Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

As ors ág gyűlés képviselőházának 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. 355 karbeli tisztviselő, — a vezető egy ministeri tanácsos — 40—50 kezelési tisztviselő, 30 hites könyvszakértő és egy csomó detektív, valamint polgári rendőr. Az adatgyűjtés már megtörtént és állandóan folyik. Ennek következtében az V. főosztály, amely tárgyi és személyi adatokkal elhalmozza az adófelügyelőségeket, kék és sárga papiroson adja meg mindenkire vonatkozólag a nyomozások eredményét, azért kék és sárga papiroson, nehogy a referensek figyelmét véletlenül elkerülje! az adatgyűjtő osztály referenciája. A kivetési iratok között feküsznek el mindenütt ezek a kék és sárga cédulák, s az egyes foglalkozási ágakra vonatkoznak a tárgyi adatok, és az egyes adózókra vonatkoznak a személyi adatok. Itt van például egy ilyen személyi adat kiirva: X. Y. estélyeket ad, sokat költ és barátnői vannak. (Derültség.) Én itt kénytelen vagyok az egész ország közvéleményét figyelmeztetni arra, hogyha valakihez például szép nők járnak — semmi közük hozzá, ha a hivatalába járnak — ki van téve annak, hogy az adóját felemelik, azért, mert az erre vonatkozó adatokat beszerzik a házmestertől, s a házmester megállapítja, hogy ezek és ezek járnak hozzá. (Usetty Béla: Kik azok a boldog emberek? — Jánossy Gábor: Engem ilyen veszedelem nem fenyeget! — Derültség. — Kabók Lajos: Nemcsak maga van képviselő ur, vannak még jóképű fiatalemberek is!) Beszédemnek ezt a részét majd később fogom elmondani, ellenben méltóztaskanak megengedni, hogy megmondjam, hogy az adatgyűjtő osztály honnan szerzi be adatait. Deteküvek utján elsősorban a szomszédoktól, másodsorban a házmestertől, harmadsorban pedig a konkurrenstől. A bizalmas utasitás szerint különösen a következő foglalkozási ágakat kellett volna az idén megadóztatni: elsősorban a bőröndösöket, másodsorban a vaskereskedőket, harmadszor az irógépkereskedőket, negyedszer a fakereskedőket, ötödször a textileseket, hatodszor a mérnököket, valamint a mészárosokat és henteseket, akikre vonatkozólag a vágóhidtól is kikérték az adatokat, (Usetty Béla: Minden évben kikérik! — Pakots József: Meg van elégedve? — Bródy Ernő: Tessék ezt a választóknak megmondani!) hogy egy-egy mészáros vagy hentes- mennyi állatot vág. (Zaj.) Bátor leszek a vonatkozó adatokat beszolgáltatni. A kivetés mindenütt becslés alapján történt, s a könyveket csak ott fogadták el, ahol az adózó vallomása a, kincstárra nézve kedvező volt. (Sándor Pál: Ami törvénytelen!) Az adatgyűjtő osztály a detektívek által szolgáltatott adatokon kivül minden szakmából beidézett 8—10 adózót és mindegyiknek kikérte konkrét esetekben a véleményét az illetőnek vagyoni viszonyai felől. Beidéztek például tiz selyemkereskedőt s megkérdezték tőlük, hogy hogyan megy a selyemszakmában, s kinek milyen jövedelme van. Abban az esetben, ha valakire azt mondották, hogy annak nagyszerűen megy és az adóját fel kell emelni, ezt elfogadták. Ha azonban azt mondották, hogy szegény tönkrement, akkor nem került bele a neve sem a sárga, sem a kék lapba. Megállapították ugyancsak szakértők közbenjöttével az egyes foglalkozási ágaknál elérhető tisztakereseti kulcsot, így például az irógépkereskedőknél és bőrkisker'eskedőknél, bőröndösöknél 8—14%-ot állapítottak meg haszonkulcsként, hogy tudniillik ennyi tisztahasznuk van minden egyes tárgy eladása után. (Bródy Ernő: Hasból! Szégyene a bürokráciának, amit itt csináltak!) A