Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

3?2 Àz országgyűlés képviselőházának a belföldi hosszabb tapasztalatokat szerzett intézetek működését sem, tehát egyrészt ne menjünk túl a verseny korlátozásában azon a mértéken, amely szükséges, másrészt ne kössük le magunkat, vagy legalább hosszabb időre ne azzal a külföldi érdekeltséggel szemben, amely egységes kibocsátás ellenében át fogja venni ezeket a magyar címleteket, mert az egészséges verseny érvényesülése elsőrendű, magas érdek a jövőre nézve. Itt csak egy szót akarnék szólni arról, (Halljuk! Halljuk!) hogy nagyon megnyugtatna a pénzügyminister ur, ha ezzel kapcsolatban nyilatkoznék az ipari kötvények kérdéséről, arról, vájjon várható-e, hogy az ipari kötvényeknek ez az első tranche-a a külföldön leköttessék, mert ez olyan szükséglet, amely után már éhes szájjal vágyakozik az egész magyar középipar és amely tényleg egy legitim hiteligény kielégitése. Széchenyi István, akinek citálásával kezdtem felszólalásomat, a »Hitel« című művében a magyar hitel legnagyobb akadályának bizonyos lekötöttséget tartott és azt tanácsolta a nemzetnek akkor, hogy az ősiségét szüntesse meg, mert a hitelező csak abba az országba helyezi a pénzét, ahonnan tudja, hogy azt hamarosan ki is viheti. Bámulatosan analóg a helyzet itt is. Mi megcsináltuk a magyar agrárreformot ; ez_ a magyar agrárreform egy szociális cél szülöttje és nekem az a meggyőződésem, hogy jól-rosszul — minden emberi intézmény tökéletlen — ezt a szociális célt, az agrárreformot à la longue valóban is el fogjuk érni. Ezt az agrárreformot lelikvidáltuk, csak a pénzügyi lebonyolítás van hátra. Szüntessük meg azonban a kötöttségeket. A kötöttségek fennállása az agrárforgalom terén olyan tényező, amely közvetett eredményében a magyar agrárhitelt feltétlenül drágítja. (Ugy van! jobbfelől.) Cí-ak az áralakulás szabad volta, csak a szabadforgalom teheti — mint minden téren, úgy ezen a téren is — a hitelt a legolcsóbbak Legyen szabad felszólalásomat befejezni (Halljuk! Haljuk!) egy Széchenyi-citátummal. Azt mondja Széchenyi a Hitelben (Olvassa): »A legjobb fekvésű és egyébiránt erős nemzet, mely hitel hijával is fentarthatja valamikép magát, hitellel határ nélkül emelkednék fel. A gyengébb és mostoha helyzetű nemietek hitel nélkül nem is élhetnek.« Minthogy bízom abban, hogy ugy ezeketa szempontokat, mint az ezzel kapcsolatos mérlegeléseket a pénzügyminister ur a tőle megszokott eréllyel, óvatossággal s a problémáknak őt jellemző megértésével fogja kezelni, a pénzügyi tárca költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Gál Jenő ! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröljük ! Szabó Zoltán jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Képviselőház ! Felszólalásomat én is kezdhetném egy Széchenyimondással (Felkiáltások jobbfelől : Halljuk Halljuk ! — Krisztián Imre : Nagyon örülünk neki, ha halljuk ! — Jánossy Gábor : Ne csak igérje !), de miután a pénzügyminister ur felszólalásom elején kiment, majd legközelebb fogom ezt elmondani. (Neubauer Ferenc : Úgyis ismeri azt az idézetet V De szeretném szemtől-szembe elmondani neki ; Széchenyinek nagyon kitűnő mondása ez. Rothenstein igen t. képviselőtársam felszólalása alkalmával az igen t. pénzügyminister ur kedélyesen figyelmeztette Rothenstein képviselőtársamat, hogy más hangot használjon beszédeiben, felszólalásaiban és az ő részéről az 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. elismerés