Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-170
Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1928. évi május hó 15-én, kedden Zsitvay Tibor é s Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1928/29. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. .'=— -A. pénzügyi tárca. Felszólaltak: Temesváry Imre előadó, Kabók Lajos, Kiss István, Fábián Béla, Szabó Iván, Rothenstein Mór, Lakatos Gyula, Esztergályos János, Szilágyi Lajos, Bud János-pénzügyminister. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása — Az interpellációskönyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. .. . .* --.--.- • ••• A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Seit óvsz kg Béla, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10. óra 15 perckor.) (Az elnöki széket Zsityay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Fitz Arthur jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző ur. Napirend szerint következik az 1928/29. évi állami költségvetés pénzügyi tárcájának s vele kapcsolatban az állami üzemek XXV. és XXVI. fejezetének általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Amidőn a Képviselőház a kormányzat összes ágazatainak 1928/29. évre vonatkozó költségvetési előirányzatát már részleteibén is • letárgyalta, befejezésül az r. összes tárcák, tehát az egész :állami gépezet energiaforrását képező .pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalását kell megkezdenünk. A pénzügyi tárcában nemcsak összpontosul az állami élet összes szükségleteinek kielégítése, de ez a tárca vállalja az ország gazdasági, kulturális, valamint szociális életének jobbrá-; vagy balrafordulásáéít az r ér* köles i-és à politikai garanciát is. Épen "ezért úgy érzem, a pénzügyi tárca költségvetésének bírálatánál nem szabad annak számszerű adatait kizárólag szubjektív benyomások, avagy "pedig a pillanatnyi gazdasági nehézségek szempontjából-tekinteni, hanem figyelemmel •.kell lemjouink az ország érdekében azokra a fontos célkitűzésekre is, amelyek ' megvalósításuk eseteben épen gazdasági és szociális megerősödesüh;ket fogják szolgálni, (Ugy van! a'jobboldalon.) T. Ház! Nézetem szerint;a költségvetés általános és részletes vitájánál elhangzott felszólalások egy részében — pár elismerem azoknak tárgyi jogosultságát, — a kritika kiindulási alapja nem felelt meg minden tekintetben annak a gondolatmenetnek, amelyet az állam, ; mint legfontosabb és leghatalmasabb közület KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. költségvetésénél mindenkor szem előtt kell tartanunk. Ifivatkozás történt a magángazdaság túlzott .igény be vételére és arra, hogy a-magán .gazdaságitól elvont értékek viszont az állam részéről gazdásági és szociális téren nem biztosítanák ugyanolyan értékű és méretű ellenszolgáltatást az ország polgársága részére. Ha általános gazdasági szempontból vizsgáljuk a kérdést és a magángazdaság elvi álláspontjára helyezkedünk, ahol az elért gazdasági eredményeket csak megfelelő ellenértékért áldozhatjuk fel, ugy kétségtelenül megállaná helyét az általam is emiitett felfogás, de az állammal szemben tamasztßtt ezerféle kívánalom megvalósításánál, kielégítésénél, lehetetlen a magángazdaságnak ezeket a szigorú elvi kereteit betartani, mert hiszen ez, az államháztartás menetének folytonosságán, valamint a gazdasági élet fejlődésén helyrehozhatatlan csorbát ejthet. Kétségtelen- azonban, hogy ha az állam közjogi hatalmán nyugvó pénzügyi felségjogai "egyoldalúan, a magángazdasági élet teherviselő képességének figyelmen kivül hagyásával gyakorolná, ugy- természetszerűleg elsorvasztaná azokat az erőforrásokat, amelyekből pedig bevételeit épen pénzügyi felségjogán alapulva kikényszerítheti. De viszont az állami élet szempontjából fontos, célkitűzések megvalósítása; érdekében, egy szebb jövő reményében hem. íehét kifogásolni^ ha átmenetileg, egyegyVbizonyos ,nehéz időszakban talán a normálísnáí'.nagyobb-mértékben veszi igénybe ai polgárság vagyoni erejét, épen az állami szükségletek,'j-Héfégité&e szempontjából •- , ~, Ugy érzem, hogy most ilyen ; időszakban élünk. Amidőn a minden gazdasági értékűnket reromboló inf 1 ációs korszaktól' áttértünk az erkölcsi és & gazdiasági megújhodás útjára, amidőn á: legnagyobb áldozatok árán igyekszünk megszilárdítani gazdasági fejlődésünk; nek laizokal az alapjait, amelyek a külföldi kölcsön igénybevételével és a külföldi kölcsön ..segit&égével 1924-ben lerakattak, nem lehet kétséges előttünk, hogy az a rendkívüli szűkös keretek közé szorított állami -> költségvetés, amellyel. 1924-ben a szanálás utján elindul? 48