Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1928 május 11-én, pénteken. körülbelül 49-5 millió pengőbe kerül, de azután hallottunk 64—65 millióról is, denikve meglehetősen súlyos összegbe kerül, úgyhogy az ember nem is meri már tulajdonképen kérni ezt a jelentős nyugdíjjavitást. Csak az lenne a tiszteletteljes kérésem a honvédelmi minister úrhoz, hogy lenne szives arra törekedni, — hiszen a pénzügyminister ur annak idején bizonyos igeieteket is tett hogy a 65 éves korhatárt szállítsák le 60-ra. Azt hiszem, ez nem kerülne olyan rengeteg sokba. Azután, t. Ház, velem még alkudni is lehet. (Derültség. — Halljuk! Halljuk!) Ha már nem lehet megcsinálni ezt a 65-ről 60-ra való leszállítást, az igazán semmibe sem kerülne, hogy az idén szállítsák le ezt a határt 64-re, jövőre 63-ra, azután 62-re ós igy tovább. amig el nem érjük a 60 évet. Ez bizonyos megnyugvást keltene, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és meg vagyok győződve róla, hogy ez nem kerülne olyan sok pénzbe. (Farkasfaívi Farkas Géza: Menjünk csak le mindjárt 60-ra! Nagyon méltányos!) Még egy tiszteletteljes kérésem lenne a honvédelmi minister úrhoz. Én a véderő bizottságnak tagja vagyok. Oda azonban honvédségi dolog egyáltalán nem kerül, (Derültség.) hanem csakis a pénzügyi bizottság elé. Lennének, ugy-e, az embernek olyan bizonyos bizalmasabb dolgai, amelyeket a bizottság előtt tárhatna fel. Minthogy én a pénzügyi bizottságnak tagja nem vagyok... (Felkiáltások a jobboldalon: Elmehet!) elmehetek ugyan oda, de az lenne a tiszteletteljes kérésem a honvédelmi minister úrhoz, hogyha a pénzügyi bizottság ülést tart, legalább értesítést kapjunk és meghivassunk, mint a véderőbizottság tagjai. Még egy utolsó szavam lenne a sajtóhoz. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a világháborúban és utána majdnem minden második, harmadik ember katonatiszt volt. A sajtó előszeretettel foglalkozott azzal, hogyha például valahol valami bűntettet vagy vétséget követtek el, nagy betűkkel hozta, hogy Nagy Péter, vagy Kiss Pál népfelkelő százados csinálta ezt és ezt ós kis betűvel alatta volt csak, hogy postatiszt, vagy nem tudom micsoda foglalkozása van s igy tovább. (Ugy van! jobbfelől.) Ez a tisztikarnak és a hadseregnek határozottan hátrányára szolgál és a tekintélyének rombolásához vezet. (Ugy van! jobbfelől.) De vagyok bátor örömmel konstatálni azt. hogy a sajtó az utóbbi időkben ilyen közleményeket nem igen hoz. (Egy hang jobbfelől: Javult!) Javult. Épen azért a sajtóhoz az a tiszteletteljes kérésem, hogy ezt továbbra is tartsa meg! (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Berki Gyula: A Fráter-csoport nagyon erős, konstatálom! — Derültség.) Ezekutan vagyok bátor beszédemet befejezni azzal, hogy bizalommal viseltetvén a honvédelmi minister ur iránt és rajongó szeretettel a honvédség iránt, a tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gömbös Gyula! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Friedrich István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Borbély-Maczky Emil! Borbély-Maczky Emil: T. Ház! Az előttem szólott Fráter Jenő t. képviselőtársamnak beszédébe óhajtanék belekapcsolódni, aki teljes szakérteiemel igen értékes beszédet tartott a honvédelmi tárca költségvetésével kapcsolatban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Különösen egyetértek Fráter t. képviselőtársammal abban, hogy elérkezett az utolsó pillanata annak, hogy a tiszti kar fizetését és lakbérét minél előbb rendezzük. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Egyetértek Fráter t. képviselőtársammal abban, hogy a nyugdíjasokkal szemben fennálló azt az égbekiáltó igazságtalanságot, amely különösen a 25 esztendős korhatár megszabásánál van, minél előbb el kell törölni. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt adataimat felsorakoztatnám, Malasits Géza t. képviselőtársam beszédének egy részével foglalkozzam. (Halljuk! jobbfelöl.) Egyetértek képviselőtársamnak azzal a felfogásával, hogy eminens, elsőrendű kötelességünk, hogy a háborúban magukat vitézül kitüntetett embereknek a nekik megigért hadiérem-pótdíjat minél előbb valorizálva folyósítsák, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) mégpedig azért, mert én — mint volt tényleges katona, aki künn voltam hosszabb ideig a fronton, — tudok erre nézve konkrét eseteket elmondani. Például egy szakaszvezető az első sztojanovi lovasrohamnál a fél karját elveszítette egy pika-szurás következtében, úgyhogy amputálni kellett a karját. Kapott arany vitézségi érmet. Ez a szegény ember teljes megnyugvással mondta, hogy: »Ha már el is veszítettem a jobb karomat, de legalább magam is és családom is örök életre biztosítva vagyunk, mert az aranyérem után megkapom a pótdíjat.« Ugyanilyen számtalan esetet tudnék felsorolni. Ugyanez áll a nagy ezüst és a kis ezüst vitézségi érem tulajdonosokra nézve is. Én tehát azt hiszem, hogy igen nagy hibát, sőt bűnt követünk el, amikor ezt a kérdést meg nem oldjuk, de minél gyorsabban és radikálisabban, mégpedig az arany és ezüst érem tulajdonosok javára. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Becsületbeli kötelesség!) Igen t. Ház! Malasits Géza képviselőtársam felszólalásának második részével, hogy az oldalfegyvert vegyük el a szolgálaton kivül a katonaságtól, abszolúte nem értek egyet; mert akkor vegyük el a susztertől az árat, a kőmivestől a kalapácsot. (Malasits Géza: Szolgálaton kivül!)) Bocsánatot kérek. . méltóztassék megvárni fejtegetésemet. (Éri Márton: A katona fegyver nélkül el sem képzelhető!) Méltóztattak olvasni róla, hogy már békében az oroszoknál, a kozákoknak nemcsak a fegyvert, nemcsak a töltényeket, hanem a lovakat is kiadták és azzal együtt éltek a faluban. (Malasits Géza: Az egészen más!) Azonkívül ez egészen dekorumellenes és a legdemokratikusabb államban is, mint Franciaországban, ahol békében szolgálaton kivül nem volt megengedve az oldalfegyver viselése, a háború után most visszaadták; mondom, a legdemokratikusabb államokban is viselik az oldalfegyvereket. Igen sok adatot gyűjtöttem össze, mégpedig azért, hogy a tisztek mielőbbi fizetésrendezését sürgessem és alátámasszam a honvédelmi minister urat, aki, tudom, teljes jóakarattal, teljes odaadással dolgozik ezen. kvázi megerősitsem a pénzügyminister ur előtt. (Helyeslés jobbfelől.) Én a honvédelmi minister ur iránt bizalommal viseltetem, (Helyeslés jobbfelől.) mert, mint volt tényleges katona, igen gyakran megfordulok a honvédelmi ministeriumban ós azt látom, hogy ott munka folyik, teljes egyetértésben és kontaktusban van a tisztikar és a tisztviselőikar a honvédelmi mi-