Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. 375 a t. kisgazda képviselő urak ne higyjék, hogy sajtról vari szó (Derültség), engedjék meg . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék az összes képviselő urak iránt egyaránt tisztelettel lenni! (Helyeslés.) Esztergályos János : Nincs benne tiszteletlenség. (Zaj.) Ez az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási vállalat. Ennek rövidített neve IBUSz. A Fructus szövetkezetnél a pénzügyminister ur lágy szive 200.000 pengőig van érdekelve. Ez a szövetkezet vergődött egy kicsit, hamar bekopogtatott a zord pénzügyminister urnái (Derültség a jobboldalon.) és abban a pillanatban megszűnt a zordság, nyíltak a szivek a pénzügyministeriumban, nyílt az állam kasszája és kigurult az adófizetők filléreiből a 200,000 pengő a Fructus-hoz. De van itt még egy néhány eset. Legyen szabad ezekből még csak egyetlen egyet elmondanom és ez a Miskolci Üvegipar Részvénytársaság esete. Néhány perccel ezelőtt azt mondottam, hogy a pénzügyminister ur szive meglágyul abban a pillanatban, mikor jutalmazni kell egykori kurzuspolitikusokat (Felkiáltások a jobboldalon : Kik azok ?) ; akkor van pénz bőven. A pénzügyminister ur ezt kétségbe vonta és ezért hozom fel a Miskolci Üvegipar Eészvénytársaságot. A minister ur — igaz, hogy a min ister tanács hozzájárulásával — a Miskolci Üvegipar Részvénytársaságnak 228 000 pengőt adott kölcsön. Hogy jön a ministertanács, hogy jön a pénzügyminister ur a Miskolci Üvegipar Részvénytársasághoz ? Nagyon egyszerűen. Az 1920-as évi első nemzetgyűlésnek volt ugyanis egy nagyon hangos képviselője, azt hiszem, a sok között a leghangosabb, aki annak idején állami alkalmazásban volt. (Felkiáltások a jobboldalon : Ki az Î) 1920-ban eljönni látta az időt arra, hogy az ő napja is felderüljön: mit neki az államnak poros, dohos aktái, mit üljön ő ott és körmöljön egyik vagy másik állami hivatalban, amikor ime hull az aranyeső 1920-ban és a mandátumhoz hozzá lehet jutni mindenkinek, különösen azoknak, akik elég hangosan tudták abban az időben a zsidókat és a szocialistákat szidni. Egy ilyen volt állami alkalmazott gondolt egy nagyot és merészet, ott hagyta az államot, sarkon fordult és jelentkezett mandátumért. Természetesen ezt az urat meg kellett ajándékozni mandátummal. Az első nemzetgyűlésnek tehát képviselője lett. (Felkiáltások a jobboldalon : Kicsoda az.?) A második választásnál már kicsit változott az idők járása és az illető kimaradt a nemzetgyűlésből, de viszont élni kell... (Szabóky Jenő: Kicsoda az ?) Majd talán beszédem folyamán rá fognak jönni az urak, ha mégis kíváncsiak lesznek, meg fogom mondani. Mit csináljon tehát az illető? Akkor az volt a divatos jelszó, hogy végre a magyarnak is komolyan hozzá kell fognia az iparhoz. Ne csak politizáljanak, hanem tessék ipari vállalatokat alapitani. így ez a mélyen t. ur is lerándult Miskolcra, lehet, hogy a miskolci Avas-hegység tetszett meg neki, és ott határozta el, hogy miután Magyarországon nem elég erős az üvegipar, ő Miskolcon üvegipartelepet fog létesíteni. Megindult az alapítás. De honnét vegyen egy ilyen szárazon maradt kurzushal pénzt, amikor ki van vetve a partra ? Hát természetesen az államtól. Az állam kasszája, az a jó fejőstehén, jutalmazza mindazokat, akik hangosak voltak a kurzus érdekében. Bekopogtatott és — csodák csodája — pénzt kapott az államtól, megindittatta a vállalatot. Ma pedig azt látjuk, hogy ez a vállalat 3740 millió állami pénzt kapott a Pénzintézeti Központtól. Ismétlem, 3740 milliót, ami be van kebelezve a Miskolci Üvegipar Részvénytársaság terhére, Amikor ez az óriási