Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

318 Az országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május 11-én, pénteken. tonáink a faluba. (Ugy van! Ugy van! -*- Borbély-Maczky Emil: Mindegyiken meglátszik, hogy katona volt!) Olyan örömmel fogadták a szülők is a tényleges szolgálatból hazatérő katonákat, mintha ki lettek volna cserélve, nemcsak külső magatartásukban, hanem a kötelességteljesités pontosságában is, amely második természetükké vált. (Egy hang a jobboldalon: És jellem tekintetében is!) Semmi sem olyan jó neyelőhatásu, mint a katonai szolgálat és épen azért azok, akik szerencsések voltunk, hogy szüleink minket katonai nevelőintézetbe adtak már gyermekkorunkban, tudjuk és érezzük, hogy minő szerencse ért minket, amikor katonai nevelésben részesültünk. Most pedig .iól esett hallani, hogy ugyanaz a régi ludovikás szellem hatja át az egész honvédség valamennyi nevelőintézetét, amely régen olyan kiváló embereket nevelt a magyar nemzetnek. Én azonban a jövőre is gondolva,, a honvédelmi minister urat mégis bizonyos készenlétre, — ha nem is felkészültségre és mozgósításra — vagy legalább is bizonyos erkölcsi készenlétre biztatom és arra kérem, gondoljon arra, hogy nagyon könnyen lehetséges, hogy minket önvédelemre kényszeritenek. Nem kell, hogy militaristák, nem kell, hogy hóditani szándékozók, vagy a visszafoglalás jelszavát kiáltozok legyünk, megtörténhetik az, hogy máról-holnapra kerülünk egy önvédelmi szükséghelyzetbe. A honvédelmi minister urnák tehát felkészülve kell lennie egy ilyen eshetőségre is. Én ezúttal az erkölcsi felkészültséget sürgetem és ebből a szempontból teszem szóvá a katonatisztek javadalmazásának kérdését. Erkölcsi szempontból, a hadsereg belső értéke szempontjából kérem, méltóztassék minister ur egy izben a hónap 20-ika táján saját ministeriumának hivatalait végigjárni és meglepően felszólitani tiszttársait, hogy nyilatkozzanak arról, mennyi pénzük van 20-án. Elképesztő számadatokat fog hallani a minister ur arról, hogy milyen nyomorúságos helyzetben vannak tisztjei a hónap második felében. Ugyanilyen szempontból, erkölcsi szempontból teszem szóvá a nyugdíjasok sorsát is. A ministerelnök ur obiigóban van. Önmaga elismerte és ki is nyilatkoztatta, hogy a régi nyugdíjas és uj nyugdíjas közötti megkülönböztetés erkölcstelen. Az ő szavait isimétlem tehát csak, amikor sürgetem azt, amit már ő maga is megoldandó kérdésnek jelentett ki. Sürgetem azt, hogy a régi nyugdíjas és uj nyugdíjas közötti különbség minél előbb megszüntettessék, (Helyeslés a jobboldalon.) mert ez a hadsereg belső értékére, a mai napon szolgáló tényleges állományú katonatisztek lelki világára is kihatással van. Ebből a szempontból teszem szóvá a katonatisztek anyagi viszonyait közelről érintő házassági óvadékok kérdését is. Mert könnyű dolog Huszár Károlynak felállania és az egykéről és egyéb ilyen társadalmi problémákról beszélnie, (Berki Gyula: A, megszületett gyermekeket sem tudiuk eltartani!) amikor; megélhetési nehézségekkel küzd majdneimi minden magyar család, (Ugy van! Ugy van!) különösen pedig majdnem minden fix fizetésű ember családja, akkor méltóztassék azokra a házassági óvadékokra gondolni, amelyek nélkül a házasság nem jött volna létre, melyek nélkül gyermekek nem születtek volna. Tehát most, amikor a házaság létrejött és család van, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a házassági óvadékokkal mi történt. A házassági óvadékokról a pénzügyminister