Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

306 Az országgyűlés képviselőházának 169, ülése 1928 május 11-én, pénteken. ban 1544 pengőt, Németországban 867 pengőt, Romániában 547 pengőt. Szerbiában 533 pengőt, Cseh-Szlovákiában 401 pengőt — és ez az egész vonalon igy van, úgyhogy szükségtelen tovább ismertetnem. T. Ház! Hogy illusztráljam némiképen, hogy egy tiszt békében mit tudott havi fizetéséből csináltatni vagy venni, arra nézve a legaktuálisabb és a legautentikusabb a következő: Egy alezredes békében havi fizetéséből 12 öltöny ruhát tudott csináltatni, értek itt ruha alatt egy zubbonyt és egy nadrágot. Ma tud csináltatni két öltöny ruhát és egy nadrágot. Békében egy zubbony és egy nadrág belekerült 40 koronába, ma egy öltöny, tehát egy zubbony és egy nadrág belekerül 220 pengőbe. Vannak tisztek, akik rokkantságuk miatt nem a csapatnál, hanem az irodákban dolgoznak, vannak tisztek, akik a trianoni béke folytán kettős ruházkodással kell, hogy ellássák magukat, mert polgári ruhával is fel kell szerelniök magukat és katonáival is, miután az irodában polgári ruhában dolgoznak, viszont pedig ha valami parádé van, elrendelik, hogy katonai ruhát Öltsenek magukra. Ha ma elmegyünk egy színházba, vagy egy olyan helyre, ahol a civilek úgyszólván felvonulnak, azt tapasztaljuk, hogy onnan bizony a katonák igenigen hiányoznak, hiányoznak pedig azért, mert annak a tisztnek, pedig- hivatásánál fogva megérdemelné, még- a legszükségesebb szórakozásra is per abszolúte nem telik. (Ugy van! jobb felől.) Merem álitani, hogyha 20-ika után egy pár cipőt kell talpaltatni, vagy betegség üt be egy tiszticsaládba, akkor nem képes a tiszt azt fedezni és fizetni, mert nincs neki abszolúte semmije. Erre nézve egy példát akarok elmondani. Egy vezérkari ezredes, aki öreg szüleit is tartja s akinek nagyobbszámu családja van, cselédet nem képes tartani, mert békében 16 aranykorona volt a tisztiszolga-váltság, ma pedig 13 pengő 60 fillér, ez tehát egy rendes, normális cseléd fizetésének az egyharmadát sem teszi ki. Ennek a vezérkari ezredesnek a feleség-e súlyos betegen feküdt. Kenyeret kellett volna sütni. Nem volt cselédjük, az ezredes tehát maga meg-dagasztotta a kenyeret s a körgallérja alá véve, elvitte a pékhez. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, ez olyan szomorú dolog, hogy ezt nekünk tovább tűrnünk lehetetlen dolog, ezért a hadsereg helyzetén javítanunk kell. (Ugy van! a bál- és a jobboldalon.) Ugyancsak elmondok egy példát egy nyugdíjas tisztre vonatkozólag is. Egy őrnagynak meghalt a kisfia, elment a temetkezési vállalathoz, hogy koporsót vásároljon. A koporsót nem tudta kifizetni, hitelbe vette meg, elsejéig. A vállalat a koporsót kiadta, de neki nem volt annyi pénze, hogy hazavitethesse, tehát a körgallérja alá vette és a sötétben^ hazavitte. Ezek megtörtént dolgok. Tudnék még számtalan adattal a Ház elé jönni, de nem teszem, mert semmi olyat nem akarok itt elmondani, ami kifelé esetleg nem jó színben tűnik fel, vagy pedig kifelé árt. Én ezeket a dolgokat csak azért mondottam el, hogy kérjem a t. honvédelmi minister urat, méltóztassék ezekkel a dolgokkal olyan komolyan foglalkozni, hogy tényleg segítség- is jöjjön. T. Ház! A. tisztikarnál igen gyakori az áthelyezés. Tudjuk mindnyájan, hogy egy áthelyezés egyenlő egy leégéssel. Igen gyakori a vezénylés is, ezzel pedig együtt jár a kettős háztartás. Elvezénylik azt a tisztet 1—2 hónapra Budapestre, vagy Hajmáskérre, vagy