Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-169
SÔ8 r Àz országgyűlés képviselőházának : (U.Q3J van! Ugy van! a .jobb- és a baloldalon.) Jól tudom, hogy amit mondani bátor voltam, hogy a tárcának meg kell elégednie azzal, amit az állam pénzügyileg nehéz helyzete megenged, az egyformán áll minden más tárcára is. Eltekintve azonban attól, hogy a többi tárca számára mégis csak bővebben mér az a pénzügyi marok, ez az egy tárca az, amelynek juttatott összegek még a legelemibb fentartásra sem elegendők. Minden tárcának módja van arra, hogy a genfi népszövetségi kölcsönből, vagy a megtakarításokból beruházásokat eszközöljön, intézményeit javítsa, fejlessze, azokat a haladó kor és a technika vivmányai szerint átalakítsa, csupán ez az egy tárca az, amelynek juttatott összegek még arra is alig elégségesek, hogy a békeszerződés követelményeinek eleget tehessünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ne ejtsen senkit tévedésbe az az emelkedés, amely ebben a költségvetésben a múlt évi költségvetéshez képest mutatkozik. Ennek okait igen szépen és bőven kifejtette Hegedűs Kálmán nagyrabecsült barátom; (Élénk éljenzés a jobboldalon.) ezekkel én bővebben foglalkozni nem óhajtok. Én aggódó lélekkel és mélységes szomorúsággal figyelem és nézem közvéleményünknek eltompulását, közönyét a katonai kérdések iránt. (Ügy van jobbfelől.) mely hovatovább letargiába kezd átcsapni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nem kell messzemenni, hogy ennek okait megtaláljuk. A közvélemény, ha nem is beszél róla, nagyon jól látja a lefegyverzés, illetőleg a leszerelés kérdésében folyó, immár nem is kétszínű játékot. Rövid akarok lenni és azzal a türelemmel, amellyel megajándékozni kegyesek, nem akarok visszaélni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Segítségemre jött e téren Karafiáth Jenő t. képviselőtársam és nagyrabecsült barátom, aki a költségvetés általános vitája alkalmával elmondott nagyértékü beszédében az adatoknak olyan értékes halmazát tárta elénk, amely teljesen és tökéletesen megvilágítja a mi helyzetünket. Kimerítettük már ezt a kérdést többizben; kimerítettem én is e helyen és többizben a sajtóban is. Ennek ellenére néhány rapszodikusan kiragadott képet akarok önök elé a vászonra vetíteni, amelyeket — amint mondottam — rapszodikusan ragadtam ki ebből a témakörből, de amelyek mégis teljesen és tökéletesen összefolynak és hű képét adják annak a szomorú, lalázó és — amint mondottam — veszélyes helyzetnek is, amelybe a trianoni békeszerződés folytán kerültünk. Látjuk valamenyien, t. Ház, hogy a központi hatalmakat kivéve, az egész világon olyan erős háborús készülődés folyik, amely felülmúlja azoknak az időknek háborús szellemét, amelyek 1914-hez vezettek. Ha ma uj háború ütne ki az 1914. évi hadviselő felek között, azok kétszer annyi embert tudnának mozgósítani, mint 1914-ben, mert akkor a hadikészlet mennyisége határozta meg a behivottak számát. De az 1918. évi leszerelésből fenmaradt hadianyag — hangsúlyozom: a központi hatalmakat kivéve — még mindenütt megvan, azt nemcsak átalakították, javították, uj találmányokkal gyarapították, hanem óriási számban növelték is, ami annak jele, hogy ez a mai háborús készülődés messze felülmúlja az 1914. évet megelőző évekéi Európa népei kölcsönvett pénzen hadianyagot vásárolnak, Wilson Amerikája pedig, ahonnan jövő békehangok olyan nagyon fájón és kinzóan égetik még ma is lelkünket, sokkal félelmetesebben