Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-170
374 Az országgyűlés képviselöházánaJc (Helyeslés a jobboldalon./ enyhüljön az egész vonalon, mert összeroskad az ipar és a kereskedelem. Bekövetkezett az, amit én már évekkel ezelőtt mondottam tisztelt kisgazdaképviselőtársaimnak, amikor állandóan feltűnően tapsoltak a kormány politikájának és különösen a pénzügyministerur politikájának. Helyeselték, fogadalmat tettek, hogy azt a magyar pénzügyi politikát tüzön-vizen keresztül követni fogják mindeneknek ellenére. (Krisztián Imre : Az 1919. évinél jobb volt, higyje el! — Egy hang jobbfelől: Ki tette azt a fogadalmat? — Krisztián Imre: Azért tapsoltak nekik, mert megszabadultak egy olyan ... nem mondom mitől. — Derültség jobbfelől.) Jól tenné, ha sokat nem mondana el. Már akkor is figyelmeztettem az igen t. kisgazdaképviselő urakat, hogy óvatosabban avval a tapssal, ne legyenek a pénzügyi kormányzat politikájába olyan szerelmesek, (Csontos Imre: Miért bántasz minket, János? Nem szolgáltunk erre rá! — Derültség.— Bud János pénzügyminister : Mindjárt ő is tapsolni fog!) és ne kábitsa el a kisgazda-pártot a pénzügyminister ur wekerlei mosolya. (Élénk derültség. — Bud János pénzügyminister : Mégis van már valami elismerés önnél is! — Derültség.) Mert ugyanakkor, amikor a pénzügyminister ur zsebre teszi a kisgazda-párt tapsait, már azon gondolkozik — mondottam akkor, évekkel ezelőtt, — hogy miként jusson hozzá ahhoz a vagyonkához, amelyre a kisgazdatársadalom szert tett az 1919-es esztendők után. (Krisztián Imre : Van olyan ?) 1919 után a magyar politika mesterségesen felhizlalta a magyar kisgazda-társadalmat s a tisztelt túloldalon az hitték, hogy ez egy végnélküli lakodalom lesz, hogy a kisgazda-társadalom megszabadult a szörnyű gondoktól, amelyek megtépázták évtizedeken keresztül. (Krisztián Imre : Főképen 1919-ben !) A kisgazda-társadalom beleesett abba a hibába, amelybe nagyon sokan beleestek és beleesnek még ma is, s azt hitték, hogy az a kis vagyonka, munkájuk becsületes eredménye, meg fog maradni. (Malasits Géza: És hogy a kormánytámogatás fejében nem kell adót fizetni ! — Krisztián Imre : Megmaradt volna, ha ott volnánk ? Tököt sem ennénk, pedig mi termeljük ! — Malasits Géza : Akkor sem evett tököt, akkor sem tartotta be a törvényt ! Nekünk szociáldemokratáknak akkor is be kellett tartanunk a törvényt. — (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak már csendben maradni. Esztergályos János : Megmondottam akkor, hogy vigyázzanak és óvatosabbak legyenek, mert annak a mesterséges felhizlalásnak el fog majd jönni az ellenkező politikája, el fog következni a böjtje. És ime, t. Képviselőház, hova kerültünk ? Hol van a tavalyi hó ? Hol vannak a tapsok, az éljenzések a pénzügyminister ur felé ? Csörög a csontjuk a tisztelt kisgazdáknak, (Derültség és zaj.) összerogynak, lerongyosodnak az adópolitika következtében. (Zlinszky István Szabó Istvánra mutatva : Csörög a csontjuk ! — Élénk derültség. — (Krisztián Imre : 1919-ben nem fizettünk semmit, igaz. hogy nem is ettünk !) De ettek önök. (Krisztián Imre : önök elhozták tőlünk ! — Zaj.) Elnök : Krisztián képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni. Bud János pénzügyminister : Mennyi adót fizet ? Esztergályos János : Tisztelt pénzügyminister ur, ha megmutatja nekem, hogy ön mennyit fizet, akkor ezt én is megteszem, sőt felajánlok önnek egy kellemes és kedves üzletet, miután pénzügyministerről van szó, csak önnek teszem meg : cseréljünk az adólappal. (Zaj.) T, Képviselőház ! Megmondottam tehát már 