Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

Az országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május 11-én, pénteken. 305 nister úrral, akinek már pedig- eddig- is elévülhetetlen érdemei vannak a fizetésjavitás, a fizetésrendezés terén. Csak arra kérem, ne adja fel ezt az álláspontját és képviselje a ministertanácsban igazán, a honvédséget, úgyhogy a pénzügyminister urat puhitsa meg és a pénzügyminister ur kőszivét vegye be a minister ur. Akik a békében szolgáltunk, mindnyájan tudjuk, hogy már békében sem volt a tiszteknek valami rózsás a helyzete, mert például amikor egy 18 éves kadét a hadapród-iskolából kijött, volt neki 12 korona havi fizetése és napi egy korona zsoldja. Engedelmet kérek, ebből megélni nem lehetett. Azok a tisztek, akiknek otthonról volt segítségük, apanázsuk, meg tudtak élni, de akiknek nem volt, — és az ilyenek óriási százalékot képviseltek — azok összeroppantak és a katonaságot ott kellett hagyniok. összeállítottam egy táblázatot, hogy békében a tisztek és a polgári tisztviselők fizetése között milyen volt az arány. Előre leszögezem azt. hogyha itt összehasonlításokat teszek a polgári tisztviselők és a katonatisztek fizetése között, ezt nem azért teszem, mintha sokallanám a polgári tisztviselők fizetését, — ez is borzasztó kevés — de ki fogom mutatni, hogy a tisztek fizetése még sokkal kevesebb és bizony, hátrányban vannak a polgári tisztviselők fizetésével szemben. Békében körülbelül megegyezett, sőt némely helyen a tisztikar fizetése még jobb volt, mint a polgári tisztviselőké. Elérkezett a háború, a tisztek megtették tisztességesen, becsületesen a haza iránti kötelességüket, nagy részük a harctéren, aki pedig a harctéren nem tudott megfelelni, vagy betegségbe esett, hazajött és idehaza a pótkiképzésnél, vagy valamilyen hivatalban, a ministeriumban a legvégső fokig teljesítette kötelességét. A tisztikar a háborúban úgyszólván mindenét elvesztette. Legelsősorban hozom fel a kauciót. Békében a tisztek majdnem hogy rá voltak kényszerítve arra, hogy koronajáradékban tegyék le a kauciót. Tudok esetet, amikor egy tiszt ingatlanára akarta bekebeleztetni a kauciót, de felszólították, hogy földjét, vagy házát adja el, vegyen koronajáradékot és abban tegye le a kauciót. Mindnyájan tudjuk, hogy épen ugy a hadikölesönök, mint az árvapénzek és velük együtt a kauciók is elvesztek. Tartozunk azzal a tisztikarnak, hogy itt a valorizációt valamilyen mértékben megadjuk, mert lehetetlen, _ hogy ezek az emberek teljesen ártatlanul, a békében megszerzett, vagy örökölt vagyonukat, birtokukat teljesen elveszítsék. Arra kérem a honvédelmi minister urat, méltóztassék ezt a kérdést teljesen magáévá tenni. A tisztikar a háborúban nem konjunkturázott, nem börzézett, nem tőzsdézett, mert hiszen mondhatom, ehhez alig-alig ért; semmiféle mellékfoglalkozást a tisztikar nem vállalhat. A hadikölcsön jegyzéssel pedig hogyan voltunk! Magam is ugy voltam vele, hogy akkor kaptam szabadságot, ha hadikölcsönt jegyeztem. Egy évi fizetésemet, amelyet a háborúban megtakarítottam, iejegyeztem hadikölcsönre, akkor kaptam két heti szabadságot. De nemcsak én, hanem a tisztikar nagy százaléka hasonlóképen járt; úgyszintén a legénység is. A háború és a forradalmak után végre 1924 július 1-én a honvédelmi minister ur sürgetésére az 5000. számú kormányrendelettel rendezték a tisztek fizetését. Ebben a fizetésrendezésben 1924-ben körülbelül szintén megegyezik a polgári tisztviselők és a katonatisztek fizetése. 