Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

340 Az országgyűlés 'képviselőházának tunk, csak alapja lehetett a teljes gazdasági konszolidációnak. De ha egy mindenéből ki­fosztott nemzetet talpra akarunk állítani, le­hetetlen ezeken a lerakott alapokon megállni, hanem tovább kell épiteni azokat a pilléreket, amelyek támaszai lehetnek további gazdasági fejlődésünknek. A költségvetés számszerű ackr iáinak emelkedése tehát természetes követ­kezménye ezen megindult gazdasági fejlődé­jünknek. Az állami szükségletek, összhangza­;os kielégítése, révén nemcsak a nemzeti va­gyon növekedését és ezzel szoros kapcsolatban a nemzet polgárainak széles rétegeit tesszük fogyasztóképessé, hanem a jövedelem megosz­lását is arányossá tesszük és ezzel egyöntetűen a szociális békét, tehát a fokozatos gazdasági megerősödésünket segítjük elő. Ha ezen gazda­ságpolitikai elgondolások mellett vesszük vizs­gálat alá a pénzügyi tárca költségvetését, ugy annak emelkedő irányzatát indokolva, találjuk az életben átültetett illeték- és adótörvényeink alapján befolyt tényleges jövedelmekben, de indokolva táláljuk másrészt az államhatalom által megállapított céltudatos Programm ke­resztülvitelében is. T. Ház! Az állam fokozódó igényeinek ki­elégítésénél lehetetlen figyelmen kivül hagy­nunk a magángazdaság erőviszonyait is, és azt hiszem, a pénzügyi politikának az lehet a leg­sarkalatosabb követelményei, hogy a polgárság magángazdasági viszonyait is bizonyos mérték­ben céltudatosan rendezze. Ilyen irányú követel­mény nézetem szerint a sokat emlegetett hitel­kérdésnek intézményes rendezései, különösen a leggyengébb gazdasági egyedek érdekében, örömmel állapithatjuk meg a különböző kor­mánynyilatkozatokból, hogy a földreform során földhöz juttatottak hitelviszonyainak rendezése már a legközelebbi időben a megvalósulás stá­diumába lép, ami ugy a földhöz jutottaknak, valamint a megváltást szenvedetteknek biztosí­tani fogja a mai igen nehéz gazdasági verseny­ben & feltétlenül kívánatos olcsó termelés lehe­tőségét. Látjuk az ipari kölcsön intézményes megteremtésére irányuló törekvést is„ amely­nek kiinduló alapját mindenesetre az ipari jel­zálogokról már meghozott törvényünk fogja képezni. De kívánatos lenne, t. Házi, a kisipar és a mezőgazdaság részére a mainál sokkal elő­nyösebb hitel megállapítása is. Ugy érzem azon­ban, hogy ennél a kérdésnél a lehető legnagyobb óvatosságra van szükség. A hiteléletbe való minden erőszakos belenyúlás ugyanis vagy meg­bénítaná, vagy pedig a legjobb esetben vissza­fejlesztené annak a kereslet és. kínálat törvé­nyei szerint önmagát szabályozó, természetes kialakulását. Nézetem szerint az a fennálló bi­zalom, amely az utóbbi esztendőkben a magyar gazdasági élettel széniben a külföldi pénzpiaco­kon megnyilvánult, s amelyeknek legfényesebb bizonyítéka az emissziók iránti kereslet megin­dulása, kétségtelenül azt mutatja, hogy ennek kiinduló alapját a magyar államháztartás egyensúlya, tehát a magyar állam költségvetése alkotja. Költségvetésünkön keresztül bírálja el a külföld teljesítőképességünk erősb.ödésének, vagy pedig gyengülésének nagy kereteit, költ­ségvetésünkön keresztül látja tehát a külföld a magyar gazdasági élet jobbra vagy balra for­dulását.. Mivel pedig az állami költségvetésnek reális, — a való élethez hozzásimuló összeállí­tása képezi a kormány legfontosabb feladatát és viselnie .is kell természetszerűleg érte a leg­messzebbmenő politikai felelősséget, ennek kö­vetkeztében mindazon megmozduláson, amely a magángazdaság fejlesztésére irányul s igy a hitelélet erősbödésére irányuló 1 törekvéseken is 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. 