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. akkor, hogy a tisztelt kisgazda-párt ne örüljön, be fog következni a hét szűk esztendő. És bekövetkezett. Ma már el sem jönnek a Házba a tisztelt kisgazda-képviselők, (Felkiáltások jobbfelől : Itt vannak !) — kettő-három — nemhogy elhoznák elismerő tapsaikat, már el sem jönnek. És az egész vonalon igy van, hogy az ország közgazdasága tönkremegy, pusztul minden, a pénzügyminister ur pedig vigan osztogatja ki az adózók filléreiből különböző címeken a nagyobb összegeket, olyan összegeket ad ki a pénzügyminister ur az ország adózóinak filléreiből, amilyeneket nem volna szabad kiadnia. De nemcsak a pénzügyminister bűnös ebben a könnyelmű pénzkezelésben, hanem bűnös maga a kereskedelemügyi minister ur is. Rögtön rá fogok térni. (Halljuk ! Halljuk !) T. Képviselőház ! Éveken keresztül itt panaszszal jövünk, hogy segitse a kereskedelemügyi és a pénzügyi kormányzat a magyar pusztuló kisiparosságot, segitse különböző hitelekkel, árúhitelekkel, adjon olcsó pénzt, hogy életét fenn tudja tartani : vagy nem történik abszolúte semmi sem, vagy ha történik is, ez is olyan kevés, mint a tengerben egy pohár viz. Ha történik valami, csak azért történik, hogy majd felállhasson a pénzügyminister ur, ha az ellenzék itten nagyon bakafántoskodnék a kisiparosság érdekében és azt mondhassa : ime, a kisiparosokat is támogatom, mindenüvé adok valamit. A helyzet azonban egészen máskép áll: amikor a kisipar és a kiskereskedelem részére nincsen a pénzügyminister urna s pénze, amikor az állami alkalmazottak úgyszólván száraz kenyéren élnek, amikor az állami munkások és a különböző hivatalokban lévő emberek segítséget kérnek, kérik, hogy javitsák fizetésüket, amikor a pénzügyminister ur ridegen elzárkózik, magasan begombolkozik és azt mondja: nincs pénz, ugyanakkor mint az irósvaj, olyan lágy és puha lesz a pénzügyminister ur szive (Bud János pénzügyminister: Ne dicsérjen már annyit! — Derültség.), amikor olyan valakik kopogtatnak a pénzügyminister ur ajtaján, akik talán 1919 után — hogy a I9-nél maradjunk — ebben az országban igen hangosak és a kurzusnak nagyon derék emberei voltak, akik minden erejükkel, és képességükkel — ha volt bennük — azon voltak, hogy ez a kurzus minél erősebbé váljék. Mintha elismeréssel akarna adózni ilyenkor a pénzügyminister ur: megnyilik előttük a szive, megnyílik a reá bizott államkassza is és dől belőle a pénz ilyen embereknek. (Bud János pénzügyminister: Ki az?) Rögtön megmondom, (Bud János pénzügyminister : Hová dől a pénz ?) A pénzügyminister ur azt kérdezi tőlem, hogy hol van ez ? Rögtön megadom a választ. Az 1926/27. évi zárszámadás szerint 74 3 millió pengőt költött el a pénzügyi kormányzat felhatalmazás nélkül (Bud János pénzügyminister : Micsoda ? Ilyet ne állitson !) 74.3 millió pengőt költött felhatalmazás nélkül. (Derültség és Zaj.) Még a pénzügyminister ur is mosolyog. (Bud János pénzügyminister : Ez a felesleg ! Még a zárszámadást sem tudja olvasni! — Élénk derültség.) Amikor valami tévedésről van szó, akkor rögtön jelentkezik a pénzügyminister ur. (Derültség.) Hogy lássa a t. pénzügyminister ur, hogy én milyen lovagias ellenfél vagyok, nem fogok ugyan a saját fegyverével visszatámadni, ellenben el fogom mondani, hogy honnan veszem elő ezeket a dolgokat és azután remélem, majd vissza fogja szivni a minister ur ezt a sértő közbeszólást. (Bud János pénzügyminister : Miért sértő!) A pénzügyi tárcánál azt látjuk, hogy fontos üzleti érdekből 2,094 000 pengőért részvénytöbbséget vásároltak (Kabók Lajos; IBUSz!) az IBUSz-nál. Hogy