ur olyan nyilatkozatokat tett, hogy a tisztikar ebben a tekintetben fellélegzett. Amikor az árvák és gondnokoltak hadikölcsjönjegyzéseiről volt szó, ugyanakkor mint egészen különálló kategóriát emiitették azokat a katonatiszteket, akiknek házassági óvadékuk veszett ott. Mély sajnálattal láttuk tegnap, amikor a megajánlási törvényjavaslat szövegét széjjelosztották, hogy ezt a kategóriát most nem emiitették meg külön. (Farkas Elemér: így van!) Mert ha a belügyminister ur keresztül tudta vinni azt, hogy a hatmillió pengőből egymillió pengőt az árvák és gondnokoltak javára lefogott és a népjóléti minister ur rendelkezése alól magához szívott, akkor a honvédelmi minister urnák is erősen talpára kellett volna állnia s a katonai házassági óvadékok rendezése céljából szintén megfelelő öszszeget — nem mondok számot, mert nem ismerem a statisztikai adatokat, — magához kellett volna szivnia, ha már megosztásra került ez a pénz, amit én elvi szempontból helytelenitek ugyan, és amit a mai pénzügyi bizottsági ülésen is, ezelőtt egy órával szóvátettem, mert hiszen én a központi elbirálást eredményesebbnek gondolom. (Farkas Elemér: A pénzügyi bizottságban a minister ur bejelentette terveit ezt illetőleg!) Ilyen erkölcsi szempontból és tiszti megélhetési szempontból teszem szóvá a katonaorvosoknak egy kivánságát is. A katonaorvosokkal — amint méltólztatnak visszaemlékezni, — a háború előtt valahogy ugy voltunk; valahogy az volt a köztudat, hogy a katonaorvos a polgári orvossal szemben háttérben áll; a katonaorvos nem volt olyan keresett iorvos, mint a polgári orvos, a katonaorvos iránt nem volt olyan bizalom, mint a polgári orvos iránt; hogy ugy fejezzem ki magam: a katonaorvosoknak orvosi egészségügyi szempontból neon volt olyan jó hirük, mint a polgári orvosoknak. Később változott a helyzet. Láttuk, hogy a katonaorvosok közül is igen sokan gyönyörű praxisra tettek szert, Láttuk, hogy voltak közöttük olyan kiváló orvosok, mint dr. Prann József, vagy az azóta elhalt dr. Kuthy László, akik messzeföldről hozzájuk zarándokló'betegeket fogadtak és gyógyítottak. Hasznos volt tehát azi a helyzet, hogy a katonaorvosok is keressék és találják meg a módját annak, hogy polgári praxist szerezzenek. Most, amint hallom, ebben a tekintetben ministeri rendelet készül, talán már alá is van irva, talán már ki is van adva, de talán még az utolsó pillanatban nem lesz hiábavaló felszólalásom. A katonaorvosok némelyike a munkásbiztositó-pónztárnál szerződéses megbízatást vállalt. Az épen mellettem ülő Borbély-Maczky Emil képviselőtársam kerületében, Miskolc városában is ez a helyzet állott fenn. (Borbély-Maczky Emil: Ugy van!) Előfordult, hogy a szerződéses viszonyban álló katonaorvos munkásbiztositópénztári felsőbbségével összeütközésbe került s emiatt felelősségre vonatott. Ebből ez esetből kifolyólag készül egy ministeri rendelet, amely a katonaorvosokat el akarja tiltani attól, hogy a munkásbiztositó-pénztáraknál r szerződéses megbizatás'okat vállalhassanak. Én kérve-kérem a honvédelmi minister urat, hogy egy ilyen esetből, vagy ha két ilyen eset volt, két ilyen esetből kifolyólag ne méltóztassék ilyen tiltó rendelkezéseket kiadni. Olyan szükségük van a katonaorvosoknak arra, hogy ilyen megbízatásokat vállaljanak, mint a falat kenyérre. Nemcsak a megélhetés szempontjából. — abból is — hanem abból a törekvésből kifolyólag is, hogy minél több beteget kezeljenek. A katonai orvosi szolgálat a szabályzat határozmányai