Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. 383 István: Rendben van, de tessék a fedezetet is megjelölni! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Engedjék meg t. képviselőtársaim, én végre tanár ember is vagyok és valamivel többet értek a közoktatásügyhöz, mint az igen t. urak! (Farkas István: Akár tanár, akár nem, a magyar nép művelődésének elemi feltétele a nyolc osztály!) Nem tettem kifogást ez ellen; ellenkezőleg, amióta itt ülök ebben a székben, minden erővel támogatom ezt a célt, sőt talán, én voltam az, aki mindenkor erőteljesen aláhúztam azt, hogy elsősorban a nagy tömegek szinvonalat kell emelni. (Helyeslés a jobboldalon és half elöl. — Farkas István: Egy csapáson vagyunk!) De tessék a másik oldalon is belátással lenni! Ne támadják a bevételi oldalt, tessék fedezetet keresni! (Farkas István: Tessék más területeken csökkenteni a kiadásokat, olyan helyeken, ahol lehet!) Mert erről beszélni az egyik oldalon, aztán ideállani és a másik oldalon csak kritizálni: ez nem lehet politika. (Helyeslés a .jobboldalon.) Méltóztassék megnézni az angol parlamentben a költségvetési vitát, amely csak a legutóbbi napokban folyt le. Nehéz volt a helyzet, mert bizonyos kiegyenlitődést kellett keresni a budgetben és a pénzügyministernek a terhek emelésével kellett jönnie, ahelyett, hogy azokat csökkenthétté volna. Ott nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék is elismerte ennek a politikának helyességét. De nem lehetséges az, ami itt történik, hogy tudniillik kétféle mértékkel mérjünk. Ez ellen foglalok állást és ez ellen tiltakozom. (Helyeslés a jobboldalon.) ' Érdekes volt a költségvetési vita abból a szempontból is, hogy olyan problémáknak is nagy tömegét vetették föl; amelyek bár a magángazdasági élet körébe tartoznak, megint csak az államot terhelnék meg. (Ugy van!) Csak futólag fogok ezeken a problémákon végigmenni. Bródy Ernő igen t. képviselőtársam egyenesen állami pénzből akar épitkezni; felszólított engem, hogy az építkezésekre adjak pénzt. Más oldalról a kisiparnak követeltek nem kevesebb, mint 10 milliót. Felmerült az a kivánság is, hogy az állami üzemeket fokozottan lássam el pénzzel, hoery mennél erőteljesebben tudjanak működni. Felmerült továbbá a kivánság, hogy az exporthitel kérdését állami pénzzel oldjuk meg. Szemben álltam és állok ezzel a követeléssel, hogy a mezőgazdaság nehéz helyzetében is az állam segitsen. (Pakots József: Senkinek nincs pénze, csak az államnak!) Igen t. képviselőtársam, majd ezzel is fogok foglalkozni. Méltóztassék csak egy kis számvetést csinálni és méltóztassék ezeket a problémákat átgondolni. Milyen más budgettel kellene dolgoznom, hogy ezeket a kérdéseket megoldjam. Hangsúlyozom, hogy én ezekkel a kérdésekkel eddig is állandóan foglalkoztam, de helytelenítenem kell azt, hogyha azután történik valami, akkor szemrehányás jön. Ha az egyik vagy másik gazdasági ágnak támogatást adtam, akkor egy vagy két étv múlva ezt kritika tárgyává tették. Külön fogok foglalkozni a gazdasági élet kérdéseivel. Le kell azonban már most szögeznem, hogy a mai nehéz viszonyok között, amikor az államnak fokozott szerepe van ezeknek a kérdéseknek megoldásában, ne várjunk mindent az államtól, ne akarjunk mindent az államra áthárítani. Több kezdeményezést várok a gazdasági élet terén (Helyeslés a jobboldalon.) ós különösen nagy hibáját látom a mi gazdasági életünknek abban — és ezt gazdasági életünk nem tudja megérteni — hogy nem szervezkedik kellő erővel és a szervezést az egész vonalon nem viszi keresztül. