Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

Az országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május 11-én, pénteken. 319 folytán nem nyújthat a tanulásra alkalmat, mert hiszen a katonaorvos, amikor megvizsgálja a gyengélkedő gyanánt elébe állított katonát, nyomban továbbadja, csak azok a katona orvosok, akik a kórházakban teljesítenek szolgálatot, vannak abban a helyzetben, hogy tanulhatnak, tudásukat fejleszthetik. Ilyen körülmények között Örüljön az igen t. honvédelmi minister ur annak, ha a katonaorvosok sorából a munkásbiztositó-pénztárhoz meghívnak orvosokat, örüljenek annak, ha a katonaorvosok a munkásbitositó-pénztárhoz tartozó betegek kezelésénél is gyakorlatot szereznek maguknak, tudásukat bővíthetik, és ne méltóztassék ilyen tiltó rendelkezést kiadni, mert ebből megint senkinek sem lesz haszna. Nem indokolható ez katonai fegyelmi szempontok szerint, mert hiszen hallom, megint azt a régi féltékenységet, hogy »ne vonhassa felelősségre azt az orvost más, csak én!« Erre lehet utat és módot találni, lehet azokat az orvosokat, az orvosok felelősségét valahogy ugy szabályozni, hogy azért a katonai fegyelemnek és a katonasághoz való szoros hozzátartozásnak nem jelenti ez csökkentését. (Rothenstein Mór: De a pénztári tagok nem örülnek az ilyen orvosnak! — Berki Gyula: Dehogy nem!) Ilyen erkölcsi felkészülés szempontjából teszem szóvá a honvédelmi tárcának azt a kérdését, amelyet már Gömbös Gyula t. képviselőtársam a napokban szóvá tett, hogy számos vitéz van, akinek a földreform folyamán nem jutott föld. A honvédelmi minister urnák volna feladata, hogy ministertanácsokban és más egyéb alkalmakkor ezekre a kirívó példákra rámutasson, nemcsak a vitézi telkeket értem, hanem a földreformot is. Hogy hányan nem kaptak vitézi telket, azt Gömbös Gyula pontosan megmondta, de hányan nem kaptak egyáltalán, a földreform alapján sem földet, akik vitézek lettek! Az erkölcsi készenlét szempontjából teszem szóvá a hadirokkantak kérdését, lehetetlen dolog, hogy a honvédelmi minister urat hidegen hagyja a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák ellátásának és földhöz juttatásának kérdése. Méltóztassék csak az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól majd egy statisztikát bekövetelni, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság, amikor beszámol azzal, hogy hány ezer holdat osztott szét, mutassa ki azt is, hogy ebből a hadviseltség jutalmazása alapján, vagy a hadirokkantság jutalmazása alapján hány ezer hold osztatott szét. Azt hiszem, hogy a honvédelmi minister urat az erkölcsi felkészülés szempontjából, az erkölcsi készenlét szempontjából nem fogja kielégíteni a számadat és ugyanezen szempontból teszem szóvá, amit már többen szóvá tettek, a vitézségi érem pótdíjak kérdését is, amely szerencsétlenül a rokkantellátási adóbevételektől van függővé téve. Lehetetlen fentartani ezt a törvényt, lehetetlen a honvédelmi minister urnák várni és lesni, mikor áll be az az idő, mikor a rokkantellátási adóból annyi folyik be, hogy arra Vass József t. népjóléti minister ur azt mondja, hogy ez már olyan sok nekem, hogy azt már nem is birom felhasználni, s ezért átadok a honvédelmi tárca számára, a vitézségi érempótdíjak kifizetésére ennyi meg ennyi ezer pengőt. Ez bekövetkezni nem fog, mert a hadirokkantak, hadiözvegyek s hadiárvák ellátási szükséglete felemészti a rokkantellátási adó összes bevételeit, tehát valami egészen más megoldást kell keresni. És megint csak fentartom Szinyei Mer