összeg elfogyott, hová ' menjen ? A gyár szakértelem hiányában ugyanis nem prosperált, a vállalatnak csak a címtáblájáról tudták azt, hogy üveget akar gyártani, de valóságban üveget nem tudtak gyártani. De fenn kell valahogy tartani azt a pusztuló üvegipari vállalatot Miskolcon, tehát ismét bekopogtattak és az állam pénzéből ezek után, amikor nyilvánvaló volt már, hogy ez a részvénytársaság, ez az üveggyár nem működik sikerrel, nem prosperál, nincs ott szakértelem, nincs is akarat arra, hogy azt a gyárat komolyan fentartsák, három izben bekopogtattak az államhoz és még három izben kaptak 80—80 millió koronát az államtól. A következmény azután az volt, hogy bezárt a Miskolci Üvegipari Részvénytársaság. Minthogy az igen t. pénzügyminister ur is sejtette — és most jön az elismerés a pénzügyminister úrral szemben —, hogy ebből már bajok találnak lenni, megtörténhetik, hogy talán még egy egységespárti képviselő is felszólal ebben a nyilván súlyosan hibás pénzügyilmanipulációban, elrendelte, hogy tessék most már likvidálni ezt az egész kérdést, mert nem lehet állandóan és mindia tömni ezt a miskolci üvegipari vállalatot, (Zlinszky István: Dicsérni is kell ezért. Dicsérje is meg a pénzügyminister urat, mert ez érdem !) Megmondottam, hogy amikor már 3740 milliót, majd háromszor 80 milliót fizetett az állam ennek a vállalatnak, végre rájött a pénzügyminister ur arra. hogy mégsem lehet az ország dolgozó népének pénzéből ilyen összegeket ilyen kétes vállalatokba befektetni. Ez azonban nem mentesiti a pénzügyminister urat a felelősség alól. (Szabó István : De nem ő adta !) Azt tudom, hogy a pénzügyminister ur szegény ember, ő nem is adhatta, de az állam pénzéből adta. (Felkiáltások jobbfelől : Nem ő adta ! — Beck Lajos : Elődei adták !) Elődje is adott, a pénzügyminister ur is adott. (Bud János pénzügyminister : Maguk követelték legjobban, hogy itt legyen üveggyártás !) Most tessék, kisül, hogy mi vagyunk a hibásak. (Derültség. - Szabó István : Szubvencionálta.) Ismétlem, nem mentesíti azonban a pénzügyminister urat a felelősség alól az, hogy beszüntette ennek a vállalatnak szubvencionálását, mert felvetődik a kérdés, szabad-e, helyes-e, megengedhető-e és türhető-e ez akkor, amikor egy elszegényedett, lerongyosodott országban élünk, amikor nincsen pénz arra, hogy a kisipart, a kiskereskedelmet segélyezzük, amikor a t. pénzügyminister ur volt állami alkalmazottal szemben nem engedi meg, hogy rendes, jogosan és becsületesen megszolgált nyugdíjának teljes összegét kifizessék, csak azért, mert 30 nap hiányzik szolgálati éveiből, amikor a pénzügyminister ur képes arra, hogy ezt a kijelentést tegye : még akkor se fogom ennek az állami nyugdíjasnak megadni azt, amit ő kér, ha a ministertanács határozná el, amikor presztízskérdést csinál a minister ur egyik alkalmazottjával, vagy alkalmazottaival szemben, akik hosszú évtizedeken keresztül becsülettel szolgálták ezt a hazát. A legenyhébben szólva bűnös könnyelműség az a pénzpocsékolás, amelyet a pénzügyi politikában látunk. De önként adódik ebből további panaszok jogosultsága is. Hiszen számtalanszor eljöttünk .... (Bud János pénzügyminister : Azt mondotta, hogy dicsérni fogja a pénzügyi adminisztrációt !) Ha a t. pénzügyminister ur egy kicsit türelmes tudott volna lenni, (Beck Lajos: Akkor jött volna a dicséret !) akkor meggyőződhetett volna róla, hogy azt amit én a pénzügy, minister urnák mondottam, meg is fogom tenn(Beck Lajos: Tehát megbüntetem !) Nem büntetés Előbb mondom el, mint ahogy szándékoztam (Halljuk ! Halljuk /) Bár most a gondolat fonala egy pillanatra nem szövődik tovább, letesszük