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Amikor később a mezőgazdaság helyzetével fogok foglalkozni, mélyebben rá fogok mutatni arra, hogy ennek a kérdésnek milyen nagy hordereje és jelentősége van. De t. uraim, ha utakat akarunk építeni, a községeket össze akarjuk kapcsolni a vasutakkal, az összes kórházakat stb. helyre akarjuk hozni, akkor méltóztassanak megfontolni, hogy ezek a feladatok nem kis pénzzel, nem aprópénzzel oldhatók meg. (Mozgás a baloldalon.) A képviselő urak kifogásolták egyes tárcák rossz dotációját. A népjóléti minister ur óriási céltudatossággal küzd a közegészségügy megjavítása érdekében. Tényleg ez olyan terület, ahol nagyon elmaradottak vagyunk s itt a nemzet jövője érdekében, amit meg lehet tenni, meg kell tennünk. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés.) Sőt tovább menői eg hozzáfűzöm ehhez még azt a gondolatot is, hogy főleg olyan közegészségügyi politikát kell folytatnunk, amely preventive előzi meg a bajokat, (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Ez a ^legsürgősebb!) mert evvel több eredményt érhetünk el, mintha csak utólag foglalkozunk a dolgokkal. Itt a faluval kapcsolatos kérdések tömegéből C3ak egy gondolatot emelek ki. Amikor a tüdővész kérdésével foglalkozunk, nem jut-e mindenkinek eszébe azí, hogy amikor nyáron végigmegy egy falun, az autóforgalom folytán milyen rettenetes porfelhő és portömeg támad a falvakban? Kérdem: ha ezekben a falvakban öntöznék az utakat, nem volna-e ez jobb befektetés a közegészségügy érdekében, mint sok más utólagos intézkedést Csak azért említem ezt hirtelenében, hogy bizonyítsam, hogy teljes erővel támogatom a népjóléti minister urat céltudatos munkájában. S ha összeállítom ezen a téren ^ a követeléseket, kijelentem: minimálisan a kétszeresére kellene emelni költségvetését. (Fábián Béla: De ez a beruházási Programm, amiket a minister ur mond! Ezeket nem a költségvetés keretében kell megvalósítani!) Engedelmet kérek, t. képviselőtársam, beruházási programra addig, amig felépítem a kórházat, de a kórházaknak, gyermekmenhelyeknek stb. fentartása már évről-évre mint rendes kiadás kerülne be a költségvetésbe. Tisztában kell lennnük azzal, hogy a beruházásoknak két részük van: az egyik egyszer s mindenkorra meg van oldva, el van intézve s ezzel többet nem, vagy csak kis mértékben kell foglalkozni. Ez azonban a kisebbik rész. A leg'több beruházás maga után vonja a későbbi költségvetések megterhelését. Ilyen eset az, ha intézményeket létesítek, mint -például kórházat, iskolát, vagy földmivelési célokat szolgáló intézményt, stb., vagy ha utakat épiték — hogy megmaradjak ennél a példánál —, amelyeket azután fenn kell tartani. (Ugy van! jobbfelol. — Kuna P. András: Semmiből nem lehet valamit csinálni!) Ezzel tisztában kell lennünk és ezért a beruházási programmot ezeknek is kellő megfontolásával kell megállapitani. Méltóztattak kifogásolni a földmivelésügyi és kereskedelemügyi tárca szerény dotációját. Kétségtelen, hogy ma ezen a két tárcán van a súlypont. Vissza kell azonban utasítanom a szélsőbaloldalról a kereskedelemügyi minister ur személyével szemben elhangzott támadásokat. Mondhatom, mind a két minister ur annak a gondolatnak él, hogyan és miképen lehet a, termelést előmozditani s a magam részéről 54*