vaskereskedőknél 8—-14%-ot állapítottak meg. Általában a 10% I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. haszonkulcsot vesznek irányadónak, és az alapelv az, hogy a kereskedő évenkint ötször forgatja meg az áruraktárát. A hasznot tehát akkért állapítják meg, hogy a kereskedő által eladott árucikkeknél 10—15% a haszon, és feltételezik, hogy az áruraktárt — abban az esetben, ha az egész évi forgalom meg nem állapíttatott, — ötször forgatja meg. (Gál Jenő: A nagy vezérigazgatókét is igy állapítják meg?) Azt nem tudom. (Berki Gyula: Az titok, pedig egyik-másiknak ötmilliárd az évi jövedelme! Usetty Béla: Be kell jelenteni!) Akinek nincs áruraktára, annál ez a becslés akként történik meg, hogy megállapítják az adózónál először azt, hogy hány gyermeke van, azután azt, hogy mennyi a házbére, mennyi az adója, s a család eltartása, a biztosítás, a ruházat, a fűtés, világítás, a gyermekek nevelése mennyibe kerül. Tehát annak alapján, hogy mennyi az ő szükséglete, hogy mennyibe kerül a gyermekek neveltetése, eltartása, ruházata, mennyi kell saját maga eltartására, állapítják meg üzletének hasznát. Azt mondják, annyit keres feltétlenül, amennyire szüksége van. Arra vonatkozólag, hogy a kivetés tényleg nem a könyvkivonatok alapján történik, hanem becslés alapján, bizonyítékul az adókivetéseknek csak egy példányát hoztam be, azonban hozhattam volna be százával is és kétszázával is, mert az egyik községnek például öszszes adókivetéseit végignéztem. Ezeknél a kivetés a következő alapon történt (olvassa): »Az adóalap a más és hasonló foglalkozásúak általános kereseti adójához arányosítva állapíttatott meg.« Tehát a szerint állapíttatott meg, hogy a másik hasonló foglalkozású embernek mennyi a keresetiadója,. Hogy az egyenesadók emelése milyen mértékben történt, arra vonatkozólag meg kell állapitanom, hogy az egyenesadók emelése először vidéken következett be. Ott osztották szét legelőször az uj kivetéseket, mégpedig olyan katasztrofális méretekben, hogy vannak Magyarországon községek, — majd bátor leszek közgyűlési határozatokat felolvasni — ahol százszázalékos adóemelések történtek, sőt mint Cegléd városnak Erdélyi Aladár képviselőtársunkhoz intézett átiratából kitűnik, Cegléden a házadó 34%-kai emelkedett, a keresetiadó 38%-kal, a vagyon- és jövedelmadó pedig 167-5%-kai. Ezek után a borzalmas adatok után legyen szabad Szentes város közgyűléséről néhány adatot felolvasnom. Előre - kell bocsátanom, hogy a közgyűlésen felszólalók — Cicatricis Lajos, aki, azt hiszem, főispánja volt Csongrád vármegyének, Vecsery Sándor, Szentes város főügyésze, Csergő Károly alispán — mind olyan emberek, akikről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy abban az esetben, ha nem látnák a végyeszedelme^ a pénzügyigazgatóságok és pénzügyi hatóságok intézkedései ellen felszólaltak volna. (Berki Gyula: Ez nem csongrádi, hanem országos jelenség!) Cicatricis Lajos bejelenti, hogy a pénzügyigazgatóság síüyosan megrótta és pénzbirsággal fenyegette meg a város adóügyi tanácsnokot, amiért az adókirovásnál a pénzügyigazgatóság előírásait nem tartotta meg és azt mondja, hogy az adókivetés a városi adóhivatal joga és nem szabad tűrni, hogy terrorizálják a városi adóhivatalt. Ez a felszólalás azért történt, mert nemcsak Szentes városában, hanem, — mint Berki Gyula t. képviselőtársam is mondja — sajnos, az egész Magyarországon nincs elsőfokú adóhatóság, mert az elsőfokú adóhatóság az adókiI vetéseknél mindenben kénytelen alkalmaz50