nem igaz, akkor önöknek ezt a határozati javaslatot örömmel kell vennlök és azonnal be kell terjeszteniök. (Pakots József: Hogy kimunkálta ezeket az adókat a pénzügyminister ur!) Mert végeredményben a közvéleményt helyesen kell tájékoztatni (Ugy van! a jobboldalon.) és a közvélemény előtt semmibe venni az eredményeket nem lehet. De hivatkozhatom Neubauer Ferenc igen t. képviselőtársamra, aki tegnap a pénzügyi bizottságban is előadta, hogy a kedvező eredmény igenis, bekövetkezett. Egészen objektive megvilágítom a helyzetet a másik oldalról is: közben egynéhány uj adót, egynéhány céladót. hoztunk be. Ilyen volt a rokkantadó, amelyet az egész Ház követelt, ilyen volt a betegápolási adó, amelynél nem tudtuk megoldani, hogyan hárítsuk át a községekre az őket illető terhet és végül ilyen volt az automobiladó. De maradjunk az automobiladónál. Ezt az adót az automobilok után fizetik, de tudják-e önök azt, hogy mennyi adót fizetnek a külföldön az autók után? Méltóztassék csak visszagondolni a régi időkre: harminc évvel