Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-169
320 Az országon ülés képviselőházának 169. ülése 1928 május 11-én, pénteken. tóztassék engedni, hogy bármiféle ürügy alatt, akár a vasút bevétele védésének ürügye alatt is, kormányzati intézkedésekkel akadályoztassék a gépkocsik elszaporitása, hanem épen az ellenkezője történjék, mert a minister urnák hadtörténelmi példák is állanak a közelmúlt világháborúból rendelkezésére, a gépkocsik fontosságára vonatkozólag. Méltóztassék tehát inkább odahatni, hogy ezek minél jobban elszaporodjanak — és itt dobom be megint a magyar iparnak olyan sokat hangoztatott kérdését. Amikor azért tartják vissza a magyar gépkocsik szaporodását, mert megkövetelik mindenkitől, aki engedélyt kér, a magyar gyártmányok beszerzését, ám legyen, álljon fenn ez a követelés, de a honvédelmi minister ur fogjon össze a kereskedelemügyi minister úrral abban a tekintetben, hogy a magyar gyárak teljesitőképessége fokoztassék, hogy a magyar automobilgyárak a magyar autósok szükségleteit el tudják látni. Méltóztassék összefogni abban a tekintetben, hogy ezek a gyárak anyagilag is olyan helyzetbe hozassanak, hogy hitelbe, szóval kedvező fizetési feltételek mellett is adhassanak el teherautókat vagy személyautókat, A minister urnák mindenesetre nagyon fontos feladata az, hogy figyelje, hogy az ország területén milyen gépkocsik szaladgálnak ideoda. Itt, igenis, rengeteg a tennivaló, mert a minister urat nagyon érdekli az, hogyha véletlenül egyszer önvédelem szükségének helyzetébe kerülünk, akkor az ország területén üzemképes állapotban levő jóminőségü autók és teherautók ezrei állanak-e rendelkezésre vagy nem"? T. Képviselőház! Ezeket a kérdéseket voltam bátor szóvátenni a honvédelmi tárcával kapcsolatosan. Ugy hiszem, hogy ezek a kifogások, kérelmek vagy szemrehányások, bármilyenek is, beleillenek azokba a katonabarát felszólalásokba, amelyektől ma visszhangzottak ezek a falak, és a t. honvédelmi minister ur — ugy látszik — törekvéseiben osztatlan parlamentet lát maga előtt és érezhet a háta mögött. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon és a középen.) Ennek az osztatlan parlamentnek osztatlan bizalma lelkesitse törekvéseiben. (Éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! Azt gondolom, ebben a Házban nincs senki sem, aki a nemzetvédelem szempontjából ne volna hajlandó bármennyire emelni, amennyire azt a nemzet védelme szükségessé teszi, a honvédelmi minister ur költségvetését. Rá akarok azonban mutatni röviden arra, hogy ezeknek a költségeknek, amelyeket a nemzet áldozatkészsége visel a maga hadseregének védelmére, amelyek súlyos adófillérekből tevődnek össze, lehetőleg vissza kell folyniok a nemzet testébe, a nemzet zsebébe. Egészen röviden akarom felhivni a minister ur figyelmét a közszállitásokra, a hadseregszállitásokra, amelyek ennek a tárcának keretében lebonyolódnak. A magyar kézműiparosság régi idő óta fájlalja, hogy a hadseregszállitásból teljesen kirekesztették és igy csak röviden akarom szóba hozni a minister ur előtt gróf Hadiknak ezt a pompás és valóban szenzációs jelentőségű röpiratát, amelyet most adott ki és amelynek értelmében kimutatja, hogy a kisipari szövetkezetek, amelyek valamikor a hadseregszállitások nagy részét vitték el és kapták meg, most már csak a legminimálisabb megrendelést kapják. 1920-ban még 68.000 pár cipő szállitására kaptak megrendelést, azonban néhány esztendővel később, a múlt évben, 1927-ben már csak 16.000 párt rendeltek meg náluk. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Akkor 75.000 emberből állott a hadsereg, ma 23.000 emberből. Az arány ma jobb, mint akkor volt!) A hadseregtől kapott megrendelés azonban alig egypár ezer, mert az a 16.000 pár cipő részint a bel ügy minister ium, részint más hatóságok szükségleteiből tevődik össze. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Közösen rendeli meg a honvédelmi minister valamenynyivel!) Én csak arra akarom felhivni a minister ur figyelmét, hogy a hadseregszállitások 90 százalékát nagyvállalatok kapják. Három nagy cég viszi el a hadseregszállitások nagy részét. Gróf Hadik János valóban az országnak egyik nagyon komoly közgazdasági tényezője, s nincs okom, hogy egy pillanatig is kétségbevonjam adatait, amelyek papiroson néhány nappal ezelőtt jelentek meg. Felhivom a t. minister ur figyelmét arra, hogy a kisiparosság a háború alatt nagyon szépen megállta a helyét, és valóban a papirosbakkancsok nem kisipari műhelyekből kerültek ki, hanem a mindenfelé alakuló nagyvállalatok kezéből. Épen azért azt kérem a mélyen t. minister úrtól, hogy akkor, amikor a hadseregszállitási munkákat kiadja, legyen tekintettel a kisiparosságra, a kézműiparosságra, hiszen a kézműiparosság hazafiságánál fogva, munkaképességénél fogva teljesen el tudja látni ezeket a szükségleteket és meg tud felelni azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a hadsereg vele szemben támaszt. T. Ház! Végigjártam az, országot és sajnálattal láttam, hogy néhány nagyszerű szövetkezet, amely valamikor pompásan tudta ellátni a hadsereget, tönkrement. Ott van például a gyulai bőripari szövetkezet. Gépei állanak, rozsdásodnak. Ez a szövetkezet valamikor az államtól 65.000 korona segélyt kapott, amelyből gyönyörű, modern gépeket szerzett be, a legtökéletesebben van felszerelve és ez ma csak annyi közmunkát tud kapni a hatóságoktól, hogy csak 400 pár cipőt készit, vagyis csak annyi munkát kap, amennyit egy nap alatt elvégezhet, igy a gépei rozsdásodnak, azok a gépek, amelyeket annak idején az adózók keserves filléréből szereztek be, a közmunkákat pedig a nagyvállalatok viszik el. Ennélfogva a magyar államnak kötelessége, hogy azokat az üzemeket, amelyeket ő szerelt fel, istápolja és ne engedje elpusztulni. A magyar ipart az idegen iparral szemben még akkor is védenünk és támogatnunk kell, ha az 10%-kai drágábban is állit elő. Ez nagyon helyén való. A magyar kézműiparosságot még a nagyiparral szemben is támogatnunk kell. Igy például a kabinet egyik tagja, Vass József népjóléti minister ur azt csinálta meg, hogy kimondotta egyik rendeletében, hogy a tárcája számára elrendelendő szállításoknál a kézműipart akkor is kell támogatni, ha annak ajánlata 6%-kai drágább is, mint a többi ajánlat. Én nem kivánom a honvédelmi tárcától, hogy még akkor is támogassa a kézműipart, ha az 6%-kai drágább ajánlatot tesz, én a minister úrtól csak azt kérem, hogy ha egyenlő versenyképességű az a kézműipar, akkor azt ne felejtse ki a megrendelésekből. Másik kérésem odairányul, hogy amikor annak a csekélyke megrendelésnek, amely eddig a magyar kisiparosság számára jutott, járandósága kifizetésre kerül, szűnjék meg az a hosszadalmas bürokratikus munka, amely néha