se Jenő képviselőtársamnak fejtegetései ellenére KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. is előbbeni álláspontomat, hogy itt, a megváltásnál, ne méltóztassék egy generális megváltásra gondolni, hanem akármilyen csekély öszszeg legyen is az újonnan megállapítandó vitézségi érempótdíj, amit hónapról-hónapra fizetnek, az abban a csekély összegben legyen kifizetendő, hogy amikor megjelenik az igényjogosult és átveszi azt, lássa a többi, aki nem igényjogosult, hogy átveszi azt az összeget, lássa azt, hogy ez az erkölcsi érték változatlalanul megóvatik, és hónapról-hónapra gyümölcsöztetik, mert akkor a büszkeség újra feléled lelkében. A honvédelmi minister urnák figyelmébe ajánlom még a gépkocsiüzemeknek a kereskedelmi tárca kapcsán annyira hangoztatott fejlődését és a gépkocsik hatalmas elszaporodása következtében szükségessé vált törvényhozási intézkedéseket. Itt felhívom az igen t. honvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy miként mi sürgettük az utak épitését, ugy méltóztassék honvédelmi szempontból is sürgetni az utak épitését. A régi parlamentben mindig azt észleltük, hogyha Bécsből a hadvezetőség sürgette valamelyik vidéken az úthálózat kiépítését, ez a sürgetés a leggyorsabban eredményre vezetett, mert az a község vagy vármegye, amely a hadvezetőség támogatását megkapta, az utat is megkapta, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Az igen t. honvédelmi minister ur nézzen csak körül az országban, különösen az ideiglenes határokon, és méltóztassék sürgetni az utak kiépítését honvédelmi szempontból is. (Élénk helyeslés.) Itt kapcsolódom bele az uralmon lévő pártnak ama megmozdulásába, amelyet csak az újságokból volt szerencsém olvasni, hogy tekintélyes, nagyon helyes és üdvös mozgalom indult meg a falvakba vezető elágazó kisebb utak átépitése érdekében. (Ugy van! jobbfelől.) Csak azt szeretném, ha a törvényhozás nem kerülne abba az útvesztőbe, hogy egymással szembenállónak tekintené az autóutak építésének kérdését és a falvakba beágazó kisebb utak építésének kérdését. (Felkiáltások jobbfelől: Nem szembenálló! — Farkas Elemér: Kongruens legyen!) Mindkettő egyformán fontos. Azok, akik az autóutak épitését sürgették, azért sürgették az autóutakat, mert, a közúti adóról volt szó, arról, amelyet a gépkocsitulajdonosok fizetnek, és arról volt szó. hogy ebből a közúti adóból, amelyet a gépkocsitulajdonosok fizetnek, építtetnek át azok az utak, amelyek autóutaknak tekinthetők. (Egy hang jobbfelől: A faluba is bemegy az autóút!) A kettőt össze kell egyeztetni. (Farkas Elemér: Lehet is!) A világért sem szabad ezt a kérdést hamis vágányra terelni engedni, mert akkor természetesen csak a köz látná ennek kárát. (Farkaafalvi Farkas Géza: A kenyérkérdés mindig: az első!) A honvédelmi minister ur siessen segítségére mindannyiunknak, akik az utak épitését szorgalmazzuk, akár a falvakba bevezető kisebb utakról, akár pedig a messzebb távolságokat áthidalni hivatott nagy autóutakról van szó. (Farkas Elemér: Nagyon helyes!) Itt teszek szóvá egy kérdést és bepanaszolom a. honvédelmi minister urnái a kereskedelemügyi minister urat. A kereskedelemügyi minister ur a vasutak mindenáron való védelmében visszatartja a gépkocsiüzemek fejlődését, visszatartja különféle erőltetett eszközökkel, attól félve, hogy az Államvasutak bevétele lényegesen csökkenni fog. Honvédelmi szempontból kérve-kérem a honvédelmi minister urat, hogy mi képen más országokban szabad a tér a gépkocsik elszaporodására, ugy ne méltó