Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

Az országgyűlés képvtsetőMz'ánaU 170. ütése Î928 május 15-én, kedden. S53 Távollétem alatt olvastam a pénzügyminister ur egy beszédét, amely engem, mint szociális érzésű embert a legteljesebb mértékben megkapott. A pénzügyminister ur azt mondta, hogy a pénzügyministerium

ban reggeltől estigdolgoznak, a késő esti órákban is világosak a pénzügyministerhim ablakai, és a pénzügyminister urnák az a szociális felfogása, — ezt én csak helyeslem, —- hogy az. állam nem dolgoztathatja tisztviselőit anélkül, hogy megfizetné őket. A legteljesebb mértékben helyeslem a pénzügyminister ur felfogását. Nekem is az a felfogásom, hogy egy állam tisztességes, becsületes, rendes tisztviselőket csak akkor kaphat, és csak olyan tisztviselők dolgozhatnak igazán, akik meg vannak fizetve. Én tehát nem ebből a szempontból helyezkedem szembe a pénzügyminister urnák azzal a felfogásával, hogy a pénzügyminister ur nem akar ezen a jutalmazási rendszeren változtatni, mintha én sajnálnám a pénzt azoktól, akik kapják. Én, t. pénzügyminister ur, nem sajnálom, és ha a pénzügyminister ur az államháztartás egyensúlyát amellett is fenn tudja tartani, hogy ennek a nyomorúságos köztisztviselői helyzetnek,amely az egész köztisztviselői karra nézve katasztrofális, végét tudja szakitani, én leszek az, aki ellenzéki mivoltom ellenére a pénzügyminister ur javaslatát meg fogom szavazni. De t. pénzügyminister ur, méltóztassék végignézni a magyar társadalmon. A t. minister ur nemcsak pénzügyi tisztviselőkkel beszél és nemcsak közvetlen környezetével beszól, hanem módja van a magyar állami adminisztráció más terén alkalmazott tisztviselőkkel is beszélni, sőt a pénzügyminister urnák módja van a pénzügyministerium különféle osztályaiban alkalmazott tisztviselőkkel is beszélni. Méltóztassék elhinni nekem pénzügyminister ur, hogy nemcsak az alsó fogalmazási karban esik kifogás alá az, hogy a pénzügyministeriumban ilyen segélyeket adnak iá tisztviselőknek, hanem a legnagyobb mértékben kifogásolják ezt a rendszert a pénzügyministerium magasrangu tisztviselői is, akik azt mondják, lehetetlenség az, hogy aki a pénzügyministerium egyik főosztályában dolgozik, kevesebbet kap esetleg, mint aki a pénzügyministerium másik főosztályában dolgozik, és egyszersmind kifogásolják ezt azért is, mert a kegyencrendszert a legnagyobb mértékben kifejleszti, mert az a tisztviselő, aki kedvesebb annak, aki szétosztja a pénzeket, vagy aki a pénzek szétosztása felett rendelkezik, többet kap, aki azzal nincs jóban, kevesebbet kap. De nemcsak a pénzügyministeriumban van baj, hanem a legnagyobb baj van az egyéb tisztviselői karoknál, amelyek állandóan keservesen panaszkodnak például a pénzügyminister ur azon beszéde után, amelyben kijelentette, hogy éj jelig világosak a pénzügyministerium ablakai, ennélfogva ezeket az embereket meg kell fizetni. T. pénzügyminister ur. Ők azt mondják, hogy ők is reggeltől késő estig dolgoznak és mégsem kapnak sem külön segélyeket, sem pedig dugsegélyeket, olyanokat, amelyek magasabbak volnának, mint eddigi fizetésük. Én tehát, igen t. pénzügyminister ur és t. Ház, azt az álláspontot vagyok bátor kifejteni, íhwgyha a pénzügyminister urnák az az álláspontja, hogy azokat a pénzeket, amelyek igy befolynak — mondjuk — a bírságokból, oda akarja adni a tisztviselőknek, nekem, meggyőződésem az, hogy nem lesz a pénzügyminister urnák semmi nehézsége abban, hogy ezt a Képviselőház és a törvényhozás