Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

ÄZ országgyűlés képviselőházának 169. gébé (Malasits Géza: Nem egészen!) és élet- J módjába, mint ahogy az ellenkezője árt azoknak, akik nincsenek alkalmazva, (Malasits Géza: Megvan a megélhetése, nem fizet forgalmiadót, keresetiadót, hogy olcsóbban dolgozik, természetes!) Nem fizet forgalmiadót és keresetiadót, azért, amit a kaszárnyában keres, amit künn a kaszárnyán kivül keres, azért kellene, hogy fizessen, ha nem teszi meg, arról nem tehetek. A képviselő ur megnyugtatására azonban megjegyzem, hogy mivel most már, hála Istennek, a létszámunk kezd egy kicsit feltöltődni és remélem, hogy nemsokára el fogjuk érni a lehetséges létszámot, ezt az intézményt egyáltalában kénytelen voltam beszüntetni, mert nagyon is drágának bizonyult és ezentúl valóságos katonák fogják a katonai iparosmunkát ellátni, úgyhogy ez a konkurrencia el fog esni. Egyes nagyon fontos kérdések merültek még fel, amelyekre azonban majd általánosságban fogok válaszolni. így például Fráter igen t. barátomnak a gázvédelemre vonatkozó kérdése és a lovasság kérdése, mai helyzetünkben és az én szempontomból inkább az általános kérdések körébe vág, ugy hogy a részletekben nem kivánok ezekkel foglalkozni. A tiszti illetékeknél a lakbér kérdését is felvetette igen t. barátom és más urak is felvetették. Itt is teljesen egyetértek az urakkal, hogy olyan lakbért kell a tisztek és altisztek számára megszabni, hogy abból tényleg lakni is tudjanak, mert hiszen tulajdonképen falsum a saját alkalmazottunkkal szemben, ha azt mondjuk neki: adok lakbért, de csak annyit adok, hogy abból nem tud lakást venni és lakni. (Farkas Elemér: Barlanglakó lehet!) Megjegyzem, hogy ez nem is volt sohasem az intenció, hanem ezt a véletlen hozta magával olyanformán, hogy a szanálási idő kezdetén és a legnagyobb lakásinség idején az egyes lakáskisaabatokat le kellett szállítani. Tudniillik, ha valakinek a háború előtti illetménykiszabás szerint mondjuk 5 szobás lakás járt, akkoriban már senki sem lakott 5 szobában, legfeljebb a dúsgazdag emberek, nem is volt szüksége rá, nem is tudta bebutorozni, — de az államnak igenis szüksége volt erre a megtakarításra, leszállította tehát ia, lakbérilletményt, tudniillik a kiszabott illetményt mondjuk 5 szobáról 4-re, 4-ről 3-ra stb. és tényleg annyi lakbért adott, amennyivel az illető akkor, minthogy a lakbér kötött volt, ki is tudta lakását fizetni. Azután jött a fokozatos lakbérfelszabaditás, de nem egyszerre az egész országban. A lakbér ellenben a tisztviselők, a tisztek és az altisztek részére továbbra, is a szerint lett kiszabva, ahogyan a megkötött lakbérü helységekben emelte a kormányrendelet a lakbéreket. Hogy példával illusztráljam, Budapesten mia, azt hiszem a békebeli paritás 80%-a a lakbér. A tisztek tehát megkapják a leszállított békebeli szobailletmények szerűit, tehát az előbbi példa szerint nem öt, hanem négy szoba után a békelakbér 80%-át. Igen ám, de Berettyóújfaluban, ahol már nem kötött a lakásforgalom, már nem a békebeli lakbér 80%-át, nem is 100%-át kérik, hanem a békebeli lakbér 200%-át, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Farkas Elemér: Ez a legsúlyosabb!) ugy hogy a 3 szobás 80%-os lakbérből egy szobát sem tud az a tiszt megfizetni. (Szilágyi Lajos: Panaszkodnak is! — Farkas Elemér: A legsürgősebben ezt kellene megoldani!) Megjegyzem, hogy ezen a téren is megértéssel találkozunk a pénzügy min ister urnái, (Malasits ülése 1928 május 11-én, pénteken. 