növelte és növeli haderejét, mint bármely más európai 9. ülése 1928 május 11-én, pénteken. állam az 1918. évi állapotokhoz viszonyítva. Jellemzésül csak annyit jegyzek meg, igen t. Képviselőház, hogy az Unió haditengerészeti költségvetése — méltóztassék megfigyelni, mert ez a szám igen érdekes — amely költségvetésben a szárazföldi haderő költségvetése nem foglaltatik benne, az 1929. évre 369,190.259 dollár. A költségvetés indokolása megjegyzi, hogy a washingtoni tengeri leszerelési konferencia óta ez a budget tünteti fel a legnagyobb kiadásokat, amelyeknek még további emelkedésével kell számolni. Néhány mondattal rá óhajtok mutatni Cseh-Szlovákiának költségvetésére is. Csehszlovákia 1725 millió cseh koronát fordít hadseregére. Ezt állítja a képviselőház elé beterjesztett költségvetés. De ha ehhez az összeghez hozzászámítjuk azokat a kamatokat, amelyeket^ Cseh-Szlovákiának a külföldön felvett, hadicélokra fordított kölcsönök után fizetnie kell, akkor a cseh hadsereg számlája még ennél is sokkal nagyobb összeget tesz ki. De még igy is a költségvetésnek 18%-ára rug ez az összeg, ami annyit jelent, hogy a cseh állam hadseregére még egyszer annyit költ, mint a közoktatásra. Ha pedig közelebbről vesszük szemügyre a cseh hadügyi költségvetést, még furcsább dolgokat látunk benne. Ez az utódállam, amelynek 13 és félmillió lakosa van, nem kevesebb, mint 120.000 embert tart ma békében fegyverben. A boldogult monarchia, amelynek több mint háromszor annyi lakosa volt és amelynek militarista szelleméről annyit beszéltünk, mindössze kétszázezer emberből álló hadsereget tartott fenn. Ha már most a cseh hadsereget a jelenlegi köztársaság lakosságához arányitjuk, azt látjuk, hogy ebben a köztársaságban minden kilencvenedik ember a hadsereghez tartozik. Ez a szám igen magas, amint méltóztatik, látni, de hogy mekkora ez az arány, azt csak akkor tudjuk értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy Olaszországban minden századik, Lengyelországban minden 118-ik, Romániában minden 126-ik és végül Oroszországban csak minden 148-ik ember tartozik csak a hadsereghez. Ezek után az adatok után még a legoptimistább pacifistának is látnia kell azt, hogy ez az állam, amely ennyit költ fegyverkezésre, nem túlságosan békés szándékú. Ezek ellenére, valahányszor Benes külügyminister a nemzetközi szószékre lép, mindannyiszor ékes logikával akarja bizonyítani azt, hogy bárányok zavarják a cseh patakok vizét. (Derültség a jobboldalon.) T. Ház! Tovább akarom forgatni annak a gépnek fogantyúját, amely ezeket a sötét képeket van hivatva önök elé a vászonra vetíteni. Egész Európában a katonai kiképzésben részesült egyének számának óriási növekedése az egyes államok sorozási törvényeinek kijátszás sával jön létre. Csak a szakértők tudnak eligazodni e szabályok útvesztőiben. A Népszövetséget pedig, az európai fegyverkezés nyilvántartóját, hamis adatokkal próbálják félrevezetni azok az idegeskedő államok, amelyek a plénumban el akarják titkolni haderejük nagyságát. A való tény az, hogy ma legalább hét olyan állam van Európában, amely egymillión felüli hadsereggel rendelkezik, ezek közt is legalább három olyan, amely háború esetén ezt a létszámot meg tudja háromszorozni. Innen van természetesen azután az, hogy a segítségkérő kiáltások sürgetőbbek, állhatatosabbak, mint bármikor 1918 óta. De az e téren elhangzott békeszózatok mindezideig csak növelték az aggodalmakat. Ki azt hangoztatja, hogy első a le-