rendelkezése alapján tegye akként, hogy meg fog állapíttatni, hogy egy államtitkár, egy ministeri tanácsos, egy osztálytanácsos, egy titkár, egy fogalmazó mennyit kap. Akkor ez nem fog a mlnisterium kebelében viszályokat okozni és nem fog viszályt okozni az egész tisztviselői karban sem. T. Ház! Most kénytelen vagyok ezeknek előterjesztése után foglalkozni az adóadminisztációnak hibáival azért, mert az én véleményem szerint az adóadminisztráció hibái'nemcsak, hogy nem csökkentek, de kirívóbbakká lettek és az adósróf szorítása — amire nézve konkrét példát leszek bátor előadni —. nemcsak, hogy nein enyhült, hanem egyenesen súlyosbodott. Az adóadminisztráció, amely eddig minden energiáját a forgalmiadóban dühöngte ki, most teljes erejével rávetette magát az egyenesadókra. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. Ház! Ha én a mai gazdasági élet karakterisztikonját akarom megadni, akkor azt mondhatnám a mai gazdasági helyzetről, hogy a •pénzügyminister ur beszedi a pénzt, a Nemzeti Bank nem adja ki. a közönség pétiig meghal vérszegénységben. Hogy óz igy van, erre vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy rámutassak legelőször arra, hogy nálunk mindenki, akinek a közhöz valami köze van, feleslegekkel dolgozik. Feleslegekkel dolgozik az állam, amely a költségvetési év első két hónapjában 80*3 millió pengővel többet vett be, mint amennyi előirányoztatott; feleslegekkel dolgozik a Beszkár; feleslegekkel dolgoznak az elektromos művek és a gázgyár; feleslegek vannak a közüzemeknél és az állami üzemeknél. Ellenben manco van a magángazdaságnál (Ugy van! Ugy van a baloldalon.) és mankóval jár az egész magyar magángazdaság. A költségvetési feleslegek következtében az államkincstár készpénzkészlete folyton emelkedik s a feleslegben jelentkező óriási összegeket az. állam gyümölcsözetlenül heverteti és elvonja a gazdasági élettől, ahelyett, hogy a magános, akinek nem kellene ezt a töméntelen pénzt befizetni, azt megtakarithatná és takarékbetétek formájában közgazdasági téren rendelkezésre bocsáthatná. (Bródy Ernő: Nem kell az államnak feleslegekre utaz- _ nia!) Az 1926/27. évben a vámokat is figyelembe-: véve, —• csaknem egymilliárd pengő folyt be az áll amkincstárba. Ha az önkormányzatok részére befizetett 500 millió pengőt is tekintetbe vesszük, akkor az »adófejadag« Magyarországon a 180 pengőt közelíti meg. Tekintetbe kell vennünk itt azt is, hogy a feleslegek nem azok az összegek, amelyeket kimutatnak, mert azok a havi kimutatások, amelyeket a pénzügyministerium nekünk kioszt, csak hozzávetőlegesek. (Szabóky Alajos államtitkár tagadólag int.) Kénytelen leszek a megfelelő pénzügyi főosztályhoz küldeni az államtitkár urát, amely most fejezte be nemrégiben például (Zaj.) az 1926/27. évre vonatkozólag az adóbevételek végleges megállapítását. Több a felesleg benne, mint amennyit méltóztattak kimutatni. (Szabóky Alajos: Miben?) Abban a kimutatásban, amellyel a pénzügyministerium februárban elkészült, több adófelesleg van. (Szabóky Alajos: Milyen kimutaj tásban?) A pénzügyministerium tudniillik belső használatra is elkészít kimutatást. Méltóztassék, t. minister ur, ezt a pénzügyministeriumban bekéretni, s akkor meg méltóztatik látni, hogy nem is titok az, amit én elmondok, ezt a pénzügyministerium maga hivatalosan leadta. (Sándor Pál: A kis hamis, a pénzügyminister ur!) Meg méltóztatik látni, hogy abban szenzációs, örömteli eredmények vannak, mert nem is annyi folyt be, mint amennyit kontempláltak