3ɧ Géza: Miért szeretik annyira a háziurakat! í) azonban itt is vannak pénzügyi nehézségek. Még egy 'kérdés is belejátszik ebbe, amely kérdésnek reviziójára ő már szintén Ígéretet tett: tudniillik a lakbérosztályokba való sorolás kérdése. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez fontos kérdéssé vált azáltal, mert most vannak helyőrségeink, ahol azelőtt, a régi békeidőben sohasem volt egyetlen katona sem, amelyek akkor egészen helyesen — nem tudom — a 7. vagy 8. lakbérosztályba voltáki beosztva, azóta azonban katonaságot vagy vámőrséget, csendőrsé!get, vagy nem tudom mit kaptak és igy lakásinség van ott és a lakásárak óriási módon felmentek, a lakbérilletmények ellenben még mindig a rélgi 7. vagy 8. lakbérosztály szerint vannak kiszabva. Ezek tehát teljesen lehetetlen állapotok. A pénzügyminister uir itt már kilátásba helyezte azt, hogy lassan-lassan megkezdi ezeknek a lakbérosztályba való sorolásoknak revizió alá vételét. Nékem természetszerűleg oda kell törekednem és arra is fogok igyekezni, hogy elsősorban a katonai helyőrség-eket vegyük ebből a szempontból tekintetbe. (Rothenstein Mór: Jó lenne érintkezésbe lépni a népjóléti minister _ úrral! — Malasits Géza: A népjólétet háztulajdonosoknál kezdeni, hihetetlen dolog!) Práter igen t. képviselő ur felvetette a rokkantak kérdését is, amelyet különben más képviselő urak is szivükön viselnek és felszólalásaikban meg is emiitettek. Ebben a tekintetben a legnagyobb panaszként azt emiitették, hogy az ember lát az utcán rokkantakat koldulni a lehető legnyomorultabb helyzetben. Ez tényleg igy van és ez tényleg szégyenteljes állapot, ezért azonban abszolúte ne méltóztassék a népjóléti minister urat felelőssé tenni. Nem az én resszortomba tartozik, azonban tudok róla, mert a népjóléti minister ur annak idején, amikor ezeken a bajokon segiteni akart 'énhozzám is fordult segitségért abban a tekintetben, hogy a rokkantak házába beutalt rokkantakat valahogy tudjuk olyan fegyelem alá vetni, hogy onnét ki ne szökdössenek, el ne menjenek és ne álljanak ki az utcára koldulni. A népjóléti minister ur határozott kijelentése szerint nincs az utcán egyetlen egy olyan rokkant sem, akit ő el ne tudna helyezni és akit ő ne próbált volna már elhelyezni. De nem akarnak bent maradni a rokkantházban, mert ott fegyelem alatt vannak, mert ott rend van. Nekik jobban esik a szabadélet kinn az utcán. Ez tulaj donképen ennek a bajnak) legfőbb oka, bár nem mondom, hogy mindig ez. Az, a megoldás, hogy a 48-as honvédrokka,ntházzal kapcsolatban oldjuk meg a kérdést, nem lehetséges, mert ott összesen csak 32 hely van és ezt a 32 helyet a honvédelmi tárca veszi most ^át régi aktiv, megrokkant tisztek elhelyezésére; olyan nyugdíjas, megrokkant tiszteket fogunk ezentúl ebbe a 48-as rokkant menedékházba beutalni, akiknek senki hozzátartozójuk nincs, akik nem tudnak se-, hogysem megélni. De ott úgyis kevés hely van, úgyhogy ez a nagy rokkantkérdésben egyáltalán nem számottevő. Amiről nem beszéltem eddigelé, az példának okáért Borbély-Maczky igen t. barátom felszólalásából a tiszti adósságok kérdése, amely szintén belevág a fizetés és az ellátás kérdésébe. Sajnos, nagyon jól tudjuk és mindig evidenciában tartjuk ezt a kérdést, mert hiszen — amint méltóztatnak tudni — ez nem speciális katonai kérdés. Ez, sajnos, igy van az egész állami tisztviselői karnál és a többi tisztviselőknél is. Minthogy sokáig kis fizetéseket kellett