Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

â64 Àz országgyűlés képviselőházának nak alaposságáról vagy pedig helytelenségéről felvilágosithatja. Kis dolgok ezek, de bizonyos, hogy feltétlenül nagy megnyugvást okoznak az adózó polgárság kebelében és életében. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) T. Ház! Ha nézem a nem telj esitett óhajokat és vágyakat, a tisztviselői fizetésekre, a tisztviselői lakbérekre vonatkozó óhajtásokat, amelyek mindannyian feltétlenül indokolt kérelmek, amelyeket a pénzügyi kormány ma még nem lát teljesíthetőnek, meg vagyok róla győződve, hogy cst>nka Magyarország pénzügyministerének lenni nem könnyű feladat. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) A trianoni békediktátum nehéz feladatot ró a magyar kormányra, de különösen a pénzügyminister úrra. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De én azt tartom, hogy nehéz sorsot és nagyobb nélkülözést rótt az ország minden lakossára. Ennek elviselésére csak a jövendő jobb reménysége teszi képessé az ország lakosságát. Az adófizetés tekintetében azonban az ország lakossága már is elment a kötelességteljesitésnek végső határáig. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az bizonyos, hogy az 1924. évi szanálás megtörténte óta az ügyeknek objektiv birálata arra utal, hogy a szanálás eis® és főfeltételét teljesítettük: államháztartásunkat rendbehoztuk, valutánkat megteremtettük. Nem a népszerüségkeresés indokából, mert ilyen kicsinyes dologra nem adok sokat, hanem a leszegényedett magyar társadalom létfentartása és különösen a szociális nyugalma érdekében arra kérem a pénzügyminister urat, hogy tegye az eddig kiszabott és felemelt adótételeket, — kivéve az indokolt emeléseket és emelési lehetőségeket — állandókká és necsak kizárólag az ország pénzügyeinek őre, hanem ma már az ország gazdasági ministere is legyen. Azt hiszem, az egész Ház hangulatával találkozom akkor, amidőn beszédemet Széchenyi Hitelének következő szavaival fejezem be: »Tőlünk függ minden, csak akarjunk s nem lelki-, testi- és országbeli javaink dicsérete, egy egymás dicsérete emelheti fel hazánkat, hanem hátramaradásaink és hibáink nagylelkű elismerése és azoknak férfias orvoslása«. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! (Esztergályos János: Kérd a tanácskozásképesség megállapitását! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Esztergályos János: Miután ilyen egyhangú szeretet fogadja, nem kéri a tanácskozásképesség megállapitását! — Jánossy Gábor: Nagyon kegyes!) Szabó Iván képviselőtársam a szünet előtt igen érdekes beszédet mondott. Ez a beszéd azért volt érdekes, mert mint a kormánypárt egyik tagja, ő is megállapitotta, hogy az adóterhek immár oly súlyosak, hogy elérték annak a bizonyos határnak végét. Megállapitotta, hogy a forgalmiadó olyan adó, amely a háborús viszonyok következtében indokolt volt, de ma már megszüntetendő volna. Ha ezt a túloldalról is megállapítják, akkor szerintem ama urak részéről, akik igy beszélnek, az volna helyes cselekedet, hogy akkor, amikor Fábián képviselőtársam határozati javaslatot nyújtott 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. be, amely revideálni kivánja a súlyos adókat, (Esztergályos János: Negyvenegyféle adót fizetünk!) s revideálni kivánja azt a szigorú adóbehajtást, amelyet a pénzügyminister ur gyakorol az adóalanyokkal szemben, a vita végén, amikor az elnök ur ezt a határozati javaslatot szavazás alá bocsátja az igen t. kormánypárti képviselők segitsenek ennek a javaslatnak többséget szerezni. (Esztergályos János: A leszavazásban! — Kabók Lajos: Majd meglátjuk!) Erre azonban nem igen van kilátás, annak ellenére, hogy az igen t. pénzügyminister ur akkor, amikor Sziabó Iván képviselő ur a beszédét befejezte, megtapsolta. Én azt hiszem, hogy azért tapsolt neki, mert helyesli azt, amit mondott. (Bud János pénzügyminister: Ha maga igy beszél, magát is megtapsolom! — Derültség.) Én csak annak tudok helyeselni és tapsolni, akinek elgondjolását magamévá tudom tenni. (Bud János pénzügyminister: Beszéljen ugy, mint Szabó Iván! — Esztergályos János: Elfogadja a minister ur a mi javaslatainkat? — Bud János pénzügyminister: Ugy beszéljenek a képviselő urak is, mint Szabói Iván! — Esztergályos János: Ha a minister ur elfogadja javaslatainkat, akkor lehet róla beszélni! — Zaj. —- Elnök csenget.) Ugy azonban, mint Szabó Iván képviselőtársam, én nem tudok beszélni, (Bud János pénzügyminister: Az már baj!) mert ha nekem valami mondanivalóm van, azt akkor is el kell mondanom, ha az esetleg a minister urnák nem lesz tetszetős. (Bud János pénzügyminister: Ez egészen biztos !) A pénzügyminister uir az általános vita alkalmával, amikor záróbeszédét elmondotta, többek köjzöitt azokról a cikkekről is beszélt, amelyeknél kilátásba van helyezve, hogy a közel jövőben vagy a forgalmiadótól mentesittetneik, vagy pedig a fázisrendszer fog azokra nézve bevezettetni. Akkor én megengedtem magamnak egy közbeszólást, mellyel a minister urat figyelmeztetni kivántam, (Bud János pénzügyminister: Nagyon sokszor!) hogy vannak élelmiszerek, amelyek nincsenek mentesítve a forgalmiadótól. A minister ur erre azzal válaszolt, hogy elfelejtettem azt, hogy az élelmiszerek már régen mentesittettek a forgalmiadó alól. Ugyanezt mondotta ma az igen t. előadó ur, amikor a Házzal közölte referátumában, hogy az élelmiszerek már nem forgalmiadó-kötelesek, mert a pénzügyminister ur intézkedett, hogy ezek fel legyenek oldva ez alól az adónem alól. De kérdem, mi van a kávéval és teával? (Gaál Mihály: Azok italok! — Derültség.) A kávé nem tömegcikk, nem élelmiszer? (Kabók Lajos: A leves is ital?) Tudom, hogy Gaál Mihály képviselő ur olyan jókedvű, hogy szeret ilyen alkalommal is egy kissé viccelődni, (Esztergályos János: Utánozza a minister urat!) pedig itt nagyon komoly dologról van szó, (Kabók Lajos: Nagyon sokan kávét ebédelnek!) amelynél nem lehet olyan beállítással élni, amely nem felel meg a tényeknek. Tény az, hogy az élelmiszerek még nincsenek az egész vonalon mentesitve a forgalmiadó alól. Itt vannak például a húsáruk. Ha a vevő a hentesüzletbe vagy mészárszékbe megy, ott forgalmiadó-mentesek ezek a cikkek, de ha az ember a fűszereshez vagy a osemegeüzletbe megy, akkor ugyanezek a cikkek már adókötelesek, pedig az a füszerüzlet, vagy grájzlerüzlet nem luxusüzlet, ahol emiatt ikiellene leróni ezt az adót ezekért a cikkekért is. Azt hiszem, ezzel be van igazolva, hogy nem az egész vonalon történt meg az, amit itten ma az előadó' ur