Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

Az országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május 11-én, pénteken. 319 folytán nem nyújthat a tanulásra alkalmat, mert hiszen a katonaorvos, amikor megvizs­gálja a gyengélkedő gyanánt elébe állított ka­tonát, nyomban továbbadja, csak azok a kato­na orvosok, akik a kórházakban teljesítenek szolgálatot, vannak abban a helyzetben, hogy tanulhatnak, tudásukat fejleszthetik. Ilyen kö­rülmények között Örüljön az igen t. honvé­delmi minister ur annak, ha a katonaorvosok sorából a munkásbiztositó-pénztárhoz meghív­nak orvosokat, örüljenek annak, ha a katona­orvosok a munkásbitositó-pénztárhoz tartozó betegek kezelésénél is gyakorlatot szereznek maguknak, tudásukat bővíthetik, és ne méltóz­tassék ilyen tiltó rendelkezést kiadni, mert eb­ből megint senkinek sem lesz haszna. Nem in­dokolható ez katonai fegyelmi szempontok sze­rint, mert hiszen hallom, megint azt a régi fél­tékenységet, hogy »ne vonhassa felelősségre azt az orvost más, csak én!« Erre lehet utat és módot találni, lehet azokat az orvosokat, az or­vosok felelősségét valahogy ugy szabályozni, hogy azért a katonai fegyelemnek és a katona­sághoz való szoros hozzátartozásnak nem je­lenti ez csökkentését. (Rothenstein Mór: De a pénztári tagok nem örülnek az ilyen orvosnak! — Berki Gyula: Dehogy nem!) Ilyen erkölcsi felkészülés szempontjából teszem szóvá a honvédelmi tárcának azt a kér­dését, amelyet már Gömbös Gyula t. képviselő­társam a napokban szóvá tett, hogy számos vi­téz van, akinek a földreform folyamán nem ju­tott föld. A honvédelmi minister urnák volna feladata, hogy ministertanácsokban és más egyéb alkalmakkor ezekre a kirívó példákra rámutasson, nemcsak a vitézi telkeket értem, hanem a földreformot is. Hogy hányan nem kaptak vitézi telket, azt Gömbös Gyula pontosan megmondta, de hányan nem kaptak egyáltalán, a földreform alapján sem földet, akik vitézek lettek! Az erkölcsi készenlét szempontjából teszem szóvá a hadirokkantak kérdését, lehetetlen do­log, hogy a honvédelmi minister urat hidegen hagyja a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák ellátásának és földhöz juttatásának kérdése. Méltóztassék csak az Országos Föld­birtokrendező Bíróságtól majd egy statisztikát bekövetelni, hogy az Országos Földbirtokren­dező Bíróság, amikor beszámol azzal, hogy hány ezer holdat osztott szét, mutassa ki azt is, hogy ebből a hadviseltség jutalmazása alapján, vagy a hadirokkantság jutalmazása alapján hány ezer hold osztatott szét. Azt hiszem, hogy a honvédelmi minister urat az erkölcsi felké­szülés szempontjából, az erkölcsi készenlét szempontjából nem fogja kielégíteni a szám­adat és ugyanezen szempontból teszem szóvá, amit már többen szóvá tettek, a vitézségi érem pótdíjak kérdését is, amely szerencsétlenül a rokkantellátási adóbevételektől van függővé téve. Lehetetlen fentartani ezt a törvényt, lehe­tetlen a honvédelmi minister urnák várni és lesni, mikor áll be az az idő, mikor a rokkant­ellátási adóból annyi folyik be, hogy arra Vass József t. népjóléti minister ur azt mondja, hogy ez már olyan sok nekem, hogy azt már nem is birom felhasználni, s ezért átadok a hon­védelmi tárca számára, a vitézségi érempótdí­jak kifizetésére ennyi meg ennyi ezer pengőt. Ez bekövetkezni nem fog, mert a hadirokkan­tak, hadiözvegyek s hadiárvák ellátási szük­séglete felemészti a rokkantellátási adó összes bevételeit, tehát valami egészen más megoldást kell keresni. És megint csak fentartom Szinyei Mer se Jenő képviselőtársamnak