1925 július 1-én ismét rendezték a fizetéseket a 7000. számú kormányrendelettel. Legyen szabad itt néhány adatot felolvasnom, mert itt már bizonyos különbségek vannak, mégpedig a tisztikar rovására. Egy tábornoknak például 1925. évi július hó 1-ével volt havi 800 pengője, ezzel szemben egy helyettes államtitkárnak 880 pengője, itt tehát 80 pengő differencia van. Az alezredesnek volt 416 pengője, a ministeri osztálytanácsosnak 504 pengője. Megjegyezni kívánom, hogy a pótdíjakról itt nem beszélek; csak azokról a fizetésekről beszélek, amelyek után a nyugdíj van megállapítva. Az őrnagynak 336 pengő, a ministeri titkárnak 364 pengő volt a fizetése. Láthatni tehát ezekből a pontos kimutatásaimból, hogy itt különbség van... (Barthos Andor: Ezt nem lehet összehasonlítani!) Miért! (Barthos Andor: Azért, mert régen a tisztviselők magasabban voltak! Ebből az következik, hogy a civileket degredálták!) 1927 november 1-én újból rendezték a fizetéseket és ha megnézzük a viszonyokat, itt még nagyobb különbséget találunk a polgári tiszteselök és a tisztek fizetése között. Megjegyeztem már, hogy én nem azt kifogásolom, hogy sok a polgári tisztviselők fizetése. Szó sincs róla. (Zaj a középen.) Ha tőlem függne, azoknak is emelném a fizetését és sokkal nagyobbra emelném. Nagy baj a lassú, megszorított előléptetés. Egy főhadnagynak most tíz esztendeig kell szolgálnia, amig századossá előlép; tiz esztendeig kell egy századosnak szolgálni, amig őrnaggyá előlép, aztán még hat évig, amig alezredessé lép elő, négy és fél — hat évig, amig ezredes lesz és körülbelül

1 hét évig, amig tábornokká előlép. Tehát 39 évig kell effektiv szolgálatot teljesítenie egy katonatisztnek, amig a tábornoki rangot eléri. Erkölcsi kötelességünk, t. Ház, hogy a tisztek fizetését minél előbb rendezzük, mert a hadsereg biztosítja az állam polgárainak nyugalmát, a belrendet. a közbiztonságot. Elsőrendű érdek, hogy a hadseregnél és ennek gerincénél, a tisztikarnál teljes nyugalom legyen. (Barthos Andor: Ez helyes! — Ugy van! Ugy van! a balés a jobboldalon.) Elsőrendű érdek, hogy a tiszt hivatásának tudjon élni és ne gondoljon állandóan az anyagiakra, a megélhetésre. Vigyáznunk kell arra, hogy a már is adósságban és az adósság hullámai között vergődő tisztikar el ne merüljön az adósság hullámaiban. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon és a középen.) Legyen szabad adatokat felolvasnom arra nézve, hogy a külföld hogyan fizeti a tiszteket és mi hogyan fizetjük a tiszteket. Nem is akarok itt a boldog Franciaországról és a boldog Angliáról, a győztes országokról hosszan beszélni, bár ezekre nézve is mondok pár adatot, hanem főleg a minket környező kisentente államokról beszélek, hogyan fizetik azok a tiszteket és azután hogyan fizeti egy legyőzött ország, Németország a tisztjeit, A fizetési összegeket átszámítottam pengőre, úgyhogy itt a havi fizetéseket pengőben fogom összehasonlítva ismertetni. Amig nálunk egy ezredes kap 660 pengőt, addig Angliában 2295 pengőt, Németországban — tehát egy legyőzött országban — 1417 pengőt, Romániában 875 pengőt, Szerbiában 748 pengőt és a cseheknél 701 pengőt. Amint tehát méltóztatnak látni, — ismétlem, Angliáról, Franciaországról nem is szólva, mert ezek annyira jobban fizetnek — Jugoszlávia, Románia, sőt Németország is, egy legyőzött állam, sokkal jobban fizet. Egy őrnagy kap nálunk 370 pengőt, Angliád 43*