1 mindenkor rajta kell lennie az államhatalom megtestesítője, a kormány figyelmének. De épen a kormány felelősségéit tekintve, helytelen volna tőle olyan rendszabályok életbe­léptetését követelnünk, amelyek talán tetsizető­sek volnának formailag, de esetleg nem segite­nék elő azt a célt, amelyet jószándékkal tőle re- * mélhetnük. Az államhatalomnak nem lehet kötelessége — de legkevésbé hivatása — belenyúlni a ma­gángazdasági élet és főleg a pénzügyi élet for­galmát lebonyolító szervek működésébe ott, ahol egyik pillanatról a másikra kell határozni és ki kell használni mindazokat a kedvező al­kalmakat, amelyeket kizárólag csak a magán­gazdaság mozgékony és rutinirozott szervei tudnak kinyomozni és azokat kellő időben ki­használni. Az államhatalom sehol a világon nincs erre berendezkedve, de minden ilyen kí­sérletezés és gyámkodás csak ferde megítélésre szolgálna és célját tévesztve, káros hatásokat idézne elő a nagy üzleti világ igen-igen ér­zékeny megítélése előtt. A szanálás kezdetétől fogva eltelt négy esz­tendő mérlegéből és a gazdaságig valamint a pénzügyi élet fejlődéséből költségvetésünkön keresztül tekintve a helyzetet, kétségkívül meg­állapíthatjuk és nem tagadhatjuk le azt, hogy a nemzet szabad jövedelme minden tekintetben fejlődésnek indult és ennek következtében szol­gáltatási képessége is erősbödött, amiből csak azt következtethetjük, hogy pénzügyi kormány­zatunk eddig is mindent megtett arra nézve, hogy megalkothassa a hitelélet alapjait képező bizalom előfeltételeit és nyugodtan nézhetünk a jövőbe, mert meg fogja találni — minden erősza­kos és zavaró momentumnak belekeverése nél­kül is— az egészséges, normális hitelélet meg­teremtésének előfeltételeit. Az 1927/28. évi állami költségvetésben a pénzügyi tárca kiadásai 141-9 millió, bevételei pedig 676-3 millió pengőt tettek ki. Ezzel szem­ben az 1928/29. évi állami költségvetési t elő; irányzatban a kiadások 156-1 millió, bevételei 786-4 millió pengőt tettek ki, tehát a kiadások­nál 14-1 millió, a bevételeknél pedig 110*1 millió pengő emelkedést látunk. Ebből a kiadási több­letből 4-9 millió esik a személyi járandóságokra, 2-6 millió a nyugellátásokra, 5-4 millió a dologi kiadásokra, 1*2 millió pedig be­ruházásokra. A személyi járadóságoknáil mu­tatkozó 4-9 millió pengő többletből 3-3 millió pengő esik «a fizetések többletére, amely Összefüggésben áll tudvalevőleg az 1927. évi 9000. számú ministerelnöki rendelettel, amellyel a közalkalmazottak illetménye bizo­nyos mértékben felemeltetett, a lakáspénzek 1-4 millió pengős emelkedésének pedig a rugója a lakásrendelet következtében évről-évre foko­zódó százalékos emelkedés. Az igényjogosultak számának szaporodása folytán a családi-, hadi­és egyéb pótlékok összesen 141.631 pengővel emelkedtek, ezzel szemben a közlekedési se­gélyek 13.271 pengővel csökkentek. A nem rendszeres illetmények, tisztelet­díjak, bérek és jutalmak összege 33.666 pengő­vel emelkedett. Ennek az emelkedésnek főleg az az oka, hogy az eddiginél nagyobb mérték­ben kellett kisegítő munkaerőket igénybe venni, ez pedig oda vezethető vissza, hogy^ az Ofb, munkálatai következtében a földhöz jut­tatottak érdekében szükségessé vált, hogy mi­nél előbb fejeztessék be az igazságos adózás szempontjából a kiosztott földek becslése, va­lamint azok felmérése, és a pénzü«-yminister ur igen helyesen, ezen ideiglenes munkálatok elvégzésére nem állandó munkaerőket vett fel,

Next

/
Thumbnails
Contents