nem fog elmaradni. Elismerem, hogy a pénzügyminister ur szivesebben hallgat olyan előzékeny, udvarias és szakértelemmel teliteit szép akadémikus beszédet, ^Krisztián Imre : Főkép ebből az utóbbi szempontból !), mint amilyent az imént hallottunk az egységespárt egyik t. tagjától, méltóztassék azonban megengedni, hogy én kijelenthessem : mi Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetét egészen másként látjuk, mintsemhogy már elérkezettnek látnánk az időt arra, hogy kemény, éles birálat helyett akadémikus előadást tartsunk akkor, amikor itt képviselői kötelességünket teljesítjük, amikor a kormány politikáját birálat tárgyává tesszük. (Jánossy Gábor : Nem akadémikus, hanem praktikus volt ! Krisztián Imre : Érthető, magyaros !) Sainos, mi nem látjuk azt, hogy a kormány ezt megérdemelné. Különösen nem érdemli meg az a pénzügyi kormányzat, amelyet mi évek óta támadunk, de azt mondhatjuk : hiába ! (Krisztián Imre : Elbirja !) Mert lehet, hogy a mi támadásunk némelykor kemény, lehet, hogy támadásunk sokszor érzékeny fájdalmakat is okozott a pénzügyminister urnák, ez azonban nem gátolhat meg bennünket a jövőben sem abban, hogy az ország dolgozó népének minden fájdalmát, minden panaszát idehozzuk. Csak természetes, hogy amikor a gazdasági leromlásról van szó, amikor az ország iparának és kereskedelmi életének pusztulását látjuk, hogy akkor a panaszoknak minden idegszála a pénzügyministerhez vezet. A pénzügyministernek a politikája olyan, amelynek nyomában a kis dolgozó emberekre áldás nem, ellenben annál több romlás, pusztulás jár. A délelőtti órákban már egyik igen t képviselőtársam nagyon szomorú statisztikai számokat olvasott itt fel a fővárosi ipar és kereskedelem pusztulásáról. Szörnyű és kétségbeejtő számok ezek és fájdalmas volt nézni azt az érzéketlenséget, amellyel a pénzügyminister ur viseltetett ezekkel a szörnyű és tragikus számokkal szemben. Egy arcizma nem ráűdult meg, miatta felfordulhat ebben az országban minden, nem volt egy vigasztaló, egy megnyugtató közbeszólása a számukra ; pedig a pénzügyminister ur nem igen szokott közbeszólásaival fukarkodni, ha támadni kell az ellenzéket, sőt nagyon éles pengével vág és szúr a pénzügyminister ur, ha az ellenzéket lehet támadni. Amikor azonban ezek a szörnyű számok, mint valami fénysugár villágitottak be a pénzügyi politikába, amikor itt exisztenciák pusztulásáról volt szó» akkor, ismétlem, a pénzügyminister ur nem talált alkalmas pillanatot olyan közbeszólásra, hogy legalább megnyugtatta volna az ország dolgozó népét, hogy ezen a szörnyű helyzeten változtatni kell. (Jánossy Gábor: Nen zokoghatja végig az ülést!) Jánossy igen t. képviselőtársam, ne tessék nekem itt közbeszólni. Ön délelőtt, amikor a pénzügyminister ur nem volt a teremben, azt mondotta, hogy most adókönnyítéseken dolgozik. (Jánossy Gábor : Most is azért ment ki ! — Derültség !) Meg vagyok róla győződve, hogy ön súlyosan tévedett, mert egészen bizonyos, hogy ha a pénzügyminister ur itt volt a folyosón, nem az adókönnyitésen gondolkozott, hanem azon, hogy Uram, Teremtőm, hogyan lehetne ismét egy újfajta adónemet kitalálni. (Derültség.) Ez jellemzi a pénzügyminister ur politikáját. De különben, hogy milyen szörnyű a magyar dolgozók helyzete, hogy milyen súlyos a magyar dolgozó nép helyzete, azt misem bizonyitja jobban, mintha a magyar adózási rendszert szembehelyezzük például egy más állam adózási rendszerével. Nem hiszem, hogy legyen még egy