nem tudom én, milyen helyre, s az a tiszt nem viheti magával a familiáját arra a pár hétre, vagy hónapra, igy neki külön kell élnie és a családnak is külön kell élnie, ami megint nagy megterheltetés. Békében sohasem volt a hadsereg elmélettel annyira túlterhelve, mint ma. Én, aki hosszú ideig voltam a harctéren, mondhatom, hogy tulajdonképen azért kell dolgoznunk, hogy háborúra készitsük elő a tiszteket, a háborúhoz pedig nem kell más, csak jó idegzet és természetes ész. Méltóztassék tehát intézkedni, hogy a tisztikar ezek alól a nagyon megterhelő elméleti vizsgák, előadások és tanfolyamok alól lehetőleg mentesittessenek. Most minden előléptetés előtt hónapokig kell a tisztnek tanfolyamokat hallgatnia, utána elméleti vizsgát letennie és csak azután jön az előlépés. A legnagyobb sérelem, amint ezt Fráter Jenő t. képviselőtársam is kifejezte, a lakbérkérdés. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Szerintem a lakbért nem aszerint kell megállapítani, hogy kinek hány gyermeke van, hanem a szerint, hogy nős-e vagy nőtlen az illető, mert ha nős az a tiszt, akkor nagyobb lakást kell tartania, ha pedig nőtlen, kisebb lakásban is megférhet. A lakbérkérdést nem lehet junktimba hozni a családi pótlékkal. Tudok rá esetet is mondani. Egy alezredesnek három tagból állt a családja, tehát magasabb Lakbérilletéket kapott. Amikor egyik fiát beadta Kőszegre, elesett egy családi pótléktól és kisebb lett a lakbére. A lányát beadta Sopronba egy katonai leányintézetbe, és megint elesett egy pótléktól, megint kisebb lett a lakbér. Ez lehetetlen állapot. Nekünk haladéktalanul, sürgősen intézkednünk kell, hogy a tisztek megkapják az őket megillető lakbért. Például egy alezredesnek Budapesten 394—487 pengő a lakbére. Bocsánatot kérek, hogyan lehet ebből a lakbérből akármilyen szűk lakást is fizetni, amely megfelel egy alezredesnek^ Ebből lehetetlen. A tényleges tisztek helyzetéről ezeket kívántam elmondani. Foglalkozni kívánok még a nyugdíjasok kérdésével is. Ezeknek helyzete semmivel sem jobb, mint a tényleges tiszteké, sőt talán még rosszabb. Most tulajdonképen három nyugdíjas kategória van. Vannak a régi nyugdíjasok, vannak az uj nyugdíjasok és vannak a legújabb nyugdíjasok. A régi nyugdíjasok nyugdíját 1924-ben rendezték, az uj nyugdíjasokét 1925-ben, a legújabb nyugdíjasok nyugdíját pedig 1927-ben állapították meg. Hogy mi a különbség az egyes kategóriák között, nézizük meg például egy őrnagynál. _ A legújabb nyugdíjas kap 370, az uj nyugdíjas 336, és a régi nyugdíjas 29902 pengőt. (Putnoky Móric: A legnagyobb igazságtalanság.) Engedelmet kérek, ez olyan égbekiáltó igazságtalanság, hogy az egyik nyugdíjast valósággal meggyülöltetik ia másikkal. Ez immorális, ez erkölcstelen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, egy embert, aki idegsokkot kapott, akinek tehát nyugdíjba kellett mennie, mert becsületesen, hűségesen harcolt hazájáért: ezért azzal büntetni, hogy kisebb nyugdíjat kap, mint aikí most megy nyugdíjba, lehetetlen és ezt tovább nem lehet fentartani. Ugyanez a helyzet azoknál is, akik 15 évnél kevesebb idővel mentek nyugdíjba, akikre nézve megígérték, hogy csak két évig, a szanálás befejezéséig történik levonás nyugdíjukból. Bocsánatot kérek, még ma is a szanálási levonás alatt görnyednek ezek az emberek. Erre nézve is tudok példát mondani. Aki 14 évi szolgálat után ment nyugdíjba kapna havi 86 pengő nyugdíjat, ebből most levonnak 40%-ot, vagyis 34.47 pengőt. Engedelmet ké-