fejtegetései ellenére KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. is előbbeni álláspontomat, hogy itt, a megvál­tásnál, ne méltóztassék egy generális megvál­tásra gondolni, hanem akármilyen csekély ösz­szeg legyen is az újonnan megállapítandó vi­tézségi érempótdíj, amit hónapról-hónapra fizetnek, az abban a csekély összegben legyen kifizetendő, hogy amikor megjelenik az igény­jogosult és átveszi azt, lássa a többi, aki nem igényjogosult, hogy átveszi azt az összeget, lássa azt, hogy ez az erkölcsi érték változatla­lanul megóvatik, és hónapról-hónapra gyümöl­csöztetik, mert akkor a büszkeség újra feléled lelkében. A honvédelmi minister urnák figyelmébe ajánlom még a gépkocsiüzemeknek a kereske­delmi tárca kapcsán annyira hangoztatott fej­lődését és a gépkocsik hatalmas elszaporodása következtében szükségessé vált törvényhozási intézkedéseket. Itt felhívom az igen t. honvé­delmi minister ur figyelmét arra, hogy miként mi sürgettük az utak épitését, ugy méltóztas­sék honvédelmi szempontból is sürgetni az utak épitését. A régi parlamentben mindig azt észleltük, hogyha Bécsből a hadvezetőség sür­gette valamelyik vidéken az úthálózat kiépí­tését, ez a sürgetés a leggyorsabban ered­ményre vezetett, mert az a község vagy vár­megye, amely a hadvezetőség támogatását meg­kapta, az utat is megkapta, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Az igen t. honvé­delmi minister ur nézzen csak körül az ország­ban, különösen az ideiglenes határokon, és méltóztassék sürgetni az utak kiépítését hon­védelmi szempontból is. (Élénk helyeslés.) Itt kapcsolódom bele az uralmon lévő párt­nak ama megmozdulásába, amelyet csak az újságokból volt szerencsém olvasni, hogy te­kintélyes, nagyon helyes és üdvös mozgalom indult meg a falvakba vezető elágazó kisebb utak átépitése érdekében. (Ugy van! jobbfelől.) Csak azt szeretném, ha a törvényhozás nem ke­rülne abba az útvesztőbe, hogy egymással szembenállónak tekintené az autóutak építésé­nek kérdését és a falvakba beágazó kisebb utak építésének kérdését. (Felkiáltások jobbfelől: Nem szembenálló! — Farkas Elemér: Kon­gruens legyen!) Mindkettő egyformán fontos. Azok, akik az autóutak épitését sürgették, azért sürgették az autóutakat, mert, a közúti adóról volt szó, arról, amelyet a gépkocsitu­lajdonosok fizetnek, és arról volt szó. hogy eb­ből a közúti adóból, amelyet a gépkocsitulaj­donosok fizetnek, építtetnek át azok az utak, amelyek autóutaknak tekinthetők. (Egy hang jobbfelől: A faluba is bemegy az autóút!) A ket­tőt össze kell egyeztetni. (Farkas Elemér: Le­het is!) A világért sem szabad ezt a kérdést hamis vágányra terelni engedni, mert akkor természetesen csak a köz látná ennek kárát. (Farkaafalvi Farkas Géza: A kenyérkérdés mindig: az első!) A honvédelmi minister ur siessen segítségére mindannyiunknak, akik az utak épitését szorgalmazzuk, akár a falvakba bevezető kisebb utakról, akár pedig a messzebb távolságokat áthidalni hivatott nagy autóutak­ról van szó. (Farkas Elemér: Nagyon helyes!) Itt teszek szóvá egy kérdést és bepanaszo­lom a. honvédelmi minister urnái a kereskede­lemügyi minister urat. A kereskedelemügyi minister ur a vasutak mindenáron való védel­mében visszatartja a gépkocsiüzemek fejlődé­sét, visszatartja különféle erőltetett eszközök­kel, attól félve, hogy az Államvasutak bevétele lényegesen csökkenni fog. Honvédelmi szem­pontból kérve-kérem a honvédelmi minister urat, hogy mi képen más országokban szabad a tér a gépkocsik elszaporodására, ugy ne mél­tó

Next

